Továbbra sem rendezett a Parma helyzete

A Parmalat cég csődje után a tönk szélére került az AC (majd később FC) Parma, de tavaly nyáron úgy tűnt, megérkezik a megmentő, hiszen a klub tulajdonosa a Real Madrid egykori elnöke, a dúsgazdag Lorenzo Sanz lett. Mostanra azonban kiderült, hogy nem a spanyol mágnás lesz a megmentő, ugyanis az egyesület vezetői minden kapcsolatot megszakítottak vele. A klub elnöke azonban igyekezett megnyugtatni a szurkolókat: a csapat mindenképpen befejezi a bajnokságot, mégpedig reményei szerint bennmaradást érő helyen.

A parmai csapat a kilencvenes években, illetve az ezredforduló környékén nemcsak Olaszország, de Európa egyik legjobb gárdájának számított. A bajnoki címet ugyan egyszer sem sikerült megszereznie az együttesnek, de az olasz kupát (háromszor is), a KEK-serleget (1993-ban), és az UEFA-kupát (1995-ban és 1999-ben) sikerült megszerezniük a sárga-kékeknek. Az idillnek 2004-ben szakadt vége, amikor a tulajdonos tejkonszern csődbe ment.

Kis híján a futballklub is erre a sorsra jutott, hiszen annak ellenére sem stabilizálódott az egyesület anyagi helyzete, hogy szinte valamennyi piacképes játékosát eladta. Nyáron aztán (miután a csapat, ha csak osztályozón is, de meghosszabbította élvonalbeli tagságát) úgy tűnt, megérkezett a megmentő, hiszen a Real Madrid korábbi elnöke, Lorenzo Sanz vezette Inversiones Renfisa nevű spanyol részvénytársaság 27,5 millió eurós vételi ajánlatot tett a klubra, amelyet az elnök, Guido Angiolini örömmel el is fogadott. Mivel Alberto Gilardinót még ennél is több pénzért sikerült eladni az AC Milannak, a szurkolók joggal remélték, hogy megoldódnak az anyagi gondok, és kedvenceikre végre egy nyugodt szezon vár.

A nyári erősítések sem sikerültek rosszul, hiszen Gilardino helyére Marco Delvecchio és (kölcsönbe) Bernardo Corradi érkezett, de a kapus Cristiano Lupatelli, a védő Giovanni Pasquale és Ferdinand Coly, valamint a szlovén csatár, Zlatko Dedic sem tűnt rossz vételnek. A szintén a nyáron kinevezett vezetőedző, Mario Beretta azonban a felkészülési időszak vége felé úgy ítélte meg, a hátsó alakzatnak szüksége van egy rutinos emberre, ezért a klub szerződtette a Laziótól elküldött Fernando Coutót. A gárda nem kezdett rosszul, hiszen az első három találkozón négy pontot szerzett, a folytatásban viszont már kiütközött az együttes rutintalansága (az állandó kezdőjátékosok közül Pasquale 23, Daniele Bonera 24, Matteo Contini, Mark Bresciano és Marco Marchionni pedig 25 esztendős): a következő hét összecsapáson mindössze két pontot sikerült gyűjteni, és a csapat visszaesett a táblázaton a 17. helyre.

A 11. fordulóban sikerült megtörni a rossz sorozatot: a Keresztesek (a csapat egyik beceneve) legyőzték a Leccét, de maradéktalanul ennek a sikernek sem örülhettek a szurkolók, hiszen Delvecchio olyan súlyosan megsérült, hogy legjobb esetben is csak márciusban térhet vissza a pályára. A rutinos játékos kiválása nem tett jót a gárdának, amely a következő három bajnokiját elvesztette, és máris kieső helyen találta magát. A helyzet azóta sem sokat javult: 23 forduló után a Parma FC öt győzelemmel áll a táblázat 17. helyén, mindössze két egységgel megelőzve a legjobb kieső pozíciójában tanyázó Empoli FC-t.

A helyzet azonban még ennél is sokkal súlyosabb. Január végén ugyanis kiderült, hogy a Sanz vezette befektetői csoport mégsem nyújt mentőövet a klubnak, hiszen az elnökség felbontotta a céggel kötött szerződést. Az ok rendkívül egyszerű (nekünk, magyaroknak nem ismeretlen a helyzet): Sanzék nem fizettek. Január 31-ig még az a 7,5 millió eurónyi foglaló sem érkezett meg a klubhoz, amelyet eredetileg szeptemberben kellett volna átutalni a tulajdonosnak, aki azonban többször is haladékot kért és kapott a fizetésre, de mivel a legutolsó, január 15-i határidőig sem érkezett meg az összeg, a klub elnöke bejelentette: az egyesület mindennemű kapcsolatot megszakít Sanzékkal. Amíg nem sikerül új befektetőt találni, az elnök és a vezetőség tagjai részben saját erőből tartják fenn a csapatot, amely, mint Angiolini úr elmondta, a bajnokságot mindenképpen végigjátssza. Hogy azután mi lesz, arra jelenleg nincs ember a klubnál, aki választ tudna adni.

A jelenlegi legfontosabb cél a bennmaradás, amelyhez azonban a télen nem ártott volna megerősíteni a keretet. Delvecchio sérülése miatt egy csatárra mindenképpen szüksége lett volna Berettának, ám valamennyi kiszemelt (többek között Valerij Bozsinov, Franco Brienza, Antonio Langella, a brazil Reginaldo) nemet mondott a parmai ajánlatra, nem kis részben azért, mert állítólag elterjedt az olasz futball berkein belül, hogy a klub több havi fizetéssel tartozik a játékosoknak. Ezt a híresztelést a vezetőség, sőt több futballista is cáfolta, de ettől még nem erősödött a télen a csapat. Így pedig nehéz lesz kiharcolni a bennmaradást, egy esetleges kiesés viszont könnyen a klub 1913 óta íródó történetének utolsó fejezetét jelentheti.