Signoritól Natorovig - a magyar foci légiósai

A magyar futball egyik legnagyobb és legjellemzőbb ellentmondása, hogy míg szakembereink évek óta egyöntetűen hitet tesznek a hazai fiatalok szerepeltetése mellett, az átigazolási időszakokban ennek ellenére sokszor követhetetlenül töltik fel a csapatok kereteit ugyancsak vegyes minőséget képviselő külföldi játékosokkal. Az idegenlégiósok jelenléte persze a világ legtöbb helyén természetesnek számít, szerződtetésükre normális esetben olyankor kerül sor, ha képesek valami pluszt adni az adott csapat játékához. A messziről jött ember aztán nem mindig váltja be a hozzá fűzött reményeket, mint ahogy a hazánkban a kilencvenes évektől fogva megfordult több száz vendégmunkás között is akadtak jó futballisták és egészen elképesztő melléfogások is. Nosztalgia-összeállításunkban a teljesség igénye nélkül megemlékezünk légiósaink legjaváról, csakúgy, mint a legérthetetlenebb tranzakciókról az internetről igazolt védőtől a karikalábú csatáron át a csomagban vásárolt különítményekig.

Következzenek most azok a légiósok, akik ugyan nem szerepeltek hazájuk válogatottjában, az előzőeknél mégis többet tettek le az asztalra Magyarországon. A debreceniekről már szóltunk, nézzük a Ferencvárost, amely olykor-olykor szintén jó választásokkal használta ki egykor volt anyagi lehetőségeit.

Kopunovic és Kuntic a Vendégszobában

Szergej Kuznyecov Zoran KunticGoran Kopunovic

Utóbbi támadó - aki egyszer egy kerítésre mászós gólöröm következtében kényszerült hosszú pihenőre - később az ősi rivális Újpesthez került, ahol egyebek mellett egy sporttörténelmi tett is fűződik a nevéhez: becserélése után 20 másodperccel kiállították, mielőtt még sikerült volna a labdához érnie.

Igor Nicsenko játszott a Stadlerben, Győrben és Dunaújvárosban is, ám gólkirálysága a ferencvárosi korszakában jött el az 1995-96-os szezonban, Kulcsár Sándornak viszont inkább Békéscsabán és Diósgyőrben ment jól, a fővárosban kevésbé tudott kibontakozni.

Catalin Azoitei is érezte a kaput, ezt a tulajdonságát be is mutatta néhány együttesben, szerepelt a Pécs, a Csepel, a Győr, a Honvéd, a Nyírség-Spartacus és a Nagykanizsa csapatában is. Értékére jellemző volt, hogy a Pécs 20 millió forintért adta el a Csepelnek... Néhány éve még az osztrák sokadik ligában játszott Miriuta csapattársaként, a Stegersbach színeiben.

Az "Ismerd meg Magyarországot" különdíj Viorel Vanceát is megilleti, (Honvéd, Szeged, Békéscsaba, BVSC, Sopron, Fehérvár), de szintén nagy vándor volt a színvonalas szélsőjátéka mellett bekötött kezéről is felismerhető Jenei Sándor (Kispest, Volán, Pécs, Siófok, Újpest), illetve Adrian Negrau (Honvéd, BVSC, Haladás, Békescsaba, Orosháza), aki keresett csatárnak számított a '90-es évek elején. A román játékos által is megjárt két vasutascsapathoz köthető honfitársa, Daniel Usvat magyarországi pályafutása, ő elsősorban a bal lábával aratta sikereit.

Jezdimirovic, Ljubojevic, Molnár, Zavadszky

Oleg Sirinbekovot Alekszander Bondarenko Darko Ljubojevic Goran Jezdimirovic

A kék-fehérek hátsó alakzatában játszott Mico Smiljanic és a Máris szomszéd-hasonmás Adrian Oprisan, határozott fellépésük miatt egyikükkel sem szívesen kerültek szembe az ellenfél támadói (Oprisant a Stadler, Smiljanicot a Diósgyőr mezében idézhetjük még fel).

Az említést érdemlő kapusok sem költözködtek sokat, Daniel Tudor a fehérvári, Molnár Levente a győri hálót védte huzamosabb ideig, Julius Nota szerepe Diósgyőrben volt meghatározó, habár ő elvetődött még Dunaújvárosba, Kispestre és Zalaegerszegre is.