- Hogy tetszik az úszó-vb?
- Hány óra van?
- Negyed tíz.
- Akkor jöjjön vissza egy óra múlva, Cseh Laci akkor úszik Kerékjártó Tamással együtt 200 vegyes döntőjében.
- Úgy tűnik, Michael Phelps bombaformában van, sorra ússza a világcsúcsokat...
- Én a magyar úszószövetséget vezetem.
- Ennek dacára nem ment ki a világbajnokságra, hiszen a hajrában rengeteg a tennivalója 2012-es horvát-magyar Eb-pályázat érdekében. Mivel telik mostánában egy napja reggel 9 óra után?
- Szóval a Napkelte nem is érdekli?
- Azt megnézhetem a tévében, ellentétben az ön naptárával.
- Nos, 9 után önnel várom Cseh Laci úszását, aztán nyilván visszatérünk az első kérdésére. De nem tréfálkozom, nincs menetrend, a feladatok adják magukat. Ma 9-től az érkezéséig megnéztem a prezentációra készülő film eddigi állását. A Nagy Miklós vezette Melon filmstúdió készíti. Eredetileg úgy volt, hogy a kétszeres Grammy-díjas horvát Luminus stúdió lesz a partnerünk, de olyan magas összeget kért, hogy a horvát szövetség nem vállalta a rá eső részt.
- Mennyibe került volna?
- 300 ezer euróba. Mi, magyarok a felét ki is fizettük volna. Én most ott tartok, hogy a sikerért semmi sem drága. Mielőtt kérdezné, közlöm, hogy az állami támogatás nem nőtt, a pályázat költségeit támogatók biztosították.
- A horvátok miért mondtak nemet?
- Erre kétféle válasz van. 1. Kérdezze meg a horvátokat! 2. Vlatko Markovic úr azt vélelmezi, hogy már az április 17-ei prezentáció előtt eldől, hogy ki a győztes.
- És igaza van?
- Nem tudom. Én azt vallom, hogy az utolsó percig küzdeni kell. Láttam egy amerikai filmben, hogy viszik kivégezni a főszereplőt, amikor telefonál a kormányzó, hogy álljanak meg, megváltozott az ítélet.
- Nem először érezhető hozzáállásbeli különbség a két ország menedzsmentje között. Amikor felmerült, hogy esetleg 24 csapatos Eb-t kéne rendezni, a magyar városok (Kaposvár, Zalaegerszeg, Miskolc és Pécs) azonnal jelezték, hogy szükség esetén rendelkezésre állnak, horvát jelzések viszont nem érkeztek.
- Nincs horvát-magyar viszály. Jó a kapcsolat közöttünk. Azt szeretném, ha az is maradna.
- Értem... Egyébként hogyan fogadta, hogy pár héttel az erdményhirdetés előtt egyáltalán felmerült a 16-os mezőny létszámának felemelése? Bosszantotta, hogy ezzel gyakorlatilag semmibe veszik a pályázati kiírást, vagy örült, hogy szerezhetnek egy jó pontot a gyors és pozitív reagálással?
- Már más vonatkozásban elmondtam, hogy az UEFA döntéseit illetően nekem nincsenek, és nem is lehetnek érzelmeim. A végső döntést ugyanis nem befolyásolja, hogy derűvel vagy keserűen fogadta-e az adott pályázó a mindenkori fordulatot. Ön jól mondta, mindjárt azt néztük, hogy az új helyzetet miképp lehet a javunkra kamatoztatni. Én biztos voltam abban, hogy nem lesz 24 csapatos Eb, mégis küzdöttem a lehetőség megteremtéséért. Láttatni akartam az UEFA számára: mi mindenre készek vagyunk, hogy elnyerjük a jóindulatukat. Nos, a horvát fél ebben a színjátékban nem akart részt venni, felesleges munkát nem vállaltak.
Lennart Johanssonnal és Vlatko Markoviccsal
- Mit lehet tudni a döntést meghozó végrehajtó bizottság tagjainak preferenciájáról? Van-e önnek vagy az MLSZ vezetőinek lehetősége a lobbizásra?
- A szereposztás megtörtént: a pályázati anyagot, mondhatni teljes jogkörrel, mi készítjük, a kapcsolatot a végrehajtó bizottság tagjaival - már csak hivatalból is - az MLSZ, valamint a Horvát Labdarúgó Szövetség tartja. Ez helyénvaló, már csak azért is, mert például Markovic úr úgy ötven éve tevékenykedik a labdarúgásban, és Kisteleki úr is szinte a születése óta együtt él a focival.
- Ezek szerint sejtése sincs, hogy kitől mire számíthatunk?
- Korrektségre számítunk. Ha a pályázati anyag számít, akkor nyerünk. Ha az is szempont, hogy ki vonultat fel jobb válogatottat, akkor nem. Szerintem a labdarúgó világ- és Európa-bajnokság hivatott a csapatok rangsorolására. A pályázatot a legjobb pályázónak kell nyernie.
- Tényleg ilyen naiv?
- Szabad önt minősítenem?
- Természetesen.
- Ez eddig a legjobb kérdése.
- És mi a válasza?
- A méltatásom.