Jön a Várhidi-éra első tétmeccse, elbukhat a világbajnok

Az igazi erőpróba most következik Várhidi Péter csapata számára, hiszen a tavaly ősszel kinevezett szövetségi kapitány eddig csupán barátságos mérkőzéseken irányíthatta a magyar labdarúgó-válogatottat, Moldova ellen viszont már tétmeccsről van szó - még akkor is, ha a mester szerint ez a kifejezés jelen esetben nem értelmezhető. A szovjet utódállamot mindenesetre hiba lenne lebecsülni, már csak azért is, mert a magyar csapat hazai pályán eddig nyeretlen ellene - igaz, egyben veretlen is.

A moldáv labdarúgás nem sok vizet zavart az egykori Szovjetunióban, mindössze egyetlen klubcsapat fordult meg az első osztályban. A mai Zimbru Chisinau jogelődje, a Burevesztnik Kisinyov először 1956-ban mutatkozhatott be szovjet élvonalban, és meglehetősen jól is szerepelt, hiszen a hatodik helyet szerezte meg.

A klub a következő években is rendre a középmezőnyben tanyázott, igaz, 1958-tól már a Moldova Kisinyov nevet viselte, és tulajdonképpen megegyezett a moldáv válogatottal, hiszen a tagköztársaság összes tehetséges labdarúgóját összegyűjtötte.

Az egyesület végül 1965-ben esett ki a legjobbak közül, és innentől kezdve egészen 1974-ig a másodosztályban szerepelt. Akkor egy idény erejéig ismét felkerült, de a neve már Nistru Kisinyov volt - a Moldovát átszelő Dnyeszter folyó neve ugyanis moldávul Nistru. 1982-ben megint egy szezont töltött el a csapat az elitben, de később egészen a harmadik vonalig süllyedt. A Szovjetunió felbomlásakor már újra a második osztályban szerepelt az együttes, immár Zimbru Chisinau néven.

Az első önálló moldáv bajnokságot 1992-ben írták ki, és nem jelentett túl nagy meglepetést, hogy azt a Zimbru nyerte meg; a kisinyovi Bölények - mert a Zimbru szó ezt jelenti - fölénye egy év kivételével (1997-ben a Constructorul szakította meg a sorozatot) egészen 2000-ig tartott. Ekkor az ország történetében először nem egy fővárosi együttes lett a bajnok, hanem a Seriff Tiraspol, amely azóta is egyeduralkodónak számít a pontvadászatban, hiszen tavaly sorozatban hatodszor nyerte meg az aranyérmet, és alighanem idén is bajnok lesz, elvégre 25 forduló után 11 pontos előnnyel vezeti a pontvadászatot.

Serghei Clescenco, a moldáv legenda

A klubnak egyébként rengeteg idegenlégiósa van, a csapatban található grúz, argentin, brazil, togói és Burkina Fasó-i labdarúgó is. Arról nem is beszélve, hogy hogy a Sheriff olyan sportkomplexummal rendelkezik, amilyenről a magyar egyesületek alighanem csak álmodnak: a 13 ezres fő stadion mellett van egy kisebb, nyolcezer fő befogadására képes aréna, ezen kívül öt edzőpálya (ebből kettő műfüves), egy bentlakásos iskola és egy sportszálloda (http://www.fc.sheriff.md/eng/structure/sportcomplex_eng).

Ami a válogatottat illeti, a nemzeti szövetség 1990-ben alakult meg, és a nemzeti csapat elsőként az 1996-os Európa-bajnokság selejtezőiben vett részt. A gárda a legszebb reményeket is felülmúlva rajtolt a kvalifikációs sorozatban: első mérkőzésén idegenben nyert Grúzia ellen, majd hazai pályán 3-2 legyőzte Wales gárdáját.

Mielőtt azonban a drukkerek bármiféle csodában kezdtek volna reménykedni, gyorsan vissza kellett térniük a realitások talajára, hiszen a következő hét találkozót elveszítették. A kezdés mindenesetre biztató volt, hiszen végül a harmadik helyen végzett az együttes a csoportjában, megelőzve Walest és Albániát, és ehhez képest az 1998-as vébéselejtezőkön nyújtott teljesítmény kiábrándító volt, hiszen akkor nyolc mérkőzésből nyolcat veszítettek el a moldávok.

A 2000. évi Európa-bajnokság selejtezőin sem sikerült győzniük, és a következő, tétmeccsen aratott diadalra majd hat évet kellett várniuk: 2001 októberében Azerbajdzsánt sikerült legyűrniük a vébéselejtezők során. A barátságos mérkőzéseken sem remekeltek, 2000 nyaráig csak Indonézia és Málta ellen tudtak diadalmaskodni, ezt követően viszont gyors egymásutánban Litvániát, Szlovákiát és San Marinót is megverték: ez a győzelmi sorozat azóta is egyedülálló a moldáv futball történetében.

A 2002-es vébéselejtezők során az ötödik, a legutóbbi vébé előtt pedig hatodik lett csoportjában a gárda, a 2004-es Eb előtt viszont a negyedik pozíciót szerezte meg a moldáv nemzeti tizenegy - igaz, ehhez csak Fehéroroszországot kellett megelőznie. Az első években a nemzeti tizenegyet még csupa otthon játszó futballista alkotta, ám 1995-ben már volt légiósa az országnak, a minden idők egyik legjobb moldáv focistájának tartott Serghei Clescenco (aki a válogatottsági rekordot és a gólcsúcsot is tartja hazájában) ugyanis Serghei Nanival együtt akkor szerződött a holland Go Ahead Eaglesbe, Serghei Kirilov pedig a román Sportul Studentescbe.

