Legalábbis Rio Ferdinand akkori viselkedéséből erre lehetett következtetni, az akkor még a Leeds Unitedet erősítő középhátvéd ugyanis az egyik televíziós interjúját a következő kifejezéssel kezdte: "C'est la vie", majd pedig heves nevetésben tört ki. Mindez persze nem jelent újdonságot, hiszen négy évvel korábban, a franciaországi világbajnokság alatt az angol keret egy hasonló versenyt talált ki a jobb hangulat kedvéért.
Akkor a feladat a következő volt: népszerű slágerek címeit kellett beleszőniük nyilatkozataikba. Hogy még nehezebbé tegyék a dolgot, a focisták egy kalapba jó néhány énekes, illetve együttes nevét beletették, és mindenkinek húznia kellett, majd az adott előadó valamelyik számát kellett felhasználnia ahhoz, hogy pontot kapjon.
Eleinte Gareth Southgate vezetett, aki a kalapból a Wham, illetve George Michael nevét húzta ki, és amikor megkérdezték, hogy mi a véleménye az angol válogatott edzéskörülményeiről, a következőt mondta: "Nem egy Club Tropicana."
Még ugyanebben az interjúban, amikor a kérdező valami kulisszatitkot szeretett volna megtudni az angol csapat háza tájáról, Southgate megint feltalálta magát: "Tőlem nem fog semmilyen meggondolatlan suttogást hallani" - mondta, amivel újabb pontot szerzett, hiszen George Michael egyik korai slágerének Careless Whisper (Meggondolatlan suttogás) volt a címe.
Később Alan Shearer volt az, aki átvette a vezetést: neki Phil Collins volt az előadója, és egy alkalommal teljesen véletlenül mondta ki a népszerű énekes egyik dalának címét: Against All Odds, azaz Esélytelenül. A győztes azonban végül Tony Adams lett, igaz, az Arsenal FC védőjének nem volt nehéz dolga, hiszen a Beatlest húzta.
A győztes nyilatkozatban sorrendben a következő dalcímek hangoztak el: Get Back (Visszatérni), Something (Valami), Let It Be (Hadd legyen) és With a Litte Help From My Friends (Egy kis segítséggel a barátaimtól).