A skót válogatott aranykorának az 1970-es éveket tartják, nem véletlenül: az együttes ott volt az 1974-es és az 1978-as világbajnokságon is, és bár csoportjából egyszer sem tudott továbbmenni, rengeteg hívet szerzett magának bátor támadójátékával.
A csapat a későbbiekben is rendre balszerencsés volt a vébéken, mert egyszer sem tudott túljutni a csoportkörön, pedig 1982-ben, 1986-ban, 1990-ben és 1998-ban is próbálkozott. Utóbbi viadalon a nyitómérkőzést a brazilok éppen a skótokkal játszották, és a britek peches módon, egy öngóllal kaptak ki a címvédőtől. A kiesést végül a Marokkó elleni 3-0-s zakó jelentette a csapat számára, és akkor kevesen gondolták volna, hogy a következő két vébé a skótok nélkül zajlik majd.
Pedig így történt, sőt, a 2002-es torna selejtezőinek kudarca után még rosszabb lett a helyzet. Ekkor került a válogatott kispadjára a leköszönő Craig Brown helyett a német Bertie Vogts, aki nem tudta elfogadtatni magát a drukkerekkel, és az eredményei is pocsékok voltak. A mélypontot a 2004 őszén, Moldovában lejátszott vébéselejtező jelentette, amelyen a skótok csak egy 1-1-es döntetlenre voltak képesek - a meccset követően Vogts lemondott, utódja pedig Walter Smith lett, akivel a csapat megindult felfelé.
Smith egyrészt reaktivált néhány olyan focistát, akik Vogts alatt lemondták a válogatottságot, másrészt pedig a feltörekvő fiatal generáció futballistáit is beválogatta. Az eredmény váratlanul jó lett, a jelenlegi kvalifikációs sorozatban a skótok 6-0-ra verték a feröerieket, idegenben legyőzték Litvániát, majd jött a csúcspont: a franciák ellen a Hampden Parkban 1-0-ra nyert a csapat.
Ezt követően Ukrajnában ugyan kikapott az együttes, de így is az élen állt csoportjában, amelyben pedig ott van a legutóbbi vébé két döntőse - a gallok mellett ugyanis az olaszok is ebben a gruppban találhatóak. Az esetleges továbbjutás persze így is nagyon nehéznek ígérkezett, de a szurkolók optimistán várták a folytatást, januárban azonban robbant a bomba. A francia edzőjét, Paul le Guent menesztő Rangers FC ugyanis Walter Smitht környékezte meg, és a szövetség tiltakozása ellenére a mester, aki 1991 és 1998 között hét aranyérmet nyert a glagow-iakkal, igent mondott.
A Rangersnek ugyan kártérítést kellett fizetnie a skót szövetségnek, de a nemzeti tizenegy ezzel nem volt sokkal beljebb, hiszen márciusban folytatódnak az Eb-selektező küzdelmei, a csapatnak pedig nem volt szövetségi kapitánya. A skótok természetesen azonnal megkezdték az új szakvezető keresését, és a szövetség főtitkára, David Taylor szerint máris leszűkítették a lehetséges jelöltek listáját pár névre - akiknek kilétét azonban nem árulta el. A brit sajtóban ennek megfelelően repkednek a nevek, és csak annyi a közös bennük, hogy mindegyikük skót - mindenki úgy gondolja ugyanis, hogy a Vogts-kudarc után nem fognak megint egy külföldi menedzsert kinevezni.
Gary McAllister egykoron a pályán irányította a skót csapatot, most előfordulhat, hogy a kispadról teszi ugyanezt
Az állítólagos kiszemeltek közül háromnak jelenleg is van munkája: Craig Levein a Dundee United edzője, Jim Jefferies a Kilmarnockot irányítja, Joe Jordan pedig az angol Portsmouth FC pályaedzője. Az ő kinevezésük azért valószínűtlen, mert a skót szövetség nem akar ugyanabba a hibába esni, mint a Rangers, vagyis nem akarnak máshonnan elcsábítani valakit, majd kártérítést fizetni. Ebből a szempontból Alex McLeish már jobb megoldásnak tűnik, hiszen a szakembernek, aki tavaly nyáron hagyta ott a Rangers FC-t, jelenleg nincs klubja.
A hírek szerint azonban ő inkább klubedzőként akar dolgozni, bár elmondta: mindenképpen elgondolkozna egy esetleges felkérésen - és a fogadóirodáknál az ő kinevezésre adják a legnagyobb esélyt. A bukmékerek szerint azonban versenyben van az egykori kiváló középpályás, Gary McAllister is, akinek viszont minimális edzői tapasztalata van: rövid ideig a Coventry Cityt irányította, és azért állt fel a kispadról, hogy halálos beteg feleségét ápolja - aki tavaly márciusban elhunyt.
McAllister a napokban azt nyilatkozta, hogy szeretne visszatérni a futballba, és ehhez a skót válogatott ideális lehetőség lenne. Szakmai szempontból viszont a legjobb választásnak Tommy Burns tűnik, ő ugyanis már Vogtsnál is pályaedzőként tevékenykedett a nemzeti tizenegynél, és Smith mellett is ezt a pozíciót töltötte be. Jól ismeri tehát az együttest, és személye folyamatosságot jelenthetne a válogatottnál - a szövetség a hírek szerint az elkövetkező egy hétben fogja megkeresni jelöltjeit.