Szokatlan probléma a magyar válogatottnál: a bőség zavara

Szerdán a magyar válogatott első idei mérkőzését Cipruson játssza Szlovákia ellen, minek kapcsán az elmúlt napokban elsősorban a balszélső-kérdés volt terítéken. Ezen a poszton ugyanis három olyan labdarúgó áll Várhidi Péter szövetségi kapitány rendelkezésére, akik egyaránt remek formában vannak, és rendre pályára is lépnek külföldi klubjukban. A labdarúgás történetében persze akadt már szövetségi kapitány, akinek jóval nagyobb problémát okozott a bőség zavara...

Mindenképpen szerencsésebb esetnek mondható, ha egy szakvezetőnek egy bizonyos poszton több kiváló labdarúgó is a rendelkezésére áll, mintha egyetlen focista sem lenne bevethető az adott pozícióban, de kétségtelen tény, hogy a jelenlegi felállás is fejfájást okozhat Várhidi Péternek. A szakvezető által preferált 4-2-3-1-es hadrendben értelemszerűen csak egyetlen balszélső számára van hely, ugyanakkor három olyan focista is akad, aki külföldi klubjában rendszeresen ebben a pozícióban szerepel, mégpedig remekül.

A legnevesebb együttesben kétségtelenül Dzsudzsák Balázs futballozik, aki a PSV Eindhoven labdarúgója, és januári transzfere óta bombaformában játszik a holland gárdában, ráadásul Várhidi korábban is őt preferálta a nemzeti tizenegyben. Azonban míg Dzsudzsák mindössze alig egy hónapja szerepel magasabb színvonalú pontvadászatban, addig a másik két jelölt, Halmosi Péter és Huszti Szabolcs hosszabb ideje játszik külföldön.

Halmosi 2007 januárjában igazolt az angol Plymouth-ba, és szinte azóta kihagyhatatlannak számít a Championshipben, azaz az angol másodosztályban szereplő gárdában. Ebben a szezonban egyetlen bajnokit sem mulasztott, két kivételtől eltekintve mindig a kezdő tizenegyben szerepelt, és három gólt is szerzett. A klubnál maximálisan elégedettek vele, és az egyesület hivatalos honlapja szerint minden idők egyik legjobb balszélsője a Plymouth történetében.

Ami Husztit illeti, a három játékos közül ő a legrutinosabb légiós, hiszen már 2005 nyarán az FC Metzbe szerződött, majd 2006 nyarán lett a Hannover '96 játékosa, és azóta alapember a Bundesligában. Az előző szezonban négy gólja mellett hét gólpasszt adott, a jelenlegi pontvadászatban pedig hét találatnál és négy asszisztnál jár, de azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy találatai többségét büntetőtőből érte el. Érdekes adalék még Huszti teljesítményénél, hogy mestere, Dieter Hecking meglehetősen gyakran lecseréli őt: a legutóbbi idényben a 31 bajnokiból 17-szer, a jelenlegiben pedig 17 összecsapásból 11-szer hozta le őt a pályáról.

Persze nem egyedülálló eset, hogy egy szövetségi kapitánynak hasonló problémái vannak, még ha Magyarországon azért ez annyira nem volt jellemző a múltban - bár anno Détári Lajos és Bognár György esetében akadt hasonló vita. Az elmúlt időszakból a legjobb példa talán a holland nemzeti tizenegy, amelynél a szövetségi kapitányok általában a klasszikus holland iskolának megfelelően a 4-3-3-as összeállítást preferálják, vagyis ennek megfelelően a kezdő tizenegyben csak egy középcsatárt szerepeltetnek. Világklasszis centerből viszont meglehetősen jól állnak a hollandok: a 2000-es években Patrick Kluivert, Roy Makaay és Ruud van Nistelrooy is ennek számított, számít, idő közben pedig olyan csillagok is feltűntek, mint Dirk Kuyt vagy Klaas-Jan Huntelaar.

