Falja az edzőket a Real Zaragoza

Azok után, hogy a Real Zaragoza az előző szezonban a hatodik helyen végzett a Primera Divisiónban, miközben gyakran rendkívül látványos támadófutballt játszott, a klub szurkolói biztosak voltak benne, hogy kedvenceik az új pontvadászatban akár még a BL-indulásért is versenyben lehetnek majd. Arra aligha gondoltak, hogy a csapat a kiesés ellen küzd majd, és 2008 elején a szakvezetők egymás kezébe adják a La Romareda-stadion edzői öltözőjének kilincsét.

A Real Zaragoza úgy szerezte meg a hatodik pozíciót a legutóbbi pontvadászatban Spanyolországban, hogy a legtöbb szakértő elismerte: a csapat az egyik leglátványosabban futballozó gárda a Primera Divisiónban. A klubnál szerepelt a bajnokság gólpasszlistájának első nyolc helyezettje közül három (Sergio García, Pablo Aimar és Andrés d'Alessandro), nem is beszélve a góllövőlista második helyén végzett csatárról, Diego Militóról.

A gárda mestere, Víctor Fernández a tulajdonossal, Agapito Iglesiasszal karöltve azt ígérte, hogy a csapat az új pontvadászatban még előrébb lép majd, és a nyári átigazolási időszak sem ígért mást.

Az alapemberek közül ugyanis csak a középhátvéd Gabriel Milito távozott, akiért viszont 20 millió eurót kasszíroztak az FC Barcelonától, illetve kölcsönadták a brazil csatárt, Éwerthont a VfB Stuttgartnak. Papíron pedig mindkettejüket sikerült megfelelően pótolni: Gabi Milito helyére honfitársát, Roberto Ayalát szerződtették, aki évek óta a spanyol pontvadászat egyik legjobb középhátvédjének számított, a csatársorba pedig a brazil Ricardo Oliveira érkezett.

Ráadásul további játékosokat is vett a klub, hiszen megszerezte Peter Luccint és Gabit az Atlético Madridtól, Javier Paredest a Getafe CF-től, illetve a brazil Matuzalemet a Sahtar Donecktől. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy a Real Zaragoza nem csak a bajnokságban javítson a helyezésén, hanem a nemzetközi porondon is emlékezeteset nyújtson - a csapat az UEFA-kupában mindenképpen szeretett volna bejutni a csoportkörbe.

Intő jel lehetett a fanatikusok számára, hogy ez utóbbi nem jött össze, mert a görög Arisz Szaloniki idegenben szerzett gólokkal kiverte a csapatot. Ez azonban akkor még csak kisebb botlásnak tűnt, később viszont bebizonyosodott: a zaragozaiak a pontvadászatban sem tudják elkapni a fonalat. Tíz forduló után még nem állt olyan rosszul a gárda, hiszen a hetedik pozíciót foglalta el a tabellán - ezt követően azonban megindult a mélyrepülés.

A csapat kilenc találkozón keresztül nyeretlen maradt a Primera Divisiónban, aminek köszönhetően egyre közelebb került a kiesési zónához. Az elnökség számára a 19. fordulót követően telt be a pohár, és január 13-án közös megegyezéssel szerződést bontottak Víctor Fernándezzel - ezzel pedig egy egészen elképesztő eseménysorozat vette kezdetét.

A tréner menesztése után ugyanis edzők jöttek, majd záros határidővel távoztak a La Romareda stadionból, és 51 nap alatt a csapatnak (Víctor Fernándezzel együtt) négy szakvezetője volt!

A január elején menesztett mestert először a klub utánpótlásánál dolgozó Ander Garitano követte (ő korábban éveken keresztül futballozott az egyesületnél), aki a Racing Santander elleni idegenbeli kupameccsen debütált (a zaragozaiak kiestek a sorozatból), majd vezérletével a Real Murcia ellen sikerült megszakítani a nyeretlenségi szériát.

A jelek szerint azonban ez sem győzte meg Garitanót arról, hogy alkalmas lenne a feladatra, hiszen két nappal a diadal után lemondott posztjáról, mondván, "érzelmileg nem elég erős".

A klubvezetés ezt követően a rutinos Javier Iruretában látta a megoldást, akinek bemutatkozása a Racing Santander elleni bajnoki volt - a santanderi focisták alighanem kaján mosollyal nyugtázták, hogy egy hónapon belül harmadszor találkoznak a Zaragozával, és mindegyik mérkőzésen más ült az ellenfél kispadján.

Az eredmények ráadásul Iruretával sem javultak különösebben, hiszen az Athletic Bilbao hazai legyőzésén kívül ő sem tudott nyerni a csapattal, Sevillában viszont beleszaladt egy meglehetősen kínos, 5-0-s vereségbe. Ezután a sereghajtó Levante UD is nyerni tudott a Zaragoza ellen, mire Irureta szintén lemondott - saját elmondása szerint a csapat érdekében!

Mindez másfél héttel ezelőtt történt, és a hét végén, az Atlético Madrid ellen immár a veterán Manolo José Villanova irányította a gárdát. A tősgyökeres zaragozai szakember 1974-ben a klubnál fejezte be játékospályafutását, korábban kétszer is volt az egyesület szakvezetője (igaz, utoljára az 1987-1988-as idényben), de irányította már a tartalékcsapatot, és dolgozott játékosmegfigyelőként is az egyletnél.

Most a harmadosztályú Huescától csábították el, alighanem azért, mert a vezetőség úgy vélte: a csapatnak egy keménykezű mesterre van szüksége, és Villanova amolyan "ostoros edző" hírében áll Spanyolországban.

Az Atlético Madrid ellen mindenesetre rögtön bizonyította, hogy nem foglalkozik a focisták egójával: szívfájdalom nélkül kitette a kezdő tizenegyből a tízgólos Ricardo Oliveirát a középpálya megerősítése érdekében. Az persze maximálisan érthető, hogy Villanova stabilizálni akarta a védekezést egy extra középpályással, elvégre 27 forduló alatt a Zaragoza kapta a második legtöbb gólt a Primerában, szám szerint 46-ot - amit a viszonylag sok szerzett gól sem tudott kompenzálni.

www.infosport-focivilag.hu