Legyen ön is válogatott futballista!

Magyarország nemcsak tízmillió szövetségi kapitány hazája, de a megrögzött reménykedőké is. A húsz éve szakadatlan csalódássorozat még mindig nem törte le a szurkolók lelkesedését, a 2008-as Eb-selejtezők nyitányán 13 ezer néző buzdította a helyszínen, majd adott hangot elkeseredettségének, miután a norvégok tönkreverték az amatőröktől is kínosnak számító hibákat elkövető válogatottat. A máltai zakót már megmagyarázni sem lehet... A drukkereknek sikerek híján marad a kritizálás joga, és bár a bírálatok szólhatnak akár taktikáról, motiváltságról vagy a válogatott felkészítéséről, a slágertéma azért mindig az aktuális csapatösszeállítás marad. Cikkünkben sorra veszzük, milyen játékosok beválogatásával borzolták a kedélyeket az elmúlt idők kapitányai.

A kétgólos walesi győzelmet hozó találkozón még az a Lothar Matthäus ült a válogatott kispadján, aki gyakorlatilag az ország valamennyi érvényes sportigazolással rendelkező labdakergetője számára elérhető közelségbe hozta a címeres mezt. A magyar futball fellendítésén hasztalan igyekvő német nem kevesebb mint 70 focistát próbált ki kétéves kapitánykodása idején, játszott a csapatában többek között Posza Zsolt, Böjte Attila, Kriston Attila, Nikolov Balázs, Pollák Zoltán, Vincze Gábor, Farkas Balázs, Polonkai Attila, Leandro, Vadócz Krisztián, Németh Norbert, Rósa Henrik, Bárányos Zsolt, Kovács Péter, Sebők József, Hercegfalvi Zoltán és Koplárovics Béla - hogy csak néhányat említsünk a legfurcsább húzások közül.

A Matthäus előtt hivatalban lévő Gellei Imre egy viszonylag stabil együttest alakított ki a 2004-es Európai-bajnokság selejtezőire, amelyek során a válogatott az utolsó csoportfordulóig - ma már ez is szép eredménynek tűnik - versenyben volt a kontinenstornáért. Gellei inkább a barátságos mérkőzéseken kísérletezett, például Salamon Miklóssal, Tokody Tiborral, Bodor Boldizsárral, Korolovszky Gáborral, Pető Zoltánnal, Pető Tamással, Kabát Péterrel, Ferenczi Istvánnal, Szamosi Tamással, Pintér Zoltánnal, Tóth Norberttel és Waltner Róberttel - ők voltak azok a játékosok, akik sem a kapitányt, sem a közvéleményt nem győzték meg, hogy helyük van az ország legjobb tizenegyében.

Pedig közülük többen már Bicskei Bertalan utolsó kapitánysága idején (1998. március -2001. szeptember) is szerepet kaptak. A legutóbb egy újpesti villámedzősködés erejéig feltűnt szakember ezen kívül Szilveszter Ferencet, Sztipánovics Barnabást, Herczeg Miklóst és Erős Károlyt is bemutatta a világnak 1998-tól 2001-ig, legváratlanabb ötlete mégis az itthon szinte teljesen ismeretlen Bukrán Gábor beválogatása volt. Az akkoriban az angol másodosztályú Walsallban játszó, jelenleg Belgiumban élő középpályás a vereség dacára nem játszott rosszul az ausztrálok ellen, mégis csupán egyszeres válogatott maradt.

Bicskei alatt olyan játékosok jutottak szóhoz, mint a fél fővárost (Csepel, Kispest, Ferencváros, Kispest, majd Békéscsaba) megismerő Kovács Béla, az egyértelműen Bicskei-találmány irányító, győri Somogyi József vagy a Győrben remeklő, majd a Ferencvárosban teljesen elszürkülő középső védő, Lakos Pál.