Pedig az év elején még úgy tűnt, hogy az európai topligákban nem sok izgalom várható a 2005-2006-os pontvadászat második felében. Szilveszterkor Angliában a Chelsea FC előnye 11 pont volt a Manchester United ellen; Franciaországban féltávnál az Olympique Lyon 12 ponttal vezetett az RC Lens előtt; a Bundesligában a Bayern München fórja hategységnyi volt a Hamburger SV-vel szemben; a Serie A-ban pedig a Juventus FC nyolc ponttal előzte meg az FC Internazionalét. Egyedül Spanyolországban volt kicsi a különbség, a Primera Divisiónban addig az FC Barcelona "csak" két ponttal szerzett többet a CA Osasunánál, ám mivel szinte mindenki biztosra vette, hogy a pamplonaiak nem tudják majd tartani a lépést a katalánokkal, így Hispániában is sokan előre odaadták az aranyérmet az aktuális listavezetőnek.
A pályán elért eredmények alapján mind az öt topligában az az együttes végzett az élen, amelyik januárban vezette a bajnokságot, és a különbségek is inkább nőttek, mint csökkentek. Csak a Chelsea FC, illetve a Bayern diadalmaskodott kisebb különbséggel, a másik három együttesnél nőtt a fór. A Juventus FC azonban mégsem mondhatja bajnoknak magát, sőt a 2005-os scudettót is elvették a torinóiaktól - mivel kiderült, hogy a klub menedzsere, Luciano Moggi vezérletével illegális módon befolyásolta a bíróküldést. De nem csak a Juve volt "sáros", hanem az AC Milan, a Fiorentina, a Lazio és a Reggina is, utóbbi négy csapat azonban megúszta kisebb büntetéssel, tőlük csak pontokat vontak le, míg a Juventust a másodosztályba száműzték, és még ott is mínuszponttal kellett rajtolnia. Az ügy másodlagos következményeként a Juventus több sztárja is távozott - de mindez már a 2006-2007-es idény krónikájához tartozik.
2006 legjobb európai klubcsapata vitathatatlanul a Barcelona volt
Az előző idény nemzetközi kupaküzdelmei teljes spanyol diadalt hoztak, hiszen mind a BL-ben, mind az UEFA-kupában hispán gárda diadalmaskodott. A legrangosabb sorozatban az FC Barcelona lett a végső győztes, mégpedig teljesen megérdemelten, hiszen a döntőig vezető úton kiverte a lassan az egyik legnagyobb riválisává váló Chelsea FC-t, illetve az AC Milant is. A másik ágon némi meglepetésre az Arsenal FC került a fináléba, a londoniak a Real Madrid, a Juventus FC és a másik meglepetéscsapat, a Villarreal CF testén keresztül kerültek a párizsi döntőbe, mégpedig úgy, hogy az egyenes kieséses szakaszban gólt sem kaptak. A Barca ellen aztán az elődöntő egyik hősét, Jens Lehmann kapust még az első félidőben kiállították, de az Arsenal emberhátrányban is vezetést szerzett, és a katalánok csak hatalmas küzdelemben tudtak fordítani - köszönhetően nagy részben a csereként beállt Henrik Larssonnak.
Ami az UEFA-kupát illeti, a sorozat legnagyobb "sztorija" a Middlesbrough FC állandó "feltámadása" volt: a brit együttes először az FC Baselt, majd pedig a Steaua Bucurestit verte ki úgy, hogy hazai pályán is hátrányba került, majd pazar hajrával a maga javára fordította a párviadalokat. A döntőben a Sevilla FC ellen azonban már ez is kevés volt, az andalúziai együttes valósággal legázolta az angol gárdát, a végeredmény 4-0 lett.