Vidukáék a csoportkört is alig élték túl az Ázsia-kupán

Az idei esztendő harmadik kontinensviadala, az Ázsia-kupa sok szempontból történelmi viadalnak számít: először fordul elő, hogy egy ilyen nagy tornát négy országban rendeznek meg, mint ahogyan Ausztrália is most először indult az Ázsiai Labdarúgó-szövetség keretein belül. A nagy favoritnak tartott auszik a csoportkört is alig élték túl, és az esélyesek gyengélkedése miatt a 2006-os világbajnokságon szerepelt öt ázsiai válogatott közül kettő már a negyeddöntőben búcsúzni fog.

Az Ázsiai Labdarúgó Szövetség (AFC) alighanem már alaposan megbánta azon döntését, hogy a kontinensviadal rendezését az Indonézia, Malajzia, Thaiföld, Vietnam kvartettnek adta, hiszen ez egyben négy olyan csapatot jelentetett, amelynek nem kellett selejtezőt játszania, nem is beszélve a lebonyolítás logisztikai nehézségeiről. A thaiföldieket például többször is figyelmeztetni kellett, hogy ha nem haladnak jól a stadionok felújításával, akkor elveszik tőlük a rendezést - ez utóbbi végül nem történt meg, de az AFC elnöke, Mohamed Bin Hammam nem titkolta, ma már nem hozna hasonló döntést.

A fentiek ellenére a viadal július 7-én az eredeti programnak megfelelően elrajtolt, és hamar kiderült, hogy ez a torna alighanem a nagy meglepetések Ázsia-kupájaként kerül majd be a históriáskönyvekbe.

Az A csoportban helyet kapó ausztrál válogatott például rögtön az első találkozóján csak a hosszabbítás perceiben tudott egyenlíteni Omán ellen Tim Cahill révén, és ezt követően a legnagyobb esélyesnek tartott auszik (akik a lehető legerősebb keretükkel érkeztek meg a tornára) nagyon fogadkoztak, hogy hasonló eset többet nem fordulhat elő.

Nem is fordult: a következő meccsen Irak ellen már pontot sem tudtak szerezni, az európai sztárokkal (Cahill mellett Mark Viduka, Mark Schwartzer, Lucas Neill, Harry Kewell, Brett Emerton is ott volt a csapatban) felálló gárda 3-1-re kikapott egy olyan ország együttesétől, amely hazájában a háborús helyzet miatt edzeni sem nagyon tud. Az irakiak egyébként megnyerték a kvartettet, és az Omán elleni döntetlennel Ausztráliának is kikaparták a gesztenyét: Vidukáék ugyanis az utolsó mérkőzésükön 4-0-ra megverték a házigazda Thaiföldet, és így másodikak lettek a csoportban.

Ez ugyanakkor azt jelenti, hogy már a legjobb négy közé jutásért amolyan "előrehozott döntőre" kerül sor, mivel Ausztrália ellenfele a negyeddöntőben a címvédő Japán lesz. A két gárda a tavalyi vébén is találkozott, és akkor az ausztrálok nyertek 3-1-re, most viszont inkább a távol-keletiek az esélyesebbek. A japán együttes élére a világbajnokságot követően új mester került a bosnyák Ivica Oszim személyében, aki szinte teljesen új csapatot épített, elsősorban az otthon futballozó fiatalokra alapozva: a légiósok közül csak Takahara Naohirót és Nakamura Sunszukét vitte magával a kontinensviadalra.

A vietnámi labdarúgók az ausztrálok edzését kukkolják

Ez a két labdarúgó azonban egyértelműen vezéregyéniségnek számít, hiszen a japánok eddigi nyolc góljából ötöt ők szereztek. Japán együttese simán nyerte meg a B csoportot, itt a nagy meglepetést azt jelentette, hogy a második a házigazda Vietnam lett, amely története során először került be a legjobb nyolc közé a kontinensviadalon - korábban Dél-Vietnam ugyan kétszer is negyedik lett, de akkor az ország a háború miatt még két részből állt. A vietnámiak az első meccsen az Egyesült Arab Emírségek ellen aratott győzelemnek köszönhetően jutottak tovább, és a drukkerek valósággal istenítik a válogatott osztrák mesterét, Alfred Riedlt.

A C csoportban szerepelt a legutóbbi torna ezüstérmese, Kína együttese, amely 2004-ben házigazdaként lett második - most viszont már a csoportjából sem tudott továbbjutni. Pedig a kínaiaknál az összes európai légiós ott volt a csapatban, más kérdés, hogy a gárda a torna legerősebb csoportjába került, és Iránnal, illetve Üzbegisztánnal kellett megküzdenie a továbbjutásért. Az irániak ellen hiába vezettek 2-0-ra, a legutóbbi világbajnokságon is látott közel-keleti együttes a spanyol CA Osasunában légióskodó Dzsavad Nekunam vezérletével ki tudott egyenlíteni, és mivel Irán korábban legyőzte Üzbegisztánt, így meg is nyerte a csoportot.

Az üzbégeknek viszont mindenképpen nyerniük kellett utolsó mérkőzésükön Kína ellen annak érdekében, hogy megszerezzék a második helyet, és a volt szovjet tagköztársaság csapata, amely már a 2006-os vébére való kijutáshoz is közel állt, meglehetősen simán diadalmaskodott a kínaiak felett. A csapat legnagyobb sztárja a Dinamo Kijev támadója, Makszim Sackih, aki már három találatnál jár.

Ami a D csoportot illeti, itt sem hiányzott sok az óriási szenzációhoz, a Koreai Köztársaság csapata ugyanis hatalmas meglepetésre kikapott Bahreintől, és így az utolsó forduló előtt sereghajtó volt a kvartettben. A koreai együttesből hiányzik a Manchester United sérült középpályása, Park Ji Sung, de a holland szövetségi kapitány, Pim Verbeek (aki a 2002-es vébé idején Guus Hiddink asszisztense volt) nem hívta meg a Németországban légióskodó Cha Doo Rit sem - Európából csak a Middlesbrough-ban futballozó Lee Dong Gook, illetve a Zenit Szankt-Petyerszburgban játsszó Kim Dong Jin, illetve Lee Ho szerepel a tornán.

Az utolsó találkozón a koreaiaknak a házigazda Indonézia ellen győzelemre volt szükségük, míg a fanatikus közönség által hajtott indonéz együttes (a Gelora Bung Karno-stadionban közel 90 000-en voltak) a három ponttal szintén továbbment volna. Korea azonban megőrizte hidegvérét, 1-0-ra megnyerte a meccset, és így bejutott a legjobb nyolcba, ahol azonban a második helynek köszönhetően Iránnal kell majd megmérkőznie.

A negyeddöntő párosítása:
Japán - Ausztrália
Irak - Vietnam
Irán - Koreai Köztársaság
Szaúd-Arábia - Üzbegisztán.