Bemutatjuk a klubvébét nyert Internacionalt

A jelek szerint a klubvilágbajnokságot a brazil csapatoknak találták ki, hiszen az idán harmadik ízben kiírt sorozatot megint szambaország képviselője nyerte meg. Az Internacional együttese nem annyira ismert Európában, nem árt tehát megismerkedni a csapat futballistáival, már csak azért, is, mert könnyen lehet, hogy hamarosan jópárukkal a topligákban találkozunk majd.

Marcos Venencio de Albuquerque, "Ceará" (1980. június 18.): A klubvébé döntőjének egyik hőse, valósággal levette a pályáról a Barcelona ászát, Ronaldinhót. A Sao Paulo-i születésű jobbhátvéd a Portuguesa Santista együttesében kezdte pályafutását, majd a pernambucói Santa Cruzba igazolt. Innen Sao Paulo felé vette az irányt, a Botafogo focistája lett, majd szerepelt a paranái Coritibában (ezzel a csapattal 2003-ban állami bajnokságot nyert) és a Sao Pauló-i Sao Caetanóban is - itt is nyert egy állami bajnoki címet. Tavaly szerződött az Interhez.

Marcos Antonio de Lima, "Indio" (1975. február 14.): A rutinos középhátvéd a Novorizontino csapatánan kezdte pályafutását, és sokáig Sao Paulo állam kiscsapataiban szerepelt: megfordult a Bragantinóban (ezzel a gárdával mutatkozott be az országos élvobalban), a Santo Andréban és a Botafogóban is - amely nem azonos a riói, "nagy" Botafogóval. Ezt a Santa Caterina-i Figueirense követte, majd 2001-ben a Minas Gerais-i Américában kötött ki, amellyel ismét az élvonalban szerepelt, sőt, első gólját is megszerezte. 2002-ben már Rio Grande do Sul államban futballozott, mégpedig a Juventude csapatában, ahol hamar alapember lett. Alighanem itt figyelt fel rá a szintén az ebben az államban szereplő Inter, és 2005-ben leigazolta. Indio ennek megfelelően két éve alapembernek számít az együttesben, és különösen idén ment neki jól a játék: a bajnokságban ötször volt eredményes, és a Placar osztályzatai alapján ő lett a pontvadászat második legjobb játékosa.

Fabiano Eller (1977. november 19.): Espirito Santo államban, a Linhares SC-ben kezdett el futballozni, és 18 évesen már alapember volt az együttesben, 1995-ben állami bajnokságot is nyert. A riói Vasco da Gama le is csapott a tehetséges középhátvédre, de bajnoki bemutatkozására három évet kellett várnia. Később sem tudott alapemberré válni a Vascóban, bár a 2001-es pontvadászatban már 19 találkozón kapott lehetőséget. Ezt követően áttette a székhelyét Sao Paulóa, és a Palmeiras játékosa lett, de a Pálmafásoknál csak egy évet töltött el, rögtön visszatért Rióba, mégpedig a Flamengóhoz. 2004-ben meg is nyerte az állami bajnokságot a gárdával, majd kölcsönadták a katari Al-Wakrának, ahonnan a változatosság kedvéért a Fluminensébe tért vissza - és a Fluval is megnyerte a carioca pontvadászatot. Tavaly áprilisban Guatemala ellen a válogatottban is bemutatkozhatott, majd nyáron a török Trabzonspor vette meg, ám Európában nem ment neki a játék, így januárban hazatért Brazíliába - az Inter egyelőre csak kölcsönbe szerezte meg. Az újságírók szerint tagja volt az idei bajnokság álomcsapatának.

Martín Hidalgo (1976. június 15.): A perui balhátvéd hazája egyik legpatinásabb együttesében, a Sporting Cristalban kezdett el futballozni, és már tizenévesen rendszeresen pályára lépett klubjában, húszévesen pedig bemutatkozhatott a válogatottban. Egy évre rá Európába igazolt, a spanyol másodosztályú Las Palmas futballistája lett, ám mivel két év alatt nem sikerült feljutnia az együttessel, így 1999-ben visszatért a Sporting Cristalba. Újabb három esztendő elteltével megint légiósnak állt, de maradt Dél-Amerikában: az argentin Vélez Sarsfield futballistája lett. Megfordult a Colónban is, majd megint kipróbálta magát az öreg kontinensen, az orosz Szaturn Ramenszkojéban húzz le másfél évet. Tavaly már a paraguayi Libertadban szerepelt, innen vette őt kölcsön nyáron az Internacional.

Edigle Quaresma Farias (1978. május 13.): A klubvilágbajnokságon végig a kispadon szereplő védő Ceará államban, a Ferroviárióban kezdett el focizni, majd 1999-től kezdve bevetette magát a dzsungelbe, és Amazonas államban szerepelt a Rio Negróban, a Nacionalban és a Sao Raimundóban is. 2004 nyarán aztán a Rio Grande do Sul-i XV. De Novembro szerződtette, és alighanem itt tűnt fel az Internacional vezetőségének. Az Inter 2005-ben igazolta le, és Edigle remek kiegészítő embernek bizonyult, a tavalyi és az idei bajnokságban is 16 bajnokin szerepelt.

Rubens Vanderlei Tavares Cardoso (1976. szeptember 6.): Sao Pauló-i születésű, az itteni Botafogóban kezdett el futballozni, de a felnőttek között a Guaraní együttesében mutatkozott be. Itt olyan jól futballozott, hogy 2000-ben a Santos FC vette meg, ahol szintén rendszeresen pályára lépett, ám ennek ellenére 2001-ben kölcsönadták a Grémiónak - amellyel megnyerte a Brazil Kupát. A 2002-es esztendőben előbb a Sao Caetanóban, majd a Palmeirasban játszott kölcsönben, majd egy fél évre visszatért a Santoshoz. Ezt követeőn az Atlético Mineirao vette meg, ahol végre rendszeresen játéklehetőséget kapott, a 2004-es országos bajnokságban például csak három meccset hagyott ki. Tavaly ráadásul váratlanul gólerős is volt, négyszer volt eredményes, ennek köszönhetően vette őt meg az Internacional. Az év első felében ő volt a standard balhátvéd, a Libertadores-kupában még gólt is szerzett az uruguayi Nacional ellen, de a szezon második felében Hidalgo kiszorította a kezdő tizenegyből - hogy a klubvébé döntőjében megint lehetőséget kapjon.

Élder da Silva Granja (1982. július 2.): A jobbhátvéd a Santos FC nevelése, de sokat nem játszott Pelé egykori egyesületében, hiszen 19 évesen a goiási Atlético Goianensébe szerződött. Innen a paranái Francisco Beltraóba igazolt, majd rövid időt eltöltött az alagoasi Corinthiansban is. 2002-ben végre egy ismertebb gárdához, a Sao Pauló-i Portuguesához került, amellyel bemutatkozhatott az országos bajnokságban. Teljesítményének köszönhetően 2003-ban megvette az Internacional, és azóta itt szerepel. A 2004-es bajnokságban három, a 2005-ös pontvadászatban két gólt ért el, idén viszont nem volt eredményes.