Megmászná a Fekete-hegyet a Várhidi-csapat

A magyar válogatottra szombaton futballtörténelmi mérkőzés vár, hiszen Várhidi Péter együttesének ellenfele Montenegró nemzeti csapata lesz - amely első hivatalos fellépése készül. Az egykori jugoszláv tagköztársaság labdarúgása a délszláv államban ugyan nem töltött be meghatározó szerepet, de azért folyamatosan jelen volt.

A középkortól kezdve önálló állam 1918-ban csatlakozott a Szerb Királysághoz, és innentől kezdve megszűnt különálló entitánsnak lenni, bár az 1945 után létrejött Jugoszláviának Montenegró már szövetségi köztársaságként volt része, vagyis elméletben ugyanolyan jogokkal rendelkezett, mint Horvátország, Bosznia, Szlovénia, Szerbia vagy Macedónia. A montenegrói futball is akkor indult igazán fejlődésnek, hiszen a két világháború között az országos pontvadászatban csak egyszer szerepelt a térségből klub, mégpedig a csetinjei Crnagorac, amely az 1935-36-os idényben (amikor a pontvadászatot kuparendszerben bonyolították) a legjobb nyolc közé jutásért esett ki a Slavija Sarajevo ellen. Ebben a klubban kezdte egyébként pályafutását az első fontosabb montenegrói futballista, Milutin "Miso" Pajevic is, aki később megfordult a Jedinstvo Beogradban és a Partizanban is, 1949-ben pedig az jugoszláv válogatottban is szerepelt.

Montenegró - Magyarország

Podgorica, 18 óra (tv: Sport2)

A várható összeállítások:

Montenegró: Poleksic - Lakic, Batak, Tanasijevic, Jovanovic - Raicevic, Boskovic - Vukcevic, Burzanovic, Bozovic - Vucinic (Purovic).

Magyarország: Végh Zoltán - Csizmadia Csaba, Vaskó Tamás, Balogh Béla, Bodor Boldizsár - Vadócz Krisztián, Tóth Balázs, Tőzsér Dániel - Hajnal Tamás - Priskin Tamás, Rajczi Péter.

A legjobb montenegrói futballisták persze maximum pár évet játszottak itt vagy a Szutjeszkában, hiszen azonnal elvitték őket a nevesebb egyesületek. Így például Vojan Lazarevic 1966-ban igazolt a niksiciektől a Crvena zvezdába, és kétszer is gólkirály lett Jugoszláviában, a válogatottban pedig ötször játszott.

Predrag Mijatovic

A pályafutását a Buducnostban kezdett Brako Rasovic a Partizan Beograddal 1966-ban BEK-döntőt játszott, és megfordult a Borussia Dortmundban is (ő tízszeres válogatott volt); a jelenlegi szövetségi kapitány, Zoran Filipovic a titogradiaktól a Crvena zvezdáig, majd az FC Bruges-ig és a Benficáig jutott; Nikola Jovanovic a Buducnost után szerepelt a zvezdában (1979-ben UEFA-kupa-döntőt játszott), majd a Manchester Unitedben is, és ott volt az 1982-es vébén.

A montenegrói szurkolók legnagyobb idolja azonban Ante Mirocevic volt, az első olyan futballista, aki montenegrói klubból lett jugoszláv válogatott: a Buducnostból hívták meg a plávikhoz, ő volt a jugoszláv olimpiai gárda csapatkapitánya 1980-ban, és hároméves sheffieldi kitérőtől eltekintve (1980 és 1983 között volt a Wednesday focistája) csak a Buducnostban futballozott - jelenleg is a klub utánpótlásánál dolgozik.

A montenegrói labdarúgás fénykora azonban a kilencvenes évek elején jött el, akkor ugyanis valóban világklasszis labdarúgók kerültek ki a régióból. Például Predrag Mijatovic, aki podgoricai születésű, és a helyi Komban kezdte pályafutását, hogy aztán ő is a Buducnostban kössön ki. Későbbi karrierjét aligha kell bemutatni: Valencia CF, Real Madrid, BL-győzelem, világbajnoki szereplés - bár arra azért alighanem kevesebben emlékeznek, hogy az 1997-es Aranylabda-szavazáson második lett Ronaldo mögött.

Ő jelenleg a Real Madrid sportigazgatója, a montenegrói futball legnagyobb alakjának tartott Dejan Szavicsevics pedig a montenegrói szövetség elnöke. Természetesen ő is a Buducnost Podgorica labdarúgója volt, hogy aztán a Crvena zvezdával, majd az AC Milannal is BL-t nyerjen.