A Girondins két rosszul sikerült szezont leszámítva a francia bajnokság egyik legegyenletesebben szereplő résztvevője, hiszen az elmúlt évtizedben mindig az első hat között végzett: a kivételt a 2003-2004-es és a 2004-2005-ös pontvadászat jelentette, amikor egyaránt csak a tabella második felében fejezte be a bajnokságot a csapat. Az elmúlt két idényben a brazil szakvezető, Ricardo Gomes vezérletével azonban visszatért az élcsapatok közé a bordeaux-i alakulat, elvégre 2006-ban ezüstérmes lett, idén pedig elhódította a ligakupát. Így aztán a tréner távozása meglepetést jelentett, a szurkolók pedig kicsit aggódva vették tudomásul, hogy a vezetőség az egykori kiváló védőt, Laurent Blanc-t nevezte ki a helyére.
Az aggodalomra elsősorban az adott okot, hogy Blanc-nak semmilyen edzői tapasztalata nem volt. Miután 2003-ban visszavonult, gyorsan megszerezte az edzői diplomáját, ám ezt követően sehol sem kapott állást, pedig több posztra is jelentkezett. Felmerült ugyan a neve a francia válogatottnál a 2004-es Európa-bajnokság után, de a szövetség Raymond Domenech mellett döntött, így aztán Blanc várt a megfelelő ajánlatra, mígnem jó barátja, az egyébként játékosügynökként tevékenykedő Jean-Pierre Bernes be nem ajánlotta őt a Bordeaux elnökének, Jean-Louis Triaud-nak, aki Ricardo Gomes távozása miatt éppen edzőt keresett. Az 1998-as világbajnok francia gárdából így Didier Deschamps után Blanc a második, akiből élvonalbeli szakvezető lett.
Nem kellett sok idő ahhoz, hogy Blanc szembesüljön a trénerek napi problémáival, hiszen első sajtótájékoztatóján elmondta: véleménye szerint a keretet öt új igazolással kellene megerősíteni - mire a jelen lévő Triaud mosolyogva kijavította: elég lesz három is! Eleinte úgy tűnt, hogy az elnök akarata érvényesül, hiszen a Bordeaux nem tudta megtartani kulcsemberei közül a védekező középpályás Rio Mavubát, a csatár Jean-Claude Darcheville-t és a csapatkapitány Julien Faubert-t sem, miközben eleinte csak Mathieu Chalmé és David Bellion érkezett. A felkészülési időszakban ráadásul a csapat kifejezetten gyenge eredményeket ért el, hat mérkőzéséből csak egyet tudott megnyerni - a legkínosabb a másodosztályú Libourne Saint-Seurin elleni hazai vereség volt.
A jelek szerint ez részben az elnököt is meggyőzte arról, hogy valóban szükség van további erősítésekre, hiszen a bajnoki rajtra azért még befutott Souleymane Diawara és Alou Diarra is, ám a drukkerek sem vártak túl sokat a csapattól, arra pedig végképp nem számítottak, hogy a gárda két győzelemmel rajtol majd. A Girondins azonban éppen így tett, az RC Lens elleni 1-0-t az AJ Auxerre idegenbeli 2-0-s legyőzése követte, és a gárda azóta is kiválóan szerepel, egyetlen vereségét a szezon egyik meglepetéscsapata, a Le Mans ellen szenvedte el, köszönhetően annak, hogy már a 23. perctől emberhátrányban futballozott. A legutóbbi, Paris Saint-Germain elleni idegenbeli diadal után egészen a második helyre jött fel az együttes, aminek köszönhetően már a bajnoki címmel kapcsolatban is elkezdték emlegetni a Girondins-t, de Blanc szerint erről még korai beszélni.
A szakembernek mindenesetre gyorsan sikerült belopnia magát a bordeaux-i drukkerek, de még a játékosok kegyeibe is, mivel elődjével teljesen ellentétes futballfilozófiát követ. Míg Ricardónál a legfontosabb az volt, hogy a csapat ne kapjon gólt, és a szervezettségre fektette a hangsúlyt, addig Blanc-nál a focisták sokkal szabadabban futballozhatnak. "Az edző azt mondta, hogy nyugodtan vállaljuk a kockázatos megoldásokat a mérkőzéseken, még ha ez esetleg azt is jelenti, hogy elveszítjük a labdát. Ez nagy önbizalmat ad nekünk" - mondta a csapat brazil középpályása, Wendel, aki az eddig lejátszott kilenc összecsapáson három gólt ért el. Ugyan a mérkőzések nagy részében Blanc is két védekező középpályással küldi pályára együttesét (Diarra eddig mindegyik bajnokit végigjátszotta, Fernando pedig csak egyszer maradt ki a kezdőből), de ennek ellenére a Bordeaux igyekszik látványos futballt játszani, és ez egyelőre az eredményekben is megmutatkozik.
Ez persze nem csak Blanc, hanem asszisztensének munkáját is dicséri: a vezetőedző segítője Jean-Louis Gasset, aki egykoron az SC Montpellier-ben még együtt futballozott Blanc-nal, és azóta irányította az SM Caent, valamint az Istres FC-t is, miközben volt Luis Fernandez pályaedzője is a PSG-nél. Kettejük munkamegosztása leginkább az angol modellhez hasonlítható, vagyis Blanc amolyan menedzserként tevékenykedik, és az edzéseket Gasset vezeti, de a csapat összeállítása már Blanc felelőssége. Egyelőre tehát minden a lehető legjobban alakul a Bordeaux-nál, és ha a csapat a következő fordulóban is jó eredményt ért el, akkor végképp elmondható lesz, hogy a Girondins a bajnokesélyesek közé tartozik. A tizedik játéknapon ugyanis a klub a címvédő, és jelenleg az ötödik helyen álló Olympique Lyont fogadja.