Az egykoron szebb napokat is megélt klub 2001-ben került vissza a legjobbak közé, kétéves másodosztályú szereplést követően, és a vezetőség akkor rendkívül ambiciózus volt. A körülményeken sikerült is látványosan javítani, hiszen felépült az új, ultramodern stadion, a Borussia Park, amelybe közel 55 ezren férnek el - és amely rendre meg is telik. A csapat azonban nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket, hiszen egyszer sem végzett a tizediknél jobb helyen, és az elnökség mindig a tréner leváltásában kereste a megoldást.
Ennek megfelelően a 2002-2003-as idény óta mindig más szakvezetővel kezdték a szezont, mint akivel befejezték. Az egyedüli kivételt a legutóbbi pontvadászat jelentette, amikor is végig Horst Köppel ült a kispadon, és már ekkor látni lehetett, hogy a Borussia igyekszik elsősorban a saját nevelésű játékosaira építeni.
Ez a koncepció a nyáron is folytatódott, annak ellenére, hogy a csapat élére új edző került Jupp Heynckes személyében. A 61 esztendős szakember valóságos élő legendának számít az egyesületnél, hiszen mind játékosként, mint trénerként rengeteg sikert ért el a Mönchengladbachhal. Ő folytatta a Köppel által megkezdett munkát, és szinte az öszses, 30 évnél idősebb labdarúgót elküldte a kerettől: nem tartott igényt a cseh Milan Fukalra, a luxemburgi Jeff Strasserre, a holland Niels Oude Kamphuisra, a magyar Lisztes Krisztiánra és a német Jörg Böhmére sem.
Az új szerzemények ennek megfelelően a fiatalabb korosztályból kerültek ki: a svájci David Degen és a dán Sebastian Svard 23 éves, az FC Schalke 04-től kölcsönvett Michael Delura 21 esztendős, és a legdrágább igazolás, a Boca Juniors argentin játékmestere, Federico Insúa is csak 26 éves. Így aztán a keretben 30 év fölött csak a kapus Kasey Keller, a védő Thomas Helveg és a csatár Olivier Neuville maradt.
Heynckes ráadásul a tartalékcsapatból a nyáron jó néhány ifistát felhívott a felnőttek közé, aki rendre játéklehetőséget is kaptak tőle. A csúcspontot a hetedik fordulóban lejátszott, VfL Wolfsburg elleni bajnoki jelentette, amelyen a kezdő tizenegy átlagéletkora mindössze 22,7 év volt - ráadásul úgy, hogy az egyaránt húszéves Marcell Jansen és Eugen Polanski (akik egyaránt alapemberek, sőt, előbbi válogatott játékos, és már a vébén is ott volt a német keretben) egyaránt hiányzott sérülés miatt. Ezt a meccset a 'Gladbach meg is nyerte 3-1-re a Farkasok ellen, és ekkor úgy tűnt, hogy a koncepció működik: az idegenbeli mérkőzéseket ugyan rendre elbukta a csapat, de otthon sorozatban négy bajnokit nyert, és ott volt a középmezőnyben.
Azóta viszont semmi sem jön össze a csapatnak, hiszen a Wolfsburg legyőzése óta egyetlen bajnokit sem tudott nyerni a gárda, ráadásul a Német Kupából is kiesett. Ráadásul a fiatalítás koncepcióból kényszerűséggé vált a rengeteg sérülés miatt, így Heynckes már előbb az amatőrgárda középpályását, Johannes van den Berghet volt kénytelen felhívni egy mérkőzés erejéig a felnőttekhez, a Schalke ellen pedig annyira elfogytak a védők, hogy nem is a tartalékgárdából, hanem egyenesen az ifiktől hívta fel a 18 esztendős Tim Rubinkot, aki nem is tudott felnőni a feladathoz, és már a szünetben le kellett cserélni, miután összehozott egy gólt a gelsenkirchenieknek. A gyenge eredmények miatt a Borussia 13 forduló után visszaesett a 13. helyre, és csak egy ponttal előzi meg a kieső pozícióban tartózkodó VfL Bochumot.
A 'Gladbachnál azonban egyelőre még nem estek kétségbe, és bíznak abban, hogy a fiatal csapat hamarosan magára talál - túlzott elvárások pedig nincsenek az együttessel szemben. A gárda még mindig simán befuthat a tizedik hely környékére, amelynél az előző években sem volt jobb, a különbség csupán annyi, hogy ebben az együttesben benne van a fejlődés lehetősége. Márpedig a bajnokság előtt éppen ez volt a célkitűzés Heynckes számára: rakjon össze egy olyan gárdát, amely két-három éven belül kiharcolhatja a nemzetközi szereplést.