A lelátón is kikaptunk a törököktől

A magyarok kis híján hármas vereséget szenvedtek szombat este a Puskás Ferenc-stadionban: a pályán jobban fociztak, a lelátón hangosabban szurkoltak, ráadásul majdnem többen voltak a törökök az Eb-selejtező helyszínén, mint mi, a házigazdák. Nagy tippverseny folyt az újságírók körében, hogy vajon hány drukker lehetett az arénában: a legpesszimistábbak 6 ezer, a legoptimistábbak 9 ezer nézőt véltek "összeszámolni", egy azonban biztos, ebből egy jó nagy részt, két szektort a félholdas fanatikusok - csurig - töltöttek meg. Ennél persze sokkal fájóbb egy másik matematikai adat: három meccs után három pontja van csak Geráéknak.

• A meccs összefoglalója
• Nyilatkozatok a mérkőzés után
• Képgaléria

Eb-selejtező, C csoport, 3. forduló:
Magyarország - Törökország 0-1 (0-1)
Budapest, Puskás Ferenc-stadion
v.: Hamer (luxemburgi)
Magyarország: Király - Fehér Cs., Éger, Juhász, Vanczák - Dárdai, Tóth B., Huszti, Halmosi (Kabát, 46. (Komlósi, 76.)) - Gera - Torghelle (Szabics, 83.).
Törökország: Rüstü - Hamit Altintop, Servet, Gökhan, Üzülmez - Gökdeniz (Hüseyin, 64.), Sabri, Aurelio, Arda (Mehmet Topuz, 91.) - Hakan Sükür, Tuncay (Can, 94.).
gól: Tuncay (39.)
sárga lap: Aurelio (30.), Halmosi (36.), Vanczák (45+1.), Dárdai (80.)

A rossz emlékű, Norvégia elleni 4-1-es Eb-selejtezős nyitány magyar szempontból megadta az alaphangját a C csoport küzdelmeinek, hiszen az első meccs után talán már csak a legelvakultabbak reménykedtek egy szép magyar helyezésben, a Bosznia elleni idegenbeli siker viszont épp őket, a magyar futball örök optimistáit igazolta, hiszen Bozsik Péter csapata szépített a pocsék hazai kezdés után. Ekkor újra a kárörvendők kértek szót, mondván: a lábak itthon úgyis mindig megremegnek, a törököktől majd kapunk egy jó nagy pofont. Vajon kinek lesz igaza?

Ami változás volt az első meccshez képest, hogy a Szuszából újfent a Puskásban futhattak ki a gyepre Dárdaiék. Kapitányunk, Bozsik Péter pontszerzésben bízott, de leszögezte: ehhez 90-95 százalékos teljesítményt kell kiadnia magából a csapatnak, és lehetőleg mellőzni kéne az egyénieskedést (na nem a szép megoldásokra gondolt a szakember, hanem a Megyeren látott lyukrúgásra, mellényúlásra, labdaeladásra). Persze a sikerhez szükség van a buzdításra is, mert bár Norvégia ellen a tömött lelátók sem vezettek eredményre, azért a piros-fehér-zöld színpompa és a tízezrek torkából zúgó "Hajrá magyarok!" túl nagy hátrányt nem jelenthet...

Szombat, 19.45 - kezdődhet a nagy meccs!

A meccs kezdete, azaz 19.45 előtt szűk két órával ennek ellenére nem nagyon gyűlt a tömeg, csak pár százan lézengtek az aréna környékén, közülük is többen török színekben érkeztek a helyszínre, akik ha nem pirosat viseltek, akkor a beszédük hallatán lehetett azonnal megmondani, hogy nem Gera Zoltán a kedvenc játékosuk. A metrófeljáró és a Puskás-stadion között most is elfoglalták megszokott helyüket az árusok, ám szomorú látvány volt, hogy az "itt a töki, itt a szotyi"-t kiáltó szimpatikus néni óriási zsákja tömve van a portékával - talán túl korán van, netán kiment a divatból a meccs közbeni rágcsálás? Nem tudjuk.

Közben feltűnik kedvenc eladónk is: az idősödő bácsi, mint két éve a magyar-brazil előtt, most is ugyanazt kürtölte világgá: vegyünk tőle "olcsó, csapatbuzdító sapkát", mert az olcsó, és jól lehet vele a csapatot buzdítani. "Végre!" - gondoltuk magunkban - , négy magyar megáll nála, ám kérdésük elszomorította az árust: "Sálat is tetszik árulni?" - kérdi egyikük sörrel a kezében, ám sajnos pont ez a termék hiányzik a kínálatból, így a válasz az, hogy "Nem, csak az nincsen!". Talán legközelebb.

De vajon miért nem jönnek magyar drukkerek a selejtezőre? Hiszen rengeteg érv szólt a meccsnézés mellett. Az ellenfél a 2002-es világbajnokság bronzérmese. A Szuszában kikaptunk a norvégoktól, itt a lehetőség a hazai javításra. Boszniában nyertünk, elkaphatjuk a fonalat. Már október van, mégis 20 fokot mutat a hőmérő. A tüntetéseknek is vége a kezdő sípszóra, át lehet sétálni egy jó kis politikamentes focishow-ra. Minden klappol, mégsem tolakodik senki, mint tették azt varázsütésre a Fradi-szurkolók, miután elkészült az NB II-es idény sorsolása...

Nos, elárulhatjuk, az okok sajnos a pénztárcában keresendők, szép gesztus, hogy a 14 éven aluliak ingyen bemehettek a meccsre, az igazi célközönségnek azonban a legrosszabb helyekért öt-, a jobbakért nyolc-, a legjobbakért pedig tízezer forintot kell(ett volna) leszurkolnia. A szurkolók többsége inkább otthon maradt, a "pénzügyi trükk" nem jött be, a sokkmilliós bevétel elmaradt, ám nem nehéz kiszámítani, ha harmad-, neadjisten feleennyi lett volna egy belépő, akkor akár kétszer, neadjisten háromszor, vagy még többször ennyien lettek volna a legnagyobb magyar sportlétesítményben. Ami ugye jobb hangulatot, esetleg magyar gólt is hozott volna magával (közhely, de tán van benne igazság, hogy a drukker a 12. ember a pályán...). Az "ügy" zárásaképp azért a másik fél is hallgattassék meg, íme Kisteleki István MLSZ-elnök jegyárakról adott meccs előtti nyilatkozata: "Nem lesz árcsökkentés, mert ez magasabb színvonalú találkozó lesz, mint például a Real Madrid tavalyi budapesti fellépése, ami leginkább büfémeccs volt."