Várhidi emberére akad a moldáv kapitányban

November 21-én véget érnek a 2008-as labdarúgó Európa-bajnokság selejtezői, és eldől, hogy melyik 16 válogatott vehet majd részt a jövő évi kontinensviadalon. A kvalifikációs sorozatban pontosan 50 ország érdekelt, közülük 16 nemzeti csapat nem azzal a szövetségi kapitánnyal fogja befejezni a küzdelmeket, mint akivel elkezdte. A magyar válogatott mellett tehát még 15 országban történt edzőcsere a nemzeti tizenegy élén 2006 augusztusa óta.

A magyar csapat Várhidi Péter irányítása óta egyre jobb, legutóbbi öt meccséből négyet megnyert, s a világranglistán is bekerült a legjobb 50-be.

Ha az utolsó két Eb-selejtezőn "megfelelő" eredményt érnek el Geráék, akkor az sem kizárt, hogy a vb-kvalifikációs csoportok sorsolása előtt a magyar válogatott a harmadik kalapba kerül, ami azért nagy könnyebbséget jelenthet.

Az Eb-selejtezők alatt először csak ideiglenesen kinevezett, majd végül ez év végéig bizalmat kapott Várhidi Péter jövőjéről a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöksége december 13-án dönt, s borítékolható, az utóbb elért remek sikerek miatt új szerződést tesznek majd a szakvezető elé.

Érdekes, hogy miképp gondolkodik minderről az érintett, aki az MLSZ honlapján, saját blogjában írt a jövőjét érintő kérdésről (is).

"Kezdem azzal, ami számomra sokkal fontosabb, mint mások számára. Beszéltem Bodnár Lacival! Nagyon bízom benne, meg abban is, hogy még sokan emlékeznek rá: játszott tavaly novemberben Kanada ellen Székesfehérváron, amikor - még csak megbízottként - én szövetségi kapitányként debütáltam a válogatott kispadján. És jól játszott! Nem sokszor mondtam azóta, de mindenki, így ő is tudta, hogy nem feledkeztem meg róla. Most is megállapodtunk, hogy a novemberi két meccsen, a moldávok, meg a görögök ellen még nem, de később feltétlenül számítok rá. A sérülése tökéletesen rendbe jött, az izomvastagsága, az erőállapota a térdműtétek után ugyan még nem a régi, de ami késik, nem múlik.

És akkor a slágertéma, bár arról talán nekem, az érintettnek a legnehezebb bármit is írnom, de ha nem foglalkoznék azokkal, akik velem foglalkoznak, még azt hihetné valaki, hogy a homokba dugom a fejem, és játszom az eszem. A péntek reggeli Napkeltében Gyárfás Tamás azzal szembesített, amit még nem is láttam: már megint címlapsztori lettem a Nemzeti Sportban! Pedig azt hittem, hogy a néhány nappal korábbi hasonló után sok újat erről a témáról, azaz rólam, vagyis a szerződésem lejártáról és annak meghosszabbításáról, már nem nagyon lehet írni.

Most, a jelek szerint, mégis lehetett. Azt láttam, hogy 9000 olvasó szavazata alapján nekem feltétlenül maradnom kellene a válogatott élén. Most erre mit mondjak? Azt, hogy örülök az olvasók - akik nyilvánvalóan a magyar válogatott leglelkesebb szurkolói is - állásfoglalásának? Persze, hogy örülök, mutassanak nekem egy olyan embert, aki nem örül az ilyesminek!

Vagy azt fogalmazzam meg ebben a kimondottan szubjektív blogban, hogy egy kicsit meg is hökkentem: mi az, hogy 9000 szavazat? Tudom, pokolian szerénytelenül hangzik, de mi tagadás, nem éppen azért van ezzel gondom, mert - sokallom. Épp ellenkezőleg! Vagy azt is megosszam az mlsz.hu-n ezen sorok olvasóival, hogy kétféle érzés motoszkál bennem: az egyik természetesen az elégedettségé, hiszen Magyarországon egy labdarúgó-edzőnek oly' ritkán van - vagy éppenséggel soha életében nincs - része ilyen szimpátiatüntetésben, a másik viszont felidézi azt a nem egészen három hónappal ezelőtti időszakot, amikor ugyanez az újság ugyanígy, azaz szinte naponta azt firtatta, hogy mikor mondok le? Lám, változnak az idők!

Aztán van itt még valami. Nem is nekem, hanem egy barátomnak jutott eszébe - na, szép kis barát az ilyen, teszem hozzá -, hogy az idő tájt, amikor én tavaly tavasszal az MLSZ-hez kerültem az U19-es válogatott élére, a sportújságban még javában tartott az a kampány, amelyben az olvasók Lothar Matthäust követelték vissza a szövetségi kapitányi posztra. Ha jól emlékszem, akkor ő sokkal több voksot kapott, mint most én! Tudom, költői a kérdés, de - ki érti ezt?"