A bűvös bal láb - Puskás a Futball enciklopédiában

A világ legjobb labdarúgóit bemutató Futball enciklopédia - melyhez az előszót a korábbi angol válogatott Gary Lineker írta és főszerkesztője Keir Radnedge, a World Soccer magazin szerkesztője - "A bűvös bal láb" címmel két teljes oldalt szentel Puskás Ferencnek, a "Futballistenek" fejezetben, ahova Diego Maradona, Eusebio, Pelé, Johann Cruyff, Bobby Charlton, Franz Beckenbauer, Alfredo di Stefano, Stanley Matthews és Lev Jasin került be.

• 

  Nézzen Puskás-gólokat!

Puskás 16 évesen már a Kispest csapatának állandó tagja, edzője a kezdeti időkben édesapja volt, aki a ballábas "Öcsit" balösszekötőként játszatta. Ezen a poszton szerepelt később a válogatottban is, ahol 18 évesen, 1945-ben Ausztria ellen mutatkozott be.

A Grosics Gyula, valamint a jobbfedezet Bozsik József, illetve a Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc csatártrió köré szervezett válogatott négy éven át nem talált legyőzőre. A fantasztikus sorozat a lehető legrosszabbkor, az 1954-es világbajnokság berni aranymeccsén az NSZK ellen szakadt meg (2-3), Puskás a fináléban sérülten lépett pályára.

Az 1956-os forradalom kitörésekor Puskás csapatával, a Honvéddal Spanyolországban szerepelt, "Öcsi" a Bilbao elleni BEK-találkozó után nem tért vissza Magyarországra. Először Olaszországba szeretett volna szerződni, de az itáliai klubok lemondtak róla, mert túl öregnek tartották.

Régi menedzsere, Östreicher Emil segítségével 1958-ban a Real Madridhoz szerződött, ahol páratlan sikereket ért el: négyszer lett a spanyol bajnokság gólkirálya, Alfredo di Stefanóval minden idők egyik legjobb támadókettősét alkotta, az 1960-as Eintracht Frankfurt elleni BEK-döntőben a 7-3-as madridi sikerrel végződött meccsen négy gólt szerzett a glasgow-i Hampden Parkban, 130 ezer néző előtt (a másik három találat Di Stefanóé volt).

A spanyol szurkolók rajongtak érte, a beceneve Canoncito (Ágyúcska) volt. Az 1962-es chilei világbajnokságon a spanyol nemzeti együttesben lépett pályára.

Négy évvel később, 39 évesen vonult vissza, a futballal keresett pénzét különböző vállalkozásokba fektette be (többek között egy madridi kolbászgyárba) és edzőként folytatta pályafutását. A legnagyobb sikert a Panathinaikosz kispadján érte el, a görög együttessel 1971-ben bejutott a BEK döntőjébe, ahol azonban, a londoni Wembley Stadionban 2-0-ás vereséget szenvedett együttese az Ajax Amsterdamtól.

Magyarországra csak évekkel később látogathatott haza, a szurkolók mindenhol hősként ünnepelték. Magyar klubnál soha nem dolgozott edzőként, 1993-ban áprilistól júliusig a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt, ez volt tréneri pályafutásának utolsó állomása.

Teljesítményét számos alkalommal elismerték, legutóbb augusztus 28-án, amikor ünnepélyes ceremónia keretében elhelyezték lábnyomát a monte-carlói Bajnokok Sétányán, amelyen a labdarúgás történetének kiemelkedő alakjai kapnak helyet.