Szinte reménytelen helyzetben a Lecce

Az US Lecce szurkolói nagy reményekkel várták a 2005-2006-os szezont, hiszen a csapat a nyári átigazolási időszakban nem gyengült meg annyira, mint az elmúlt években, a júliusban kinevezett edző, Angelo Gregucci szinte változatlan kerettel dolgozhatott. De csak szeptember végéig, akkor ugyanis menesztették a szakembert, helyére pedig Silvio Baldini került. De az eredmények az új trénerrel sem javultak (sőt!), így nemrég Baldininek is mennie kellett. Utódára, Roberto Rizzóra vár az a meglehetősen nehéz feladat, hogy az élvonalban tartsa a Leccét.

A délolasz együttes a legutóbbi idényben meglehetősen jól szerepelt, hiszen a sárga-pirosak remekül kezdték a bajnokságot (hét forduló után a második helyen álltak a tabellán), és ugyan később valamelyest visszaestek, az idény végén megszerzett 11. hely nem számított rossz eredménynek. A semleges szurkolók többsége is szimpatizált a kiscsapattal, ha másért nem, hát azért, mert a gárda mérkőzésein rengeteg gól született (átlagban csaknem négy találat jutott egy Lecce-bajnokira). Zdenek Zemannak, a csapat edzőjének mégsem volt maradása, a helyére kinevezett Angelo Greguccinak pedig nagyobb szerencséje volt, mint elődjének, neki ugyanis nem kellett új csapatot építenie a nyáron, hiszen az elnök "kivételesen" meg tudta tartani a gárda kulcsembereit, még a 19 gólt szerzett szerb csatárt, Mirko Vucinicet is. Joggal bizakodtak tehát a szurkolók és a vezetők is, hogy az új szezon még a tavalyinál is jobban sikerül.

Az idill azonban nem tartott sokáig, hiszen a csapat pocsékul kezdte a bajnokságot: a déliek mindjárt az első fordulóban kikaptak Livornóban, majd hazai pályán csak egy döntetlenre voltak képesek az újonc Ascoli ellen. Az FC Internazionale elleni idegenbeli és a Fiorentinától elszenvedett hazai vereség ezek után legfeljebb fájdalmasnak volt nevezhető, meglepőnek aligha. Az Empoli FC elleni kudarc viszont már nemcsak a szurkolóknak, a vezetőknek is sok volt: a találkozó másnapján menesztették Greguccit. Utóda az a Silvio Baldini lett, aki a 2004-2005-ös idényben az AC Parmát irányította, de csak december közepéig, akkor ugyanis elküldték.

Baldini nagy lelkesedéssel látott munkához, és érkezése eleinte a gárdának is jót tett: az új mester bemutatkozó meccsén a Lecce 3-0-ra páholta el a Cagliarit. Hamar kiderült azonban, hogy ez a siker csak egyszeri fellángolás volt, a következő öt találkozón ugyanis a csapat még a szezon legelején mutatott teljesítményét is képes volt alulmúlni: zsinórban öt vereség következett, ráadásul szerzett gól nélkül, ami azt jelentette, hogy 11 játéknap után az együttes mindössze öt találatnál járt (az előző idény hasonló szakaszában már 24 gólt ünnepelhetett a csapat), és a tabella utolsó helyét foglalta el.

Mielőtt újabb edzőváltásról kezdtek volna suttogni, a csapat 3-0-ra legyőzte az Empolit (akkor, azaz a 12. fordulóban talált először az ellenfelek kapujába a bajnokság során a tavalyi házi gólkirály Vucinic), és úgy tűnt, a gárda talán elindulhat felfelé, hiszen az AC Milan elleni szoros vereséget egy AS Roma elleni döntetlen követte (pedig félidőben a fővárosiak még 2-0-ra vezettek), majd jött az udinei bravúrgyőzelem, amely a Lecce első idegenbeli sikere volt a szezonban. A 2005-ös év utolsó két találkozója azonban cseppet sem karácsonyi hangulatban telt a csapat számára (bár számos labdát és pontot elajándékoztak a játékosok): a Treviso FC otthonában elszenvedett vereség és a Lazio elleni hazai 0-0 után ismét kieső helyen találta magát az együttes. Baldini a rövid téli szünetben mindenképpen szerette volna valamelyest megerősíteni a keretet, és sikerült is megszereznie az Atalanta csatárát, Luca Saudatit, akire nagy szüksége volt a trénernek, hiszen támadói igencsak gyenge teljesítményt nyújtottak az ősszel: Vucinic öt, Axel Cédric Konan és Alex Pinardi pedig három-három gólig jutott, a többi csapatrészből Giuseppe Cozzolino kétszer, Cristián Ledesma pedig egyszer volt eredményes. Összesen 14 gólt ért el a csapat 17 forduló alatt, ennél csak a Treviso támadói bizonyultak "hallgatagabbnak" a Serie A-ban. Saudati érkezése sem javított azonban sokat a csapat (támadó)játékán: 2006 első játéknapján a Lecce 3-1-re kikapott Veronában a Chievótól, és a következő találkozókon sem sikerült javítani.

A 21. fordulóban Ascoli Picenóban kapott ki a csapat 2-0-ra, a találkozó utáni napra pedig válságtanácskozást hívott össze a klub elnöke, Sandro Caroppo. Baldini akkor már sejthette, néhány órával később pedig meg is tudta, hogy immár nem ő a Lecce edzője. Utóda a juniorcsapat 45 esztendős mestere, Roberto Rizzo lett, aki ezer szállal kötődik az egyesülethez, hiszen a nyolcvanas években játékosként, visszavonulása óta pedig utánpótlás-edzőként állt a klub alkalmazásában. A korábban egyetlen felnőttcsapatnál sem dolgozott Rizzóra vár tehát a rendkívül nehéz feladat, hogy az élvonalban tartsa szeretett klubját.