Futballsztárok temetői: Real, Inter, Chelsea?

Kik azok a labdarúgók, akik nevük alapján a világ közvetlen élvonalába tartoznak, sok esetben hatalmas pénzösszegért vásárolták meg őket, aztán mégis csalódást okoztak? Megnéztük, ki az a húsz játékos, aki nem vagy csak ritkán okozott örömöt a mélyen zsebbe nyúló klubelnöknek, az optimista edzőnek, a sikerre éhes szurkolónak.

6. Fabio Cannavaro (Inter, Real Madrid)
Itália vb-győztes csapatkapitánya a Diego Maradona-féle Napoliban kezdte karrierjét, s mivel a bajnoki címig jutó délolasz csapat komoly anyagi gondokkal küszködött, kénytelen volt megválni fiatal védőjétől. 2002-ig hét évet húzott le az AC Parmában, ahol Gianluigi Buffonnal és Lilian Thurammal a Serie A legerősebb védelmét alkották. A Parma 1997-ben második lett a bajnokságban, 1999-ben pedig az UEFA-kupát és az olasz kupát is elhódította. Cannavaro 2002 és 2004 között az Interben futballozott, a milánóiak 21 millió eurót fizettek érte. A kék-feketéknél már nem volt olyan meggyőző, mint a Parmában, ám a Juventusban ismét együtt játszhatott Buffonnal és Thurammal, ekkor már a világ egyik legjobb védőjének tartották, kétszer aranyérmes lett a torinóiakkal (igaz, a 2006-os scudettót a bundabotrány miatt elvették a Zebráktól). A tavalyi focivébén élete formájában játszott, Emersonnal együtt le is igazolta a Real Madrid, ahol csakúgy, mint a Juvénél, Fabio Capello lett az edzője. A spanyol fővárosi klub állítólag 13 millió fontot fizetett Cannavaróért, és nagy meglepetésre a 33 éves, rutinos védőnek fél év alatt sem sikerült beilleszkednie a madridi kirakatcsapatba. A következő hónapok választ adnak a kérdésre, hogy valójában jó vásár volt-e a 2006-os esztendő díjhalmozója, az Aranylabdát és a FIFA legjobbnak járó kitüntetését is begyűjtő Cannavaro.

7. Michael Owen (Real Madrid, Newcastle)
A liverpooli születésű csatárt az angol futball legnagyobb tehetségének tartották, 1997 májusában a Wimbledon ellen csereként beállva azonnal gólt szerzett az élvonalban. Édesapja az Evertonban futballozott, ő mégis az FC Liverpool profija, idővel ikonja lett. Második szezonjában, Paul Ince és Steve McManaman előtt játszva - Robbie Fowler sérülése miatt - rögtön kezdő, és a szezon végére - 18 találattal - társgólkirály lett. Az 1998-as focivébén emlékezetes gólt szerzett Argentína ellen, 2001-ben öt trófeát nyert a Liverpoollal: az FA-kupát, a Ligakupát, az UEFA-kupát, az európai Szuperkupát és a Charity Shieldet is elhódították a Mersey-partiak - Owen pedig megkapta az Aranylabdát. Összesen 216-szor lépett pályára a Vörösök színeiben, és ezalatt 118 gólt szerzett. Még egy év volt liverpooli szerződéséből hátra, amikor - az angol drukkerek hatalmas bánatára - a Real Madrid 8 millió fontért leszerződtette. Madridban felemásan szerepelt, pocsék kezdet után 35 meccsen végül 13 gólig jutott, ami nem kevés, de nem is sok egy szupersztártól. Le is csapott a sokszor mellőzött támadóra a Newcastle, s beigazolódott, még mindig jól cseng a Michael Owen név, hiszen a Szarkák 16 millió fontot szurkoltak le érte. A kelet-angliai városban 200 ezer fanatikus köszöntötte a friss igazolást, aki Alan Shearerrer pazar duót alkothatott volna. Ám sérülései miatt 2005 óta mindössze 11 meccsen léphetett pályára (Shearer azóta visszavonult), s noha szerzett hét gólt, jelenleg még várni kell a visszatérésére - talán áprilisban számíthat 28 éves csatárára Glenn Roeder menedzser.

