A németeket is elbűvölte a könnyűsúlyú brazil karmester

A Bajnokok Ligája nyitófordulójában a Real Madrid hazai pályán legyőzte a Werder Brement, sokak szerint a mérkőzés legjobbja mégis a brémaiaknál futballozott. A Werder brazil karmestere, Diego valóban kiváló teljesítményt nyújtott, minek alapján megint kapcsolatba hozták a királyi gárdával, de a középpályásnak még van ideje, hogy klubot váltson, elvégre még mindig csak 22 esztendős - pedig már öt éve élvonalbeli játékos.

Diego a bajnokságban összesen 30 találkozón szerepelt, három gólt szerzett, és teljesítménye alapján a drukkerek őt választották meg a szezon legjobb játékosának. A Porto azonban a bajnokságban csak a második helyen végzett a Benfica mögött, így a nyáron új tréner érkezett a holland Co Adriaanse személyében, akinek nem Diego volt a kedvence. A németalföldi mester úgy vélte, hogy támadó középpályás létére Diego túl kevés gólt szerez, és a védőmunkáján is javítania kellene, így aztán többnyire csak a kispadra ültette. Mivel a Sárkányok a szezon végeztével bajnokok lettek, így Adriaanse módszereit nem kritizálták, a brazil játékmester viszont a kevés játéklehetőség miatt kikerült a válogatottból, és így nem játszhatott a 2006-os világbajnokságon sem. Joggal érezhette tehát, hogy váltania kell, és a lehető legjobbkor jött a Werder Bremen ajánlata. A német gárda a csapattól távozó francia karmester, Johan Micoud utódját kereste, és a hatmillió euróért megvett Diegóban látta a megoldást.

Gól hatvan méterről

Sokan kétségbe vonták, hogy a "könnyűsúlyúnak" tartott focista megállja majd a helyét a Bundesligában, de Diego ékesen bizonyította, hogy a megfelelő tehetség mindenhol utat talál magának. A brazil karmester rögtön az első fordulóban góllal mutatkozott be a Hannover '96 ellen, és teljesítményével valósággal elbűvölte a német drukkereket, de még a szakértőket és a futballistákat is. 2006 augusztusában őt választották meg a hónap legjobb játékosának, az őszi szezon végén pedig a Bundesliga labdarúgói szerint ő volt az elmúlt fél év legjobbja. Az idényt végül 13 góllal és 14 gólpasszal zárta, amivel második lett a kanadai ranglistán klubtársa, Miroslav Klose mögött, a középpályások ranglistáján is a második hely lett az övé (itt is egy Werder-focista, Torsten Frings előzte meg), az év játékosa választáson pedig csak a stuttgarti Mario Gomez végzett előtte. Góljai többsége ráadásul rendkívül látványos volt, az Alemannia Aachen ellen például a saját térfeléről talált be.