Még hisznek a tündérmesében a Deportivónál

Az RC Deportivo négy évvel ezelőtt még elődöntőt játszott a Bajnokok Ligájában, és ott csak szoros küzdelemben maradt alul a későbbi győztes FC Portóval szemben. A csapat szurkolói sejtették, hogy a sikerkorszak nem tart örökké, de valószínűleg nem gondolták, hogy a klub ilyen hamar a kiesés szélére sodródhat: a galíciaiak ugyanis jelenleg utolsó előttiek a Primera Divisiónban. Lehet, hogy idén véget ér a 18 éve tartó tündérmese?

Az egyesület egyszer már megélt egy dicsőséges időszakot, hiszen a második világháborút követően a klub pár éven keresztül az élvonalban szerepelt, és 1950-ben ezüstérmet szerzett a bajnokságban, miközben az együttesben olyan későbbi klasszisok fordultak meg, mint Luis Suárez vagy Amancio Amaro, és a gárdát a legendás tréner, Helenio Herrera is irányította.

A Deportivo azonban ezt követően eltűnt a süllyesztőben, és a hetvenes években még a negyedosztályban is megfordult, miközben többször is a megszűnés veszélye fenyegette. Mindez az 1980-as évek végén változott meg, amikor is César Luis Lendoiro lett a Depor elnöke: neki sikerült kivezetnie az anyagi válságból a klubot, és hamarosan a pályán is egyre jobb eredményeket ért el a csapat.

1991-ben végre sikerült feljutni a legjobbak közé, és az első évben még a kiesés ellen küzdött a gárda, de a másodikban már dobogós lett, és ezzel megkezdődött a SuperDepor időszaka. A galíciai egyesület 1994-ben ugyan még drámai körülmények között elbukta a bajnoki címet, de egy évre rá megnyerte a Spanyol Kupát, majd az elődöntőig menetelt a KEK-ben, és 2000-ben bekövetkezett az, amire valószínűleg még a legmerészebb drukkerek sem gondoltak.

A Donato, Fran, Mauro Silva, Djalminha, Roy Makaay nevével fémjelzett együttes megnyerte a spanyol bajnokságot! A következő négy szezonban a Deportivo mindig dobogós volt a Primera Divisiónban, miközben a Bajnokok Ligájában rendre továbbjutott a csoportkörből, és 2004-ben egészen az elődöntőig verekedte magát.

A 2004-2005-ös pontvadászatban ugyan már csak nyolcadik lett a csapat, ami jelezte, hogy véget érhet a dicsőséges időszak, és hasonló következetést vonhatott le a sikeredző, Javier Irureta is, aki elköszönt a gárdától. Utódja, Joaquín Caparrós ugyan első idényében még szintén nyolcadik lett a gárdával, miközben megpróbált új csapatot építeni, de a klub kasszája nem tette lehetővé sztárok szerződtetését, így többnyire csak nagyon fiatal labdarúgók érkeztek, rendre a többi nagycsapat (FC Barcelona, Real Madrid, Atlético Madrid) tartalékgárdáiból.

A spanyol sajtó által csak BabyDepornak elkeresztelt alakulat a legutóbbi pontvadászatban már csak 13. lett, aminek hatására Caparrósszal szerződést bontottak, és a nyáron új mester érkezett a kispadra Miguel Ángel Lotina személyében.

Az új mester személye kissé megosztotta a Depor híveit, hiszen Lotina egyrészt korábban már két, patinás egyesülettel is kiesett az élvonalból (2004 - Celta Vigo, 2007 - Real Sociedad), ráadásul korábban a helyi rivális vigóiakat is irányította, ami szintén szálka pont volt a fanatikusok szemében. Tovább nehezítette a tréner helyzetét, hogy a klub továbbra is kénytelen volt megválni sztárjaitól: a portugál középhátvéd, Jorge Andrade tízmillió euróért a Juventus FC-be igazolt, a házi gólkirály Javier Arizmendi visszatért az Atlético Madridhoz, a balhátvéd Joan Capdevila és a védekező középpályás Aldo Duscher pedig szerződése lejártával ingyen hagyta el a Riazor stadiont.

Az érkezők között pedig csak a Real Zaragoza középpályása, Ángel Lafita, illetve a némi meglepetésre több gazdagabb egyesület elöl elhappolt mexikói Andrés Guardado érdemel említést - utóbbi focista hétmillió euróba került, márpedig a Depor ekkora összeget egy focistáért 2002 nyara óta nem adott ki.

A cél a fentieket figyelembe véve alighanem az volt, hogy a csapat javítson egy évvel korábbi helyzetén, és stabilan megkapaszkodjon a középmezőnyben, de egyelőre még ez is messze áll az együttestől. Guardado teljesítményére nem lehet panasz, hiszen a mexikói eddig mindegyik meccsen kezdő ember volt (ezt rajta kívül csak az argentin középhátvéd, Fabricio Coloccini mondhatja el magáról), és már öt találatot szerzett, amivel az élen áll a házi góllövőlistán.

Más azonban nem nagyon emelkedik ki a csapatból, amelyet ráadásul két kapusának, Gustavo Munúának és Dudu Avatnak a balhéja is sújtott: az uruguayi hálóőr decemberre kiszorította izraeli kollégáját a kezdő tizenegyből, éppen ezért érthetetlen, hogy az egyik edzést követően miért támadta meg, és ütötte le Avatot a zuhanyozóban. Az eset után mindkettejüket száműzték a keretből, így a legutóbbi meccseken a fiatal, saját nevelésű Fabri védett.

Az együttes egyébként főleg hazai pályán nyújt katasztrofális teljesítményt, az otthoni eredmények alapján a Depor a liga legrosszabb csapata. A két hazai győzelemből a második a legutóbbi fordulóban született, amikor is Lotina feladta az addig alkalmazott 4-2-3-1-es taktikát, és egy, a spanyol sajtó által ultradefenzívnek nevezett rendszerrel állt elő: a három középhátvéd mellett két szélsőhátvéd is szerepelt a kezdők között, vagyis a csapat tulajdonképpen 5-4-1-es felállásban futballozott.

A váltás bejött, de a Deportivo hívei elsősorban nem ezért lettek egy kicsit optimistábbak, hanem azért, mert az utolsó negyedórára beállt az a Juan Carlos Valerón, aki az elmúlt két évben csak két mérkőzésen játszott súlyos sérülése miatt. A játékmesternek már a jelenléte is feldobta a fanatikusokat, akik abban bíznak, hogy ezzel a csapattársak is így lesznek, és Valerón vezérletével a klub megmenekülhet a kieséstől.

www.infosport-focivilag.hu