Owen tán soha nem lesz olyan jó, mint a Liverpoolban volt

8. Robinho (Real Madrid)
Kilencévesen a Portuários futsalcsapatában már vágta a gólokat, majd a Santos fiataljaihoz került Pelé jóvoltából (a Fekete Gyöngyszem is ebben a klubban kezdte karrierjét). 2002 és 2005 között 104 fellépésén 44 találatot ért el, ami két bajnoki címet (2002, 2004) és egy Libertadores-kupa-döntőt ért a Santosnak. Édesanyja elrablása (dél-amerikában ez nem ritka futballsztárok esetében...) végleg meggyőzte, hogy el kell hagynia Brazíliát. 2005 nyarán - hosszú huzavona után - aláírt a Real Madridhoz, a spanyol gárda 15 millió fontot fizetett a szupertehetségnek tartott Robinhóért. Brazilokban nem volt hiány, Roberto Carlos, Ronaldo és Júlio Baptista is a fővárosban volt, mostanság viszont épp az utóbbi "helyére" érkezett spanyol José Antonio Reyes szorítja ki a csapatból a balszélsőként és csatárként bevethető futballistát. Robinho eddigi 45 Real-meccsén 8-szor talált be, és általános vélemény, hogy amennyire várták, legalább annyira csalódtak a játékában Madridban. Persze még enyhén szólva sem járt el az idő a 23 éves fiatal felett.

9. Michael Ballack (Chelsea)
A 30 éves német középpályás a Chemnitzer FC-ben kezdte pályafutását, ahol a - Franz Beckenbauer után - "Kis Császárnak" becézett középpályás két évig szerepelt, majd a Kaiserslauternben ugyanennyi időt húzott le. Igazi világhírre a Bayer Leverkusenben tett szert, amellyel a német bajnokságban is ezüstérmes lett - hogy utóbbi nem arany lett, arról 2000-ben épp Ballack Unterhaching elleni öngólja "gondoskodott". Két évre rá a BL-ben és a Bundesligában újabb ezüstös évet zárt csapatával. A Bayern München 2002-ben 8,5 millió fontért szerződtette a "kétlábas", védekező és támadó szerepkörben is páratlan játékost. A bajorokkal halmozta a címeket, 2003-ban, 2004-ben és 2006-ban is aranyérmesek lettek - ehhez 44 góllal (is) hozzájárult 107 összecsapáson. A tavalyi vb után a Chelsea szerződtette - a Bosman-szabály alapján - ingyen, és eddig Sevcsenkóhoz hasonlóan ő sem tud régi formájában tündökölni. A címvédő londoniak "csak" másodikok a tabellán (hat ponttal a Manchester United mögött), és eddigi 13 meccsén három góllal és egy hárommeccses eltiltást érő piros lappal hívta fel magára a figyelmet a német középpályás.

Ballack még javíthat londoni renoméján

10. David Beckham (Real Madrid)
Mielőtt Madridba szerződött, David Beckham talán a legnépszerűbb s - a jobb oldali középpályás posztján - a világ egyik legjobb labdarúgója volt. A Realnál eltöltött három idénye alatt egyetlen trófeát sem sikerült begyűjtenie - nem úgy, mint korábban a Manchester Unitednél, amellyel a bajnoki címek halmozása mellett a Bajnokok Ligájában is a csúcsra ért. A spanyol fővárosi csapatnál az olasz Fabio Capello nem kedvelte igazán Beckhamet, a szezonban mindössze hétszer szerepelt a kezdőcsapatban. A MU-ban 265 összecsapáson 62 gólt is lőtt, ám leghíresebb a jobb lába volt, amellyel utánozhatatlanul tudott lőni és beadni. A Realban nagyon küzdött (105 meccs, 12 gól), és volt is sok jó meccse, de nem tudta megismételni a Manchester Unitedben nyújtott korábbi teljesítményét. Hívták Itáliába, míg Angliában a Manchester City érdeklődött iránta, Becks azonban nagy meglepetésre inkább fogta magát, és aláírt egy ötéves szerződést az amerikai profibajnokságban (MLS) szereplő Los Angeles Galaxy csapatához. A 31 éves, korábbi világklasszis jobb oldali középpályásból sokak szerint modern reklámfigura lett.