A 2004-es Európa-bajnokság selejtezőin Dick Advocaat szövetségi kapitány még igyekezett Van Nistelrooyt és Kluivertet együtt szerepeltetni, de a kontinensviadalon már Van Nistelrooy mellett tette le a voksát, így Kluivert a kispadról nézte végig a tornát, és Makaay is csak párszor, csereként állt be. Advocaat utódja, Marco van Basten is hasonlóan állt hozzá a kérdéshez, és nála is Van Nistelrooy volt a kedvezményezett: Kluivertet teljesen elfelejtette (ami a focista formáját elnézve azért érhető volt), és Makaayt is csak csereként küldte pályára, ha egyáltalán számított rá. Kuyt pedig csak azért szerepelhetett rendszeresen, mert klubjával ellentétben a válogatottban nem középcsatár, hanem szélső volt. A 2006-os vébé után Huntelaar lett az Oranje első számú centere, de most, hogy Van Nistelrooy visszatért a válogatottba, az Ajax középcsatára megint "lapátra került": a meghívottak között ugyan rendszeresen ott van, de 2007 augusztusa óta csak egyszer lépett pályára - amikor Van Nistelrooy sérült volt...

Míg a holland szövetségi kapitány egyértelműen letette a voksát egyetlen focista mellett, addig Angliában a szakvezetők az utóbbi időben nem voltak ilyen határozottak a kérdésben, ami a leginkább megosztotta az angol labdarúgó-közvéleményt. A szakírók szerint ugyanis a háromoroszlánosok két kétségtelenül világklasszis középpályása, Frank Lampard és Steven Gerrard túlságosan is hasonló játékstílusban futballozik ahhoz, hogy egyszerre mindketten a kezdő tizenegyben focizzanak. Mind a Chelsea FC, mind a Liverpool FC játékosa elsősorban a támadó középpályás szerepkörében képes a legjobb teljesítményre, de mind Sven-Göran Eriksson, mind Steve McClaren rendre együtt küldte pályára őket, úgy megoldva a szituációt, hogy Gerrard vagy a jobb oldalon, vagy visszavontabb, védekezőbb szerepkörben focizott. Az eredmények ékesen bizonyították, hogy ez nem éppen a legjobb megoldás: az angolok az Eb-selejtezők során akkor játszottak a legjobban, amikor Lampard sérülés miatt hiányzott, így Gerrard szabadabban futballozhatott, és Gareth Barry személyében egy ténylegesen védekező felfogású középpályás volt mellette. A sorsdöntő, Horvátország elleni kvalifikációs mérkőzésen Lampard és Gerrard megint egymás mellett játszottak - az angolok pedig nem tudták kiharcolni a továbbjutáshoz szükséges döntetlent.

Az angoloknál nehezen fér meg két dudás egy csárdában

A legutóbbi világbajnokságon az aranylábú brazilok esetében sem jött ki jól, hogy Kaká és Ronaldinho is kihagyhatatlan volt a selecaóból. Rolnaldinho ugyan - akárcsak a Barcelonában - általában a bal oldalról indult, ugyanakkor mindkét játékos hasonló szerepkörben, elsősorban a játék szervezésében, a támadások előkészítésében jeleskedve futballozik, és mivel Németországban egyikük sem volt éppen csúcsformában, nem is tudták a negyeddöntőnél tovább vezetni a vb-favoritot.

Ami a magyar csapatot illeti, Várhidi számára az egyik megoldás az lehet, hogy leteszi a voksát valamelyik balszélső mellett - aki az elmúlt időszak tapasztalata alapján Dzsudzsák lehet, hiszen a szövetségi kapitány eddig érezhetően őt preferálta. Elméleti lehetőségként adódik, hogy valamelyik játékost mást poszton is kipróbálja: Dzsudzsák egykoron a Debrecenben szerepelt a jobb oldalon is, és Huszti is gyakran fel szokott tűnni itt a Hannoverben - azonban a jobb szél a magyar válogatottban egyértelműen Geráé. Életképesebb ötletnek tűnhet Halmosi balhátvédként való szerepeltetése, hiszen ő a Lokiban játszott ezen a poszton, ráadásul az esetek többségében Dzsudzsákkal együtt.