Az aragóniai egyesület 2003-ban egyévnyi másodosztályú szereplés után tért vissza a legjobbak közé, de azóta maximum a hazai kupaporondon ért el jó eredményeket (2004-ben megnyerte a trófeát, 2006-ban pedig döntőt játszhatott), a bajnokságban nem tudta beverekedni magát az első tízbe. A javítás érdekében a vezetőség tavaly nyáron a korábbi sikeredzőt, Víctor Fernández szerződtette a kispadra, akinek vezérletével korábban a Zaragoza fennállása legnagyobb sikerét érte el az 1995-ös KEK-győzelemmel, és ez a húzás maximálisan bejött. Az elsősorban Pablo Aimar megszerzésével megerősített gárda ugyanis végig ott volt a Primera División élmezőnyében, és végül a hatodik helyre futott be, márpedig a klub 2000 óta nem végzett ilyen előkelő pozícióban.
Ahogy az lenni szokott, a kiváló eredményeknek hátránya is volt: a csapat legjobbjait sorra csábították a sztárklubok, főleg az argentin Milito-testvérek voltak kapósak a játékospiacon. A Zaragoza viszonylag jól jött ki a nagy nyári adásvételből, hiszen csupán Gabriel Militótól kellett megválnia - és érte is jelentős összeget, húszmillió eurót fizetett ki az FC Barcelona. Rajta kívül még pár megbízható kiegészítő embertől is megvált a gárda, akik közül a legnagyobb veszteséget alighanem a fiatal védő, Gerard Piqué távozása jelentette: őt korábban kölcsönkapták a Manchester Unitedtől, és bár a zaragozaiak szívesen megvették volna, a Vörös Ördögök túl sok pénzt kértek érte. A másik két távozó viszont alighanem azért ment el, mert Víctor Fernández mester nem számolt velük az új idényben: ez már csak azért is valószínű, mert a saját nevelésű középpályást, Lafitát, illetve a brazil csatárt, Éwerthont egyaránt kölcsönadták - előbbi játékos az RC Deportivóba, utóbbi pedig német bajnok VfB Stuttgartba került.
Az erősítések terén a zaragozaiak igen csak előre terveztek, mert már februárban bejelentették az első új igazolás kilétét az Atlético Madrid tehetséges középpályásának, Gabinak a személyében. Nem sokkal a bajnokság végeztével pedig újabb két középpályás érkezett: Javier Paredest a Getafe CF-től vették meg, de az igazán nagy fogásnak az ukrán Sahtar Doneckben futballozó brazil focista, Matuzalem számított. Ő nem is volt valami olcsó, a Zaragozának 12 millió eurót kellett kifizetnie a játékosért, aki pályafutása során már a Serie A-ban is megfordult, és korábban az ukrán bajnokság legjobb labdarúgójának is megválasztották.
A három új középpályás megszerzése arra utal, hogy ebben a csapatrészben Fernández mester szeretne igazi versenyhelyzetet teremteni, elvégre innen egyetlen meghatározó ember sem távozott - ellentétben a védelemmel, amelyben Milito pótlása tűnt a legfontosabb feladatnak. Nos, az argentin bekk helyére honfitársa, Roberto Ayala érkezett, akinek leigazolása kisebbfajta meglepetésnek számított, elvégre a Valencia focistája korábban már megegyezett a Villarreal CF-fel. A zaragozaiaknak azonban sikerült őt meggyőzni, hogy mégis sak náluk folytassa pályafutását, és a labdarúgó arra is hajlandóak volt, hogy hatmillió eurót kifizessenek a Villarrealnak a szabadon engedése érdekében. A hátvédsorba elméletileg újabb emberre már nem lett volna szükség, de a szakvezető nem így gondolkozott, hiszen a Real Madrid bekkjét, Pavónt is leigazolta (mégpedig teljesen ingyen), és még az RC Deportivo argentin középhátvédjét, Fabricio Coloccinit is szeretné megszerezni - úgy tűnik tehát, hogy a hátsó alakzatban is szeretné, ha minden posztra több játékosa lenne.
Ebből a szempontból a csatársor sem tűnik kivételnek, hiszen ide is érkezett egy új futballista a brazil Ricardo Oliveira személyében. A támadót, akinek a Serie A-ban nem nagyon ment a játék, az AC Milantól vette kölcsön a klub, és Zaragozában alighanem abban bíznak, hogy a focista a Real Betisben mutatott formáját idézi majd: Oliveira a sevillaiak játékosaként a 2004-2005-ös pontvadászatban 22 gólt ért el a Primerában. Érkezésével a csatársorban is három futballista (Diego Milito, Sergio García és Oliviera) található két helyre, sőt, akár a középpályás Pablo Aimar is képes lehet előretolva futballozni. Minden jel arra mutat tehát, hogy Víctor Fernández komolyan gondolja, hogy csapatával szeretne előrelépni a tabellán, ami alighanem a BL-szereplés kiharcolását, vagyis az első négybe kerülést jelenti a számára, a keret ugyanis elég erősnek tűnik ahhoz, hogy elbírja az UEFA-kupa-szerepléssel járó kettős terhelést.