Chilei sztárral erősített a Villarreal

Ha korábban nem is, 2005-ben és 2006-ban minden futballbarátnak meg kellett tanulnia a Villarreal CF, vagyis a Sárga Tengeralattjáró nevét. A spanyol bajnokságban előbb dobogóra kerülni, majd a Bajnokok Ligájában elődöntőt játszani ugyanis egy hispán középcsapattól is nagy teljesítmény, mindezt látványos támadójátékkal tenni méginkább. A sikerkorszak ugyan mára véget ért, a klub visszasüllyedt eredeti helyére, mi mégis szétnézünk háza, jobban mondva stadionja táján, különösen, hogy nemrég - Juan Román Riquelme tarcsiba küldésével és a 2006-os év legjobb dél-amerikai labdarúgójává választott Matías Fernández leigazolásával - ismét reflektorfénybe került.

A nemzetközi érdeklődés a Villarreal CF iránt először a 2004-2005-ös idényben nőtt meg, ekkor ugyanis a csapat, többek között az Barcelonából elküldött argentin válogatott irányító, Juan Román Riquelme, valamint a Manchester Unidedtől kiebrudalt uruguayi Diego Forlán remeklése nyomán, a chilei szakvezető, Manuel Pellegrini vezetésével bronzérmet szerzett a Primera Divisiónban, valamint az UEFA-kupában is tisztesen helytállt.

Forlán ezzel párhuzamosan a gólkirályi címet is megszerezte, a spanyol "mag" köré épített, dél-amerikai légiósok sokaságát felvonultató, tetszetős támadófutballt bemutató Sárga Tengeralattjárót pedig a hálás európai közönség gyorsan szívébe zárta. Az eufória méginkább fokozódott, amikor 2005 őszén az együttes továbblépett a BL csoportköréből, miközben a hazai pontvadászatban is tartotta a harmadik pozíciót.

A klub kerete azonban, mint az 2006 tavaszán kiderült, nem alkalmas a két fronton való helytállásra, a vezetőség pedig úgy ítélte meg, inkább a nemzetközi porondra érdemes koncentrálnia a gárdának. Ennek következménye egyrészt az lett, hogy a bajnokságban a Villarreal végül visszacsúszott a hetedik helyre, a BL-ben viszont egészen az elődöntőig menetelt, ott azonban az Arsenal FC ellen nagy csatában kiesett. Hozzá kell tenni, a tavaszi gyengébb szerepléshez a csapat klucsfigurája, Riquelme sérülései és formaingadozása is hozzájárult.

Ilyen előzmények után vágott neki a klub a nyári átigazolási időszaknak, illetve az új idénynek. Amely pedig középszerű produkciót hozott: a Sárga Tengeralattjáró addigra már - a világbajnokságon szerepelt futballisták nélkül, viszont az új igazolások részvételével - kiesett az UEFA-kupából a szlovén Maribor Pivovarna Lasko ellen, Riquelme gyenge formája állandósult, az együttest egy igen komoly sérüléshullám sújtotta, az új igazolások közül pedig a bevált és a csődöt mondott futballisták aránya igencsak egészségtelen.

Akadt egy hiányposzt is, Juan Pablo Sorín eladásával és az új szerzemény Robert Pires térdsérülésével a középpálya bal oldala teljesen "kilyukadt", amire Pellegrini mester sehogysem talált jó megoldást. A klub tehát a bajnokság középmezőnyében, a 8-14. pozíciókat birtokló "szürkék" között laposkúszásban telelt (volna) át, már ha a közelmúltban nem történik két szenzáció is szoros egymásutánban az El Madrigál stadion környékén.

Matías Fernández érkezését nagy médiafelhajtás övezte

Az egyik az volt, hogy Riquelmét, miután a vezetőség úgy ítélte meg, hogy nem tesz meg mindent a gárda sikeréért, kitették az első csapat keretéből - ha cinikusak vagyunk, illetve logikusan gondolkozunk, ez érthető is, hiszen egyrészt egy ilyen klasszis miért is szakadna meg egy UEFA-kupás helyezésért. Másrészt, ha Romy (akinek életét családi problémák is nehezítik, ami miatt már a válogatottságot is lemondta) valóban így gondolkozik, akkor nincs helye az együttesben.

A másik szenzációt pedig az szolgáltatta, hogy a klub 8,7 millió euróért megszerezte magának a 2006-os esztendőben a legjobb dél-amerikai labdarúgónak választott Matías Ariel Fernándezt. Az Argentínában született, de Chilében felnőtt válogatott középpályás a Colo-Colo nevelése, 20 esztendősen gyakorlatilag mindent tud a futballról, amit tudni érdemes. Eredménylistája igen figyelemre méltó, 2006-ban megnyerte együttesével a hazai clausurát és aperturát, a Copa Sudamericánában (azaz a második számú dél-amerikai kupasorozatban) hat mérkőzésen kilenc gólt szerezve a döntőbe vezette a Colo-Colót.

A Riquelme nélküli, Matigollal megerősített együttes azonban továbbra is gyengén teljesít, a bajnokság első idei találkozóján hazai pályán szenvedett vereséget a Valencia CF-től, majd a kupában a legjobb 16 között az odavágón idegenben kapott ki 2-1-re a másodosztályt vezető Valladolidtól. A folytatás sem kecsegtet semmi jóval: a hétvégén a gárda Bilbaóba utazik, ahol az edzőváltást követően feltámadt Athletickel csap össze, majd otthon fogadja a listavezető Sevillát, hét nappal később pedig a Real Madridot - különös, de Forlánék esélye a pontszerzésre talán épp a királyi gárda ellen a legnagyobb...

A kiút, tehát az újbóli felemelkedés a nagyok közé nem igazán látszik, a klub utánpótlás-bázisa szűkös, a további lehetséges átigazolások (az egyesület egy fiatal argentin védő, Cristián Carlos Villagra, illetve a másodosztályban az ősszel tíz gólt szerzett rutinos csatár, Salva Ballesta szerződtetését tervezi) akkor sem tudják megváltani a világot, ha a Villarrealba szerződnek.

A csapat csak akkor érhetne el a korábbiakhoz hasonló remek eredményeket, ha a sok sérült védő felgyógyulna és összeállna egy igazán stabil hátvédsor, a középpályások, élükön Riquelmével végre magukra találnának, és legalább egy támadó képes lenne tartósan jól teljesíteni. Minden jel szerint viszont egyszer volt Villarrealban kutyavásár (valamint sikercsapat), a jelenlegi együttes pedig, ha élhetünk ezzel a csavaros képzavarral, még Fernándezzel is csak egy félkarú törpe.