A mexikói csapat már biztos továbbjutónak érehette magát a Chile elleni találkozót előtt, sőt, Hugo Sánchez mester azzal is tisztában volt, hogy egy döntetlennel a csoportelsőséget is bebiztosítja. Így aztán a szakvezető úgy döntött, hogy pihenteti néhány kulcsemberét, és ennek megfelelően kimaradt a gárdából a középhátvéd Rafael Márquez, a balhátvéd Fausto Pinto, középpályás Ramón Morales és Gerardo Torrado, illetve a csatár Juan Carlos Cacho és Nery Alberto Castillo - helyettük olyan játékosok játszhattak, akik eddig kevesebb játéklehetőséghez jutottak a tornán. Érdekes módon a chileiek is alaposan felforgatták csapatukat: Miguel Riffo sérülés, Jorge Vargas pedig eltiltás miatt hiányzott, de Mark González, Jorge Valdivia és Álvaro Ormeno is csak a kispadon kapott helyet Nelson Acosta mestertől, aki így a kezdő tizenegybe jelölte az Ecuador elleni találkozó hősét, Carlos Villanuevát.
A változások a mexikói csapatot viselték meg jobban, mert a közép-amerikaiak sehogyan sem találták a ritmust, és főleg Blanco játszott rosszul, a támadó többször is a saját térfelén veszített a labdát. Az El Tri szerencséjére Chile sem futballozott valami jól, így aztán a kapuk csak elvétve forogtak veszélyben, az első félidő legnagyobb lehetőségét Villanueva hibázta el, aki nagy helyzetben rosszul vette le a labdát, és így szerelni tudták. A szünetben a mexikóiak újabb csatárt küldek a pályára Adolfo Bautista személyében, de ez sem sokat segített rajtuk, és kapusuknak, Guillermo Ochoának kétszer is hárítania kellett: előbb Juan Lorca távoli lövésénél, majd Humberto Suazo közeli fejesénél. Ahogy telt az idő, úgy lett egyre nyilvánvalóbb, hogy egyik fél sem akar kockáztatni, lévén a döntetlen mindkettejüknek maximálisan megfelelt, így aztán az utolsó percek tömény unalomba teltek el - a közönség a lefújásnál ki is fütyülte a játékosokat.
Az ezt követő találkozón Ecuador csak akkor harcolhatta volna ki a továbbjutást, ha legalább két góllal legyőzi a brazil csapatot. Az ecuadori tréner, Luis Fernando Suárez nem kis meglepetést okozott azzal, hogy jól megszokott kezdő tizenegyéből több embert is kihagyott. A védelemen az ecuadori válogatottsági rekordot tartó Iván Hurtado, illetve Ulyses de la Cruz sem szerepelt, a támadó részlegből pedig mindkét Tenoriót, Carlost és Edwint is csak a kispadra ültette, és a kapuban sem Cristián Mora állt. Ami a brazilokat illeti, Dunga mester egyik alapembere, Elano mégsem épült fel a Chile ellen szerzett sérüléséből, így Josué is bekerült a kezdők közé, akárcsak Júlio Baptista, aki Andersont szorította ki.
A selecao az első félidő nagy részében ugyanazt a fantázia nélküli teljesítményt nyújtotta, mint az első két mérkőzésen, ám valamivel többet került az ellenfél kapuja elé, mert Ecuador (érthető módon) szintén igyekezett támadásokat vezetni. Az ecuadoriaknál különösen Edison Méndez volt aktív a jobb oldalon, szinte minden akció tőle indult el, és a kapura is veszélyes volt, távoli lövését Doninak kellett kitolnia a léc alól. A brazil támadójáték továbbra is Robinhótól függött, de ezúttal Vágner Love is felnőtt hozzá, és a félidő hajrájában kettejük kombinációja több helyzetet is hozott, ám az ecuadori portás, Narcelo Elizaga mindegyik alkalommal védeni tudott.
A második játékrész tizedik percében aztán eldőlt a továbbjutás kérdése, de ehhez a braziloknak némi bírói segítségre is szükségük volt. Robinho ugyanis a tizenhatoson belül szokásos biciklicselei után Giovanny Espinoza szorításában feldobta magát, a játékvezető pedig tizenegyest ítélt: a védő és a csatár között ugyan volt kontaktus, de a bekk korántsem lökte meg a támadót, hogy annak ekkorát kellett volna esnie. Robinho mindenesetre berúgta a büntetőt, bár Elizaga hozzáért a labdához, és az ecuadoriak a bekapott gól után már korántsem voltak olyan lelkesek. Arról nem is beszélve, hogy két esetben is hiába reklamáltak tizenegyest, sőt, az egyiknél Carlos Tenorio még sárga lapot is kapott műesés miatt... Újabb gólt mindenesetre a braziloknak sem sikerült szerezniük, de győzelmük azt jelentette, hogy másodikak lettek a csoportban, és az is eldőlt, hogy a negyeddöntőben Chile lesz az ellenfelük, vagyis az a csapat, amelyet a hét elején már legyőztek 3-0-ra.
B csoport
Mexikó - Chile 0-0
Július 4., Puerto la Cruz, José Antonio Anzoátegui stadion, 30 000 néző, vezette: Amarilla (paraguayi)
Mexikó: Ochoa - Castro, Magallón, F. Rodríguez, Lozano, Medina, Correa, Pineda (F. Arce, 81.), Guardado (Bautista, 46.), Blanco, O. Bravo (Landín, 74.). Szövetségi kapitány: Sánchez.
Chile: C. Bravo - Rocco, Contreras, Fuentes, Fierro, Sanhueza, Iturra, Villanueva (M. Fernández, 70.), Tello, Lorca (M. González, 77.), H. Suazo. Szövetségi kapitány: Acosta.
Brazília - Ecuador 1-0 (0-0)
Július 4., Puerto la Cruz, José Antonio Anzoátegui stadion, 35 000 néző, vezette: Pezzotta (argentin).
Brazília: Doni - Daniel Alves (Alex Silva, 81.), Alex, Juan, Gilberto (Kléber, 57.), Mineiro, Gilberto Silva, Josué, Júlio Baptista (Diego, 73.), Robinho, Vágner Love. Szövetségi kapitány: Dunga. Ecuador: Elizaga - Reasco, Guagua, Espinoza, Bagui, Valencia, Méndez, W. Ayoví (Caicedo, 76.), Castillo, Borja (C. Tenorio, 60.), Benítez. Szövetségi kapitány: Suárez. Gólszerző: Robinho (56. - 11-esből).
A csoport végeredménye:
1. Mexikó 7 pont
2. Brazília 6
3. Chile 4
4. Ecuador 0
A negyeddöntő mezőnye: Venezuela, Peru, Uruguay, Mexikó, Brazília, Chile, Argentína, Paraguay