Érdekesség, hogy a többi szovjet utódállamban akkor még nem hemzsegtek a moldáv futballisták, ez csak a kilencvenes évek végére vált általánossá. De szerepelt moldáv játékos Angliában (Ion Testimiteanu Sebők Vilmos klubtársa volt a Bristol Cityben), Ausztriában (Victor Berco a Sturm Grazban töltött el egy fél szezont) és Törökországban (Serghei Epureanu a Samsunsporban futballozott) is.

A magyar nemzeti tizenegy eddig kétszer találkozott hazai pályán moldáv ellenféllel, és a két összecsapásnak rengeteg közös vonása volt. Mind a két találkozó barátságos mérkőzés volt, Budapesten, sőt, az Üllői úton rendezték, egyaránt az osztrák Sowa volt a játékvezető, és mindkét alkalommal 1-1 lett a végeredmény.

A két meccs között három év telt el, ám a magyar oldalon egyedül Dárdai Pál lépett pályára mind a két meccsen (utóbbi találkozón be is talált), a másik félnél pedig egyetlen labdarúgó sem volt, aki kétszer is szerepelt volna. A 2002-es találkozóról mostanra nálunk csak Gera Zoltán maradt meg hírmondónak, a moldávoknál pedig Valeriu Catinsus, Ghenadie Olexici, Stanislav Ivanov és Viorel Frunza ismételhet. 2002-ben Kisinyovban is sor került egy randevúra, azt a mieink 2-0-ra nyerték Kenesei Krisztián és Tóth Norbert góljaival.

Az eddigi magyar-moldáv mérkőzések jegyzőkönyvei:
1999. augusztus 18.
Magyarország-Moldova 1-1 (1-0)
Üllői út, 5000 néző
v.: Sowa (osztrák)
Magyarország: Sáfár - Korsós Gy., Sebők V., Hrutka, Szekeres (Füzi Á., 83.) - Dárdai, Vincze O. (Kovács B., 67.), Pisont - Dombi, Horváth F. (Sowunmi 46.), Korsós A. szövetségi kapitány: Bicskei Bertalan.
Moldova: Dinov (Romanenco, 46.) - Fistican, Stroienco, Guzun, Stratulat (Osipenco, 58.) - Gaidamasciuc, Epureanu, Siskin (Lupesco, 93.), Oprea (Balovs, 85.) - Borat, Clescenco (Chirilov, 71.). szövetségi kapitány: Ivan Daniliant.
gól: Sebők V. (39.), ill. Clescenco (66.)

2002. március 27.
Moldova - Magyarország 0-2 (0-1)
Kisinyov, 2000 néző
v.: Goduljan (ukrán)
Moldova: Hmaruc - Catinsus, Sosnovschii (Olexici, 46.), Rebeja (Andronic, 46.), Covalenco - Pogreban, Ivanov (Covalciuc, 45.), Iepureanu (Curteian, 66.), Boret - Patula (Berco, 66.), Clescenco (Golban, 76.). szövetségi kapitány: Viktor Paszulko.
Magyarország: Király (Szűcs, 82.) - Bodnár, Kuttor, Juhár, Mátyus (Hrutka, 77.) - Kabát (Böőr, 46.), Sebők V. (Tóth N., 46.), Lisztes (Bárányos, 73.), Dárdai - Kenesei K. (Fehér M., 59.), Gera (Ferenczi, 59.). szövetségi kapitány: Gellei Imre.
gól: Kenesei (14.), Tóth N. (50.)

2002. november 20.
Magyarország - Moldova 1-1 (0-1)
Üllői út, 6000 néző
v.: Sowa (osztrák)
Magyarország: Király (Babos G., 46.) - Urbán, Korolovszky, Gyepes (Juhár, 46.) - Fehér Cs. (Bodnár, 46.), Lipcsei (Zavadszky, 46.), Lisztes, Dárdai, Szamosi (Böőr, 68.) - Tököli (Kenesei K., 46.), Gera (Kabát, 46.). szövetségi kapitány: Gellei Imre.
Moldova: Hmaruc - Puscha, Catinsus, Covalenco - Olexici, Cebotari, Ivanov (Lunev, 56.), Boret (Priganiuc, 68.), Covalciuc - Frunza (Dadu, 70.), Patula (Golban, 46.). szövetségi kapitány: Viktor Paszulko.
gól: Dárdai (55.), ill. Patula (14.)

Európa-bajnoki selejtező, C csoport:
Magyarország - Moldova
Szusza Ferenc-stadion, 18.00
A várható kezdőcsapatok:
Magyarország: Végh - Csizmadia, Balogh B., Juhász, Bodor - Vadócz, Tóth B., Tőzsér - Hajnal - Gera, Priskin.
Moldova: Pascenco - Bordian, Catinsus, Epureanu, Golovatenco - Comlenoc, Ivanov, Namasco, Berco - Bugaiov, Frunza.