Donadoni Livornója mindenkit meglepett

Az előző idény egyik kellemes meglepetése volt a Livorno szereplése, hiszen a bordó mezesek újoncként remekül megállták a helyüket az élvonalban, és végül a kilencedik helyen végeztek. Mivel a nyáron több kulcsjátékos elhagyta Roberto Donadoni csapatát, sokan attól tartottak, hogy a 2005-2006-os idényre visszaesik a gárda teljesítménye, de nem így történt: a remek szezonkezdés után sem pukkadt ki a Livorno, amely fél távnál az ötödik helyen áll a tabellán.

A előző szezonbeli kilencedik hely után csak lejjebb vezethet az út - gondolta sok szakértő a Livorno kapcsán, hiszen az nem ritka Olaszországban, hogy egy újonc a tabella első felében végezzen, azonban a feljutást követő évben remeklő együttesek többsége a második esztendőben jelentősen vissza-, és nemritkán ki is esik.

Ebben általában közrejátszik, hogy a kiscsapat legjobb játékosait rendre elcsábítják a nagyobb, tehetősebb klubok, pótlásukra pedig nemigen jut pénze a klubnak. A Livorno ezt megúszta a nyáron, hiszen Aldo Spinelli elnök "csak" négy játékost adott el, ráadásul némi meglepetésre nem volt köztük a 2004-2005-ös olasz bajnokság gólkirálya, Cristiano Lucarelli.

A tavaly 24 találatig jutott csatárt sikerült maradásra bírni, nem úgy Igor Prottit, Claudio Grausót, Luca Vigianit és a portugál Vidigalt. Helyettük viszont náluk jóval ismertebb játékosok kerültek a csapathoz, hiszen Francesco Coco, César Prates, Nikola Lazetic és Ibrahima Bakayoko nemzetközileg is ismert futballistának számítanak, és Giuseppe Colucci, valamint Stefano Morrone neve is igen jól cseng Itáliában.

A keret tehát inkább erősödött, mint gyengült, így nem volt különösebben meglepő, hogy a Livorno meglehetősen jól kezdte a bajnokságot: az első két bajnokiját megnyerte a Donadoni-gárda, ám ebből még nem volt érdemes messzemenő következtetéseket levonni. Néhány héttel később viszont már sokan felkapták a fejüket a tabellára pillantva, hiszen öt forduló után a Livorno három győzelemmel és két döntetlennel (azaz veretlenül) a harmadik helyen állt a Juventus FC és az FC Internazionale mögött!

Mielőtt túlzottan elbízhatták volna magukat a játékosok (vagy talán éppen azért, mert megtették), becsúszott két vereség, ráadásul a második nem is volt kicsi: az Inter 5-0-ra verte a Giuseppe Meazza-stadionban a bordó-feketéket. Legalább ekkora szomorúságot okozott Donadoninak, hogy a mérkőzésen megsérült a nyáron vásárolt fiatal csatár, Raffaele Palladino térde, és a bajnokságban az első öt fordulóban kétszer is eredményes játékos azóta sem léphetett pályára.

Így az egyetlen igazán gólerős támadó Lucarelli maradt a keretben, és a gólkirály igyekszik is becsülettel: az első öt játéknapon háromszor talált be, és a folytatásban sem mérsékelte a góltermelést; eredményes volt a nyolcadik fordulóban a Reggina, a tizedikben a Parma FC, majd később az Empoli FC, az Udinese ellen is, 2006 első fordulójában pedig kétszer is betalált a Sampdoria kapujába, aztán a Siena elleni toszkán derbin is eredményes volt.

Lucarelli tehát 19 játéknap után tíz gólnál tart, érdekesség, hogy egy évvel korábban a bajnokság ezen szakaszában még "csak" nyolc találat szerepelt a neve mellett. A keret többi tagja azonban nemigen jeleskedik ebben a műfajban, hiszen az eddig négyszer eredményes középpályás Stefano Morronén kívül csupán a már három hónapja harcképtelen Palladino szerzett egynél több gólt a bajnokságban.

A csapat összesen 23 találatnál jár, ami enyhén szólva nem túl sok 19 forduló alatt (a Livornónál kevesebbszer csak kilenc, a táblázaton jóval hátrébb található gárda játékosai találtak az ellenfelek kapujába). A védelem ellenben kiválóan működik: összesen 19 gólt kapott a csapat, ebben a kategóriában ennél jobb mutatóval csupán a Juventus és az Inter büszkélkedhet.

Az első 19 fordulóban 11 találkozón maradt érintetlen a sokak által a Serie A egyik legtehetségesebb kapusának tartott Marco Amelia hálója, egynél több gólt pedig csupán ötször kapott a gárda. Donadoninak persze némi szerencséje is van, hiszen a sérülések (a már említett Palladino esetét leszámítva) eddig elkerülték az Armando Picchi-stadiont, így a mesternek ritkán kell változtatnia csapata összetételén.

Amelia valamennyi találkozón szerepelt, de csupán egy mérkőzést hagyott ki a kulcsemberek közül a chilei Jorge Vargas és Alessandro Lucarelli, kettőt Fabio Galante, Alessandro Grandoni, Morrone és Lazetic, de Coco is mindössze három alkalommal nem állt a tréner rendelkezésére.

A téli átigazolási időszakban Donadoni nem tervez jelentős változásokat a keretben, a szakember január elején úgy nyilatkozott, azt szeretné, ha egyetlen játékos sem hagyná el a csapatot januárban. Nos, álma biztosan nem válik valóra, hiszen Lazetic és a védő Matteo Melara a másodosztályú Torinóhoz szerződött.