Akárcsak a bajnoki tabellán, úgy a listán is egyértelmű a három nagycsapat, az AC Milan, az FC Internazionale és a Juventus FC fölénye. Az összeállítás elkészítésekor 86 olyan labdarúgó futballozott a Serie A-ban, akinek évi nettó fizetése meghaladja az egymillió eurót. Az ebbe az elit klubba tartozó játékosok több mint kétharmada a három említett egyesülettől kapja a pénzét, az AS Roma és a Fiorentina büszkélkedhet még viszonylag jelentős létszámmal a listán, a többi csapat csak epizódszereplő, vagy még az sem.
Összesen ugyanis csak tíz gárda, azaz az élvonal mezőnyének fele mondhatja el magáról, hogy foglalkoztat "milliomost", és közülük öt együttes (a Parma FC, az SS Lazio, az US Palermo, az UC Sampdoria és az AC Siena) csak egy vagy két labdarúgóval van jelen a listán. A firenzei lilák viszont nyolc, a rómaiak 14, a torinóiak 17, a milánói kék-feketék 18, a piros-feketék pedig 22, azaz éppen két csapatra való játékossal képviseltetik magukat a felsorolásban. Az egyéni lista első helyezettje az AS Roma emblematikus figurája, Francesco Totti, aki nettó 5,8 millió eurót keres a 2005-2006-os idényben, köszönhetően nemrég aláírt, 2010-ig szóló kontraktusának.
Őt a Juve ötmilliós különítménye követi, a torinói gárdánál a jelek szerint nincs különösebb kivételezés, a legnagyobb sztárok egységes fizetést kapnak. A két olasz, a cseh és a három francia klasszis nyilván nem bánja, hogy holtversenyben listavezető a csapaton belül. Az AC Milan legjobban fizetett játékosa a 2004-es aranylabdás Andrij Sevcsenko a maga 4,7 millió eurós keresetével, nem sokkal marad el tőle az inkább tehetséges menedzserének, mint a gárdán belül elfoglalt pozíciójának köszönhetően évente 4,6 milliót bezsebelő Manuel Ruí Costa, aki ezzel kiérdemelte az olasz bajnokság legtöbbet kereső cserejátékosának járó nem túl dicsőséges címet.
Négy és fél milliót visz haza évente Alessandro Nesta és Filippo Inzaghi, utóbbira szinte minden, Ruí Costa esetében említett megállapítás érvényes. A Juventusnak is van két, ugyanennyit kereső tagja, Fabio Cannavaro és Émerson, és ugyanekkora összeg szerepel az Inter listavezetője, Adriano fizetési papírján is. Kereken négymilliót négyen keresnek a Serie A-ban, érdekes módon mindannyian milánóiak.
A két milanos, Kaká és Paolo Maldini közül utóbbi bérében a rossz nyelvek szerint már a nyugdíj is benne van, az Inter vezetői pedig két argentint, Walter Samuelt és Juan Sebastián Verónt honorálnak ekkora összeggel. 3,8 millió eurót keres évente az AS Roma csatára, Vincenzo Montella és az Inter uruguayi (többnyire csere-) játékosa, Álvaro Recoba, aki néhány évvel ezelőtt még sokkal előkelőbb helyen szerepelt a listán, de több társával egyetemben hozzájárult bére jelentős csökkentéséhez annak érdekében, hogy a klubnál maradhasson.
A három- és négymillió euró közti sávban zömmel AC Milan-játékosokat találunk, lejjebb azonban már jóval nagyobb a szórás, de szigorúan csak a négy nagycsapat tagjai között. Az első olyan futballisták, akik nem a Juventus-Milan-Inter-Roma négyes alkalmazottai, 1,8 millió eurót keresnek (ez kevesebb mint egyharmada Totti bérének): Bernardo Corradi ebben a szezonban a Parmát szolgálja, de jövedelmének jelentős részét továbbra is az őt Olaszországba kölcsönadott Valencia CF állja. Ugyanez a helyzet Stefano Fiore esetében is, akit Firenzébe "passzoltak le" egy évre a Turia-partiak. A "négyek bandája" mögött a Fiorentina van még jelen markánsan a listán, a lilákat még heten képviselik, közülük négyen nyári szerzemények.
Az egykor (anyagilag is) szebb napokat látott Lazio mindössze két labdarúgót delegál a listára, érdekes, hogy a római kékek legjobban fizetett játékosa az a Matteo Sereni, aki (ha Angelo Peruzzi egészséges), csak a kispadot koptatja. A legutóbbi olasz bajnokság ötödik helyezettje, a Sampdoria mindössze Francesco Flachi számlájára utal át évente hét számjegyű összeget, a szintén UEFA-kupa-résztvevő Palermót is csupán egy csatár, Andrea Caracciolo képviseli.
Szintén nem "saját jogon" került a listára a Siena, a toszkán kiscsapat ugyanis a Juventustól kapta kölcsön Igor Tudort, a horvát védő javadalmazását megosztja egymás között a két klub. A Parma viszont Corradin kívül egy kizárólagos tulajdonú alkalmazottjára, Domenico Morfeóra is költ évente egymilliót.