Ahol a kapus a 99. percben is gólt lőhet

Az utóbbi évek egyik legkiegyensúlyozottabb bajnoksága zajlik Argentínában, hiszen a 2007-es aperturában 13 forduló után az első és a hetedik helyezett között mindössze hat pont a különbség. Utóbbi pozícióban az a River Plate áll, amely ebben az idényben rendkívül hullámzó teljesítményt nyújt, de ha állandósítja jó formáját, akkor akár még a bajnoki címre is lehet esélye - de ehhez azért a listavezető Independientének, vagy az ősi rivális Boca Juniorsnak is lesz egy-két szava.

A Milliomosok becenevű River Plate meglehetősen régóta nem nyert aranyérmet hazájában, a klub utoljára a 2004-es clausurában végzett az élen, márpedig azóta hat bajnoki címet is kiosztottak, amelyek közül ráadásul kettőt is az ősi rivális Boca Juniors nyert meg.

A 2006 januárjában a kispadra került Daniel Passarella irányítása mellett csak két harmadik és egy negyedik helyet sikerült szereznie az együttesnek, így aztán az egykori világbajnok alighanem maga is tisztában volt vele, hogy a jelenlegi pontvadászatban javítania kell, ha meg akarja tartani állását. Erősíteni ugyanakkor nem nagyon sikerült: a nyáron Európába távozott az együttestől a kapus Germán Lux, a kolumbiai védő, Nelson Rivas, valamint a csatár Ernesto Farías, az új szerzemények közül pedig csak a fiatal chilei válogatott Alexis Sánchez tűnt nagy fogásnak, akit a Colo Colótól vettek meg - viszont Fernando Belluschit sikerült megtartania a Rivernek.

Ennek aztán nagy jelentősége lett, mert amikor a gyengébb eredmények kapcsán felmerült, hogy Passarellának mennie kell, akkor a középpályás rendre pazar teljesítménnyel rukkolt elő, megmentve ezzel a mestert. A River pedig ennek megfelelően igencsak szélsőségesen szerepelt: kikapott a kiesés ellen küzdő San Martíntól, egyaránt 4-1-es vereséget szenvedett a Tigre és az Argentinos Juniors csapataitól, a Rosario Central ellen pedig úgy ért el 3-3-as döntetlent hazai pályán, hogy a kolumbiai támadó, Radamel Falcao García a 98. (!) percben egyenlített. Ugyanakkor 5-0-ra verték a Vélez Sarsfieldet (Belluschi mesterhármast ért el), 3-1-re a Lanúst és a Newell's Old Boyst, a legelképesztőbb meccset azonban nem a bajnokságban, hanem a Sudamericana-kupában nyújtották, ahol úgy jutottak be a legjobb nyolc közé, hogy a hazai visszavágón kettős emberhátrányban, az utolsó húsz percben négy gólt szerezve győzték le a brazil Botafogót.

Ilyen előzmények után került sor a legutóbbi fordulóban a "superclasicóra", azaz a River Plate-Boca Juniors csúcsrangadóra, ahol a vendégek számítottak az esélyesebbnek. A Boca ugyanis annak ellenére is remekelt a pontvadászatban, hogy a nyáron olyan kulcsemberektől vált meg, mint Juan Román Riquelme, Danny Díaz vagy Clemente Rodríguez, miközben az érkezési oldalon csak a Liverpool FC-től hazatért Gabriel Paletta volt a nagy név. A csapatnál maradt nagy öregek (elsősorban Hugo Ibarra és Martín Palermo), illetve a veterán tréner, Miguel Ángel Russo (aki a hét végén a 400. argentin bajnokiján ülhet majd le a kispadra) vezérletével azonban a gárda sorra hozta a meccseket, és a mindössze 19 esztendős Eber Banega személyében újabb Redondo-utód tűnt fel a sárga-kék mezben. A Boca a River elleni derbi előtt a második helyen állt, és egy győzelemmel átvehette volna a vezetést, azonban a Milliomosok hazai pályán 2-0-ra legyőzték riválisukat, és ezzel még nyíltabbá tették a pontvadászatot.

River-Boca - egy örökrangadó összefoglalója:

Ez persze annak is köszönhető, hogy a listavezető Independiente szintén vereséget szenvedett, mégpedig a Newell's Old Boys ellen. Az argentin Vörös Ördögök (a nem túl eredeti becenevet a mezszín miatt kapta az Independiente) így is az élen maradtak, kiváló helyezésük pedig elsősorban egyetlen embernek köszönhető: a csapat támadója, Germán Denis 13 mérkőzés alatt egymaga 15 gólt ért el - hat olyan klub is akad, amely kevesebb találatot szerzett.

A 26 esztendős támadó minden előzmény nélkül játszik ilyen elképesztően eredményesen, hiszen korábban főleg alacsonyabb osztályú egyesületeknél szerepelt, és megfordult az olasz második vonalban, a Cesenában is. Akkor aligha gondolta volna, hogy még az argentin nagyválogatottban is játszani fog, ám Alfio Basile behívta őt az első világbajnoki selejtezőkre készülő keretbe, és Venezuela ellen az utolsó tíz percben pályára is küldte.

Independiente-Racing Club - egy balhés meccs krónikája:

Az Independiente és a Boca közé a legutóbbi fordulóban aratott győzelmével a Lanús ékelődött be, amelynek hátránya jelenleg csak egy pont a listavezetővel szemben. A hazájában csak kiscsapatnak számító gárda korábban még sohasem nyert bajnoki címet, csupán két ezüstéremmel rendelkezik, igaz, van egy nemzetközi kupagyőzelme is: még 1996-ban, Héctor Cúperrel a kispadon megnyerte a CONMEBOL-kupát.

A mostani együttesben az egykori River Plate-nevelés, José Sand viszi a prímet, a kapuban pedig az a Carlos Bossio áll, aki még az 1996-os olimpián védte az argentin válogatott hálóját. Bossio arról is híres Argentínában, hogy ő volt az élvonal történetében az első kapus, aki gólt fejelt, és bár erre a jelenlegi mezőnyben nincs példa, azért gólszerző hálóőrből most sincs hiány. Az ötödik helyen álló Banfield portása, Cristián Luchetti ugyanis már négy találatnál jár, ráadásul ebből "csak" kettőt ért el tizenegyesből. Természetesen a másik kettőnél is büntetőt végzett el, amit kihagyott, a kipattanót viszont értékesítette. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a Rosario Central elleni bajnokin mindezt a 99. percben tette, akkor remek képet kaphatunk arról, hogy az argentin élvonalban milyen izgalmas meccseket játszanak.