Irak felkerült a labdarúgás térképére

A 2007-es Ázsia-kupa a világ labdarúgó-közvéleménye számára alighanem minimális érdeklődés mellett fejeződött volna be, ha az iraki válogatott szereplése nem irányítja rá a figyelmet a tornára. Irak végső győzelme hatalmas szenzációt okozott, de a kontinensviadal nem csak erről szólt: a két legnagyobb esélyes, Ausztrália és Japán lecsúszott a dobogóról, a dél-koreaiak pedig úgy lettek bronzérmesek, hogy az egyenes kieséses szakaszban gólt sem szereztek.

A csoportmérkőzések során is születtek ugyan váratlan eredmények az Ázsia-kupán, de a legjobb nyolc közé többé-kevésbé azon válogatottak jutottak be, amelyekre számítani lehetett - a kivételt csupán az előző tornán ezüstérmet szerzett kínaiak búcsúja, illetve az egyik házigazda, Vietnam továbbjutása jelentette. Utóbbi gárda menetelése aztán a negyeddöntőben véget is ért, hiszen a vietnamiak ott sima vereséget szenvedtek Irak együttesétől, amelyen már akkor is látszott, hogy ott lehet a végelszámolásnál. Az iraki gárda jobbára a 2004-es olimpián negyedik helyet szerzett csapatra épült, azonban a válogatott felkészülését az országban zajló háború alaposan megnehezítette - ugyanakkor ez óriási motivációt jelentett a focistáknak, akik a vallási és nemzeti különbségeken (a keretben siíta és szunnita futballisták egyaránt helyet kaptak) felülemelkedve voltak képesek együtt játszani.

A papírforma alapján az irakiak menetelése maximum az elődöntőig tarthatott volna, hiszen abban a szakaszban a Koreai Köztársaság volt az ellenfelük. A dél-koreaiak ugyanakkor nem voltak éppen csúcsformában: a gárda a csoportmérkőzések során nem csillogott, a negyeddöntőben viszont egy másik favoritot, Iránt búcsúztatta, még ha csak tizenegyesekkel is (a rendezők pedig alighanem hálát adtak az égieknek, hogy nem Irak-Irán elődöntőt játszottak...). A holland Pim Verbeek által irányított koreai csapat Irak ellen sem remekelt, de a második félidőben közelebb állt a győzelemhez, mint ellenfele. Akkor csak az iraki kapus, Nur Szabri bravúros védései mentették meg csapatát a vereségtől. Miután a ráadásban sem született gól, jöhettek a büntetők, amelyben a Koreai Köztársaság volt a favorit, elvégre kapusa, Lee Wong Jae kifejezetten tizenegyesölőnek számít - azonban most egyetlen próbálkozást sem tudott hárítani, ellentétben Szabrival.

Iraki öröm I.

A másik ágon már a negyeddöntőben összekerült a torna két legnagyobb esélyesének tartott Ausztrália és Japán - aminek oka az ausztrál gárda gyengélkedése volt. Az auszik előzetesen meglehetősen magabiztosan nyilatkoztak, akadt olyan a játékosok között, aki azt is kijelentette, hogy veretlenül nyerik majd meg a tornát, ám ehhez képest már a csoportból is alig mentek tovább, és második helyük miatt a legjobb négy közé jutásért összekerültek a címvédővel. Az ausztrálok ezen a meccsen játszottak a legjobban a torna során, de ez is csak ahhoz volt elég, hogy eljussanak a tizenegyespárbajig (igaz, a 75. perctől kezdve Vince Grella kiállítása miatt emberhátrányban futballoztak). A tizenegyesek során aztán a japánok bizonyultak jobbnak, így a szuperfavorit Ausztrália a négy közé sem jutott be - nem csoda, hogy edzőjüket, Graham Arnoldot menesztették, és máris megkezdték az új szakvezető keresését, aki alighanem egy neves európai szakember lesz.

Iraki öröm II.

A japánok szövetségi kapitánya, a bosnyák Ivica Oszim a továbbjutás ellenére is sok kritikát kapott, mondván, túlságosan is ragaszkodik azokhoz a focistákhoz, akiket klubedzőként a JEF United Icsiharában megismert. Ezzel együtt a drukkereknek az eredményekre nem lehetett panaszuk - egészen az elődöntőig, ahol aztán a torna egyik legjobb meccsén a szaúdiak kiverték a japánokat. Szaúd-Arábia együttese a legutóbbi kontinensviadalon hatalmas csalódást okozva még a csoportjából sem ment tovább, de most kiválóan szerepelt, köszönhetően elsősorban támadó részlegének, amely az elődöntőig négy meccsen 11 gólt termelt. A szaúdiaknál a tavalyi vébé óta kisebb generációváltás történt, egy év alatt a 23-as keretből mindössze tízen maradtak: a nagy öregek, mint Mohammed al-Daejea, Szami al-Dzsaber vagy Ahmed Duki al-Dosszari visszavonultak a nemzeti csapatból. A fiatalok közül elsősorban Jasszer al-Kahtani vitte a prímet, de a japánok ellen nem ő, hanem Malek Muat villogott.

A harmadik helyért sorra került Japán-Koreai Köztársaság összecsapásnak ezúttal nem csak a bronzérem volt a tétje, hiszen a következő, 2011-ben sorra kerülő kontinensviadalra a mostani torna első három helyezettje kvalifikálta magát. A koreaiak ezen a találkozón sem hazudtolták meg önmagukat, hiszen megint képtelenek voltak betalálni, ugyanakkor megint nem kaptak gólt, így sorozatban harmadszor játszottak gól nélküli döntetlent a kieséses szakaszban - és ezúttal Lee Wong Jaenek köszönhetően ők kerültek ki győztesen a büntetőpárbajból. A legutóbbi négy Ázsia-kupából hármat megnyert Japán így csak negyedik lett, és selejteznie kell majd azért, hogy ott legyen a 2011-es viadalon.

Iraki öröm III.

Ami a döntőt illeti, az irakiak fináléba kerülése felkeltette a nemzetközi sajtó érdeklődését, és se szeri, se száma nem volt a tudósításoknak, amelyek kihangsúlyozták a csapat szereplésének fontosságát a nemzet számára. Ilyen előzmények után szinte nem is születhetett más eredmény, mint iraki győzelem, a szaúdiak nem tudtak mit kezdeni a különösen motivált ellenfelükkel. A korábban öt mérkőzésen 14 gólt szerzett szaúdi válogatott képtelen volt feltörni a torna legjobb védelmét, az irakiak viszont sorra dolgozták ki a helyzeteket, és csak a szaúdi kapus, Jasszer al-Moszailem bravúrjainak volt köszönhető, hogy csak a 71. percben született meg az első gól, amikor a csapatkapitány, Junisz Mahmud egy szögletet követően fejelt a hálóba. A támadónak ez volt a negyedik gólja a tornán, amivel holtversenyben gólkirály lett, és egyben őt választották meg a kontinensbajnokság legjobb játékosának. Az irakiak a győzelemmel kvalifikálták magukat a 2009-es Konföderációs-kupára, amelyet Dél-Afrikában rendeznek majd.