10. Ronaldo (1976. szeptember 22.): Ha Camoranesi későn érő, akkor - kis túlzással - Ronaldo korán fonnyadó típus. Persze még most is kiváló labdarúgó a brazil csatár, ám sokak szerint tinédzserként, valamint húszas évei első felében jobb volt, mint jelen pillanatban. Hogy beírta magát a futballtörténelembe, az nem kérdéses, hiszen kétszer elnyerte az Aranylabdát, a FIFA háromszor választotta a világ legjobbjának, és kétszeres világbajnoknak, egyszeres vb-ezüstérmesnek mondhatja magát. Ő szerezte a legtöbb világbajnoki gólt, természetesen idén sem maradt adós a találatokkal a focivébén.
Nem ért egyet azokkal, akik szerint padlóra került
Korábban minden nyáron a lehetséges klubáltásaival volt tele a világsajtó, ám immáron a Real Madridban nem ő számít az első számú sztárnak, sőt a csapatba kerülésért is keményen kell hajtania, pedig 2002-ben 28,5 millió fontért szerződtette a királyi gárda az Intertől. Az ára ennek már csak a töredékét érheti jelen pillanatban a kissé duci, ám a magyar futballistáknál még mindig sokkal fürgébb csatár. Ami viszont tény: ahol megfordult, mindenhol lankadatlanul termelte a gólokat. A Cruzeiróban 14 meccsen 12-t szerzett, a PSV-ben mindössze 18-19 évesen 45 bajnoki fellépésen 42-szer rezgetett hálót, egyetlen barcás idénye alatt 37/34 volt a mérlege. Az Interben - ahol sérüléssel is bajlódott - 68 Serie A-összecsapásán 49-szer mattolta az ellenfelek kapusát, a Real Madridban pedig már 120 meccsnél jár, és nem volt szűkölködés a Ronaldo-gólokban, hiszen 89 találatot jegyzett a 2006-os szezon kezdetéig.
Ez tehát a mi top 10-ünk, s bár sokan mások is most ünnepelték 30. születésnapjukat, ám Clarence Seedorf (Milan), Gilberto Silva (Arsenal), Nuno Gomes (Benfica), vagy éppen Lars Ricken (Dortmund) ezúttal nem került bele menedzserünk noteszába.