Carragher, az örök liverpooli

Kevés olyan ismert labdarúgó akad manapság, aki világéletében csak egy klub mezét viselte, viseli, de az ilyen játékosok mindig nagy népszerűségnek örvendenek egyesületüknél. Nincs ez másként a Liverpool FC védőjével, Jamie Carragherrel sem, aki amellett, hogy a Vörösök szurkolói szemében első számú kedvencnek számít, rendkívül szimpatikus egyéniség: nincsenek sztárallűrjei, nem szerepel a botránykrónikákban - egyszerűen csak szeret, és tud is futballozni.

- Mi a legnagyobb változás, amit a Liverpoolnál eltöltött tíz éve alatt tapasztalt?
- A melwoodi edzőközpont fejlődése. Amikor 16 esztendősen idekerültem, tulajdonképpen két öltözőből és egy ebédlőből állt az egész komplexum, és azt hiszem, még főállású gyúrónk sem volt. De akkoriban ez volt a normális. Manapság viszont négy gyúró is dolgozik Melwoodban, plusz egy orvos, aki állandóan itt tartózkodik, és a körülmények egészen fantasztikusak.

- Mi a helyzet a csapattal? A jelenlegi gárda milyen a korábbi évek együtteseihez képest?
- Ez az egyik legjobb együttes, amelybe valaha is játszottam, talán csak a Gérard Houllier-féle triplázó csapat hasonlítható hozzá. Tudom, hogy két éve BL-t nyertünk, és ez nagyobb diadal, mint az UEFA-kupa, de szerintem a triplázó gárda jobb volt a BL-győztesnél, és az isztambuli finálé óta tovább fejlődtünk. Az viszont tény, hogy Rafa Benítez rövidebb idő alatt építette fel ezt a csapatot, mint Houllier, és a jelenlegi gárdában benne van a továbblépés lehetősége - ami a bajnokság megnyerését jelenti.

- Melyik volt az a pillanat a pályafutásában, amit a legszívesebben átélne még egyszer?
- Ez könnyű kérdés - azt a másodpercet, amikor Andrij Sevcsenko kihagyta a tizenegyest a BL-döntőben. Az érzés, amikor tudatosult benne, hogy Jerzy Dudek kivédte a büntetőt, és megnyertük a Bajnokok Ligáját, fantasztikus volt.

- És melyik pillanatot szeretné megváltoztatni, vagy elfelejteni?
- A mostani szezonban az Everton ellen idegenben elszenvedett vereség volt a legrosszabb élményem a pályafutásom során. Egyszer a Manchester United ellen két öngólt szereztem, ami elég kellemetlen volt; aztán ott volt egy Middlesbrough FC elleni ligakupa-elődöntő, amelyen 19 évesen összehoztam egy tizenegyest, és az ellenfél másik góljában is hibás voltam, de a szeptemberi 3-0-s vereség a Goodison Parkban még ennél is szörnyűbb volt. Sérült voltam a meccs előtt, de azt gondoltam, hogy kész vagyok a visszatérésre - nem ez volt a helyzet. A szurkolóinknak és a játékostársaimnak is nagy csalódást okoztam azon a napon.

- Gondolt már arra, hogy mihez kezd, ha befejezi pályafutását?
- Állandóan ez jár a fejemben, de hétről hétre változik a véleményem. A nyertes meccsek után azt gondolom, hogy jó lenne edzőnek állni, de ha figyelembe veszem, hogy a vereség után a trénernek tízszer rosszabb a helyzete, mint a játékosoknak, akkor nem olyan vonzó ez a szakma. Az is felmerült benne, hogy a médiában dolgozzak, de nem hiszem, hogy erre teljes állásban képes lennék. Igazából nincs pontos elképzelésem, de mindenképpen a labdarúgás közelében akarok maradni.

- Betöltötte a 29. életévét, úgy tervezi, hogy még a harmincas évei második felében is játszani fog?
- Szeretnék, de a kérdés az, hogy akkor is elég jó leszek-e a Liverpool FC-hez, az elvárások ugyanis nagyon magasak ennél a klubnál. Évről évre ott kell lennünk a legjobbak között, és ehhez minden focistának csúcsformában kell lennie. Azt hiszem, 34-35 éves koromig biztos a Premier League-ben fogok játszani, és bízom benne, hogy meg tudom őrizni a helyem a Liverpoolnál, mert nem akarok más egyesületben pályára lépni.

Forrás: www.liverpoolfc.tv