Carragher, az örök liverpooli

Kevés olyan ismert labdarúgó akad manapság, aki világéletében csak egy klub mezét viselte, viseli, de az ilyen játékosok mindig nagy népszerűségnek örvendenek egyesületüknél. Nincs ez másként a Liverpool FC védőjével, Jamie Carragherrel sem, aki amellett, hogy a Vörösök szurkolói szemében első számú kedvencnek számít, rendkívül szimpatikus egyéniség: nincsenek sztárallűrjei, nem szerepel a botránykrónikákban - egyszerűen csak szeret, és tud is futballozni.

- A klubhűség meglehetősen ritka fogalom a mai labdarúgásban, miként lehet, hogy ön csak a Liverpool FC mezét viselte?
- Először is, liverpooli vagyok, világéletemben ebben a klubban szerettem volna játszani. Arról nem is beszélve, hogy egy olyan gárdáról beszélünk, amely rendszeresen ott van a legjobbak között, miért kellene máshol szerepelnem? A legfontosabb tényező azonban kétségtelenül az, hogy rendszeres játéklehetőséget kapok. Ha nem így lenne, akkor nem érezném jól magam, hiszen nem az a célom, hogy hétről hétre a kispadon ücsörögjek. Imádok futballozni, és ez hajt előre.

- Egyáltalán felmerült valaha is önben a távozás lehetősége?
- Komolyan sohasem, és mivel még az újságok sem pletykáltak róla, lehet, hogy nem is vagyok elég jó játékos! Komolyra fordítva a szót, mindig, amikor új szakember érkezett a csapathoz, bennem volt a kétely, hogy esetleg nem tart majd igényt rám. Például, amikor Rafa Benítez vette át a gárda irányítását, rögtön hozott magával egy focistát, Josemit arra a posztra, ahol akkoriban én szerepeltem. De egy olyan klubnál, mint a Liverpool FC, senkinek sincsen bérelt helye a kezdőben, így mindig is mentálisan erősnek kellett lennem, és meg kellett küzdenem a játéklehetőségért. Mivel nem akarok elköltözni a városból, így nem hagyhattam, hogy kiszorítsanak a csapatból.

- Gyermekkorában viszont az Everton FC híve volt, nem jelentett problémát önnek, hogy az LFC-ben kezdett el komolyan futballozni?
- Egyáltalán nem. Mindig is az volt a fő célom, hogy profi labdarúgó legyek, és nem számított, hogy hol teszem meg az első lépéseket. Csak kevesen tudják, hogy tizenévesen rövid ideig az Evertonnál is megfordultam, de hamar rájöttem, hogy itt van a helyem. Már vagy három-négy éve edzettem a Liverpoolnál, amikor az Everton egy szűk évre átcsábított, de ott nem éreztem jól magam, és hamar megbántam a döntésemet. Szerencsére a liverpooli utánpótlás-edzők továbbra is kapcsolatba maradtak velem, és így sikerült visszatérnem.

- Gondolta valaha is, hogy ilyen sikeres lesz a karrierje?
- Természetesen nem, de nagyképűség nélkül állíthatom, hogy mindig is hittem a saját képességeimben, és biztos voltam benne, hogy profi játékos leszek. Persze biztosan rengeteg srác van, aki ugyanígy gondolkozik, de szerencsére nekem ez sikerült is. Persze nem volt könnyű, rengeteg munka és áldozat kellett hozzá, de ennek meglett a gyümölcse.

- Könnyű volt megélnie, hogy egy helyi srácból egyszer csak ismert futballista lett?
- A hírnév először nagyon tetszett, de idővel egyre nehezebbé vált kezelni. Először mindenki felnéz rád, és sok pozitív élmény ér, ám ez egy idővel elhalványul, és az irigység lép a helyére. Nagyon oda kell figyelni, ha az ember elmegy szórakozni a városban, de őszintén szólva még nem volt problémám a dologból. Mindig is igyekeztem átlagember módjára viselkedni, ugyanazokra a helyekre jártam.

- A sikerei ellenére is két lábbal jár a földön, ez minek köszönhető?
- Ez nem olyan dolog, amire állandóan figyelnem kellene, egyszerűen ilyen a személyiségem, és ez már nem is fog megváltozni. A hírnév nem vonz. A lényeg, hogy szeretek futballozni, a szabadidőmet pedig a családommal és a barátaimmal töltöm.

- A csapat idősebb játékosai közé tartozik, példaképnek tartja magát a fiatalok számára?
- Nem helyezném magamat senki elé sem példaképnek, mindenkinek saját magának kell eldöntenie, hogy kire néz fel. Követtem el hibákat a pályafutásom során, és ha mások ebből tudnak tanulni, annak örülök. Ha tanácsot akarnak kérni, akkor mindig a rendelkezésükre állok.

- Milyen tanácsot adna a mai fiataloknak, akik szintén profi játékosok akarnak lenni?
- Ezt gyakran megkérdezik tőlem, de őszintén szólva nincs semmilyen titkos recept, amit továbbadhatnék. A lényeg a kemény munka, hogy az ember igyekezzen fejleszteni a játékát, és mindig próbálja a maximumot adni. Minden futballista más: van, aki nagyobb technikai tudással rendelkezik, mások a fizikai adottságaikkal tűnnek ki - a legfontosabb, hogy a maximumot hozzuk ki a képességeinkből. Rengeteg olyan focista akad, aki nem a legképzettebb, mégis sztárnak számít, és milliókat keres, mivel a saját erősségéből kihozta a maximumot. És még valami: sohasem szabad azt hinni, hogy valamit jobban tudunk az edzőknél, mindig a tréner szavára kell hallgatni.