Garami megmentette a magyar edzők becsületét

Végre eljött a várva várt nap, hogy kiderüljön, melyik volt az elmúlt húsz év legjobb magyar válogatottja. Virtuális házibajnokságunk döntőjébe - meghajolva olvasóink akarata előtt - Garami József 1987-ben Görögországon átgázoló csapata és Lothar Matthäus 2004-ben a németeket móresre tanító tizenegye verekedte be magát. Az [origo] exkluzív tudósításban számol be a kivételes összecsapásról.

A tét nagysága miatt a lélektani hadviselés már napokkal a kezdő sípszó előtt megkezdődik. Garami József a magyar edzőbizottság elnökeként úgy véli, szakmailag szerencsésebb lett volna, ha Lothar Matthäus helyett Egervári Sándor ülne az "ellenfél" kispadján, a futballistaként a világ élvonalába tartozó német szakember szerint azonban kizárólag a hazai klubtrénereket terheli a felelősség a játékosok fizikális és mentális gyengeségei miatt. A kemény kritika óriási port ver fel szakmai berkekben, a Magyar Labdarúgóedzők Testületének elnöksége nyilatkozatban utasítja vissza a vádakat.

Egyelőre nem lehet megmondani, miként hatott a játékosokra az újságok hasábjain zajló szenvedélyes szócsata. Szokás szerint az érzelmeit mindig jól leplező Disztl Péter érkezik meg elsőnek a Puskás-stadion gyepére, feszes sortja szemben a másik kapunál is lassacskán melegítéshez készülődő Király Gábor szürke mackónadrágjával jól mutatja a két korszakos kapuvédő habitusa közötti különbségeket. Mindkét portás helye betonbiztos az egyes számú dresszben, habár a Disztl az utóbbi időkben keresztülment néhány sokkoló élményen, Garami azonban megvédte a fehárvárit. "Egy olyan védelem mögött, amelyen akkor sétált keresztül az ellenfél, amikor akart, érthetően bizonytalanabb volt a szokottnál". A Mecsekaljáról indult megbízott kapitány ugyanakkor szeretné már végre lezárni a múltat. "Az épület összedőlt, lehet alapozni" - tette hozzá optimistán. "Én sem révedek a magyarok múltjába, nem is igen ismerem azt, de Király évekig a Herthában védett, és a Bundesliga az Bundesliga" - indokolta meg az MTI érdeklődésére a maga kapusválasztását Matthäus a mérkőzés előtti utolsó sajtótájékoztatón.

A nézősereg már a bemelegítés alatt két részre szakad, van, aki szerint az egykori aranylabdás lelkesedése végre megmozdíthat valamit a magyar labdarúgásban, míg a másik csoport inkább a hazai mesteredző higgadtsággal párosuló szakmai tapasztalatában bízik. Abban azonban szakmai hitvallásukat félretéve sokan egyetértenek, hogy lesz még Erdély Magyarországé.

Az előjelek mindenesetre mindkét gárda számára biztatóak: Garami okfejtése szerint "a hiányzók hiányoznak, azért is nevezik őket hiányzóknak", de a nemzeti csapatot mindig a pályán lévők alkotják. Ezzel Matthäus is egyetért, ennek ellenére döbbenten tapasztalta, hogy az eredetileg behívott játékosok sorra lemondták a szereplést különböző mondvacsinált ürügyekkel. Az annak idején a BL-győzelem kapujában szerencsétlenül lecserélt szakember már most jelezte: ezekre játékosokra a zimbabwei túrán sem számít, ahol a válogatott augusztusban meghívott vendégként vesz részt Zambézi Menti Csapatok Kupáján (ZMCSK). "Aki lábujjköröm-sérülésre és házassági évfordulóra hivatkozva nem hajlandó játszani a válogatottban, az ne akarjon jönni az elefántszafarira sem" - mondta Matthäus. A várhatóan életre szóló kalandnak Pellady Péter menedzser szervezésében, a torna szünnapján vág neki a válogatott.