A világ legpechesebb gólkirályai

A Serie A góllövőlistáját 26 forduló után némi meglepetésre a Genoa csatára, Marco Borriello vezeti 16 találattal, és a squadra azzurra szövetségi kapitánya, Roberto Donadoni ennek hatására be is hívta őt a válogatottba. Nem minden szakvezető gondolkozott azonban hasonlóan a labdarúgás történetében, és a topligák históriájában jó néhány olyan gólkirályt találunk, akiket mellőztek a nemzeti tizenegyben, vagy csak egy-két alkalommal húzhatták fel a címeres mezt.

Ebből a szempontból éppen az olasz Serie A tűnik a legjobb példának, hiszen az elmúlt 20 évben többször is előfordult a liga legeredményesebb focistájával, hogy nem vették számításba a nemzeti csapatnál. Soha nem szerepelt például az olasz nagyválogatottban a nyolcvanas évek kiváló támadója, Pietro Paolo Virdis, aki az 1986-1987-es idényben az AC Milan színeiben 17 alkalommal volt eredményes, és ezzel gólkirályi címet szerzett.

Pedig az 1957-es születésű futballista már 1976-ban bemutatkozott az U21-es nemzeti csapatban, ahol nyolc alkalommal lépett pályára, egy gólt szerezve. Ugyan kétségtelen tény, hogy a gólkirályi címmel zárt szezonja volt a legeredményesebb az élvonalban, de azt nem lehet mondani, hogy egyetlen kifutott idényről lett volna szó, hiszen Virdis több mint 100 gólt ért el a Serie A-ban, arról nem is beszélve, hogy sztárklubokban játszott (Juventus FC, AC Milan), nyert három bajnoki címet és 1989-ben a milánóiakkal BEK-et is.

A mindenkori olasz szövetségi kapitányok azonban egyszer sem vették számításba - csak az olimpiai csapatig jutott el, amely az 1988-as ötkarikás játékokon negyedik lett.

Kilenc esztendővel Virdis sikere után, azaz 1996-ban két játékos holtversenyben végzett a Serie A góllövőlistájának élén. A két gólkirály közül Giuseppe Signori (az idő tájt Lazio) sokszoros válogatott, azonban a szintén 24 találattal végzett Igor Protti soha semmilyen nemzeti tizenegyben nem szerepelt - pedig rendkívül gólerős futballista volt.

Az ominózus idényben a Bariban elért 24 gólja mellett még ugyanennyi találatot szerzett a Serie A-ban (megfordult a Lazióban és a Napoliban is), az alacsonyabb osztályokban pedig egészen egyedülálló rekordot tudhat magáénak: nem csak a Serie A-ban, hanem a Serie B-ben és a Serie C1-ban is nyert gólkirályi címet (utóbbi divízióban kettőt is), vagyis a talján labdarúgás első három osztályában egyaránt volt gólkirály.

A válogatottsághoz ez azonban kevés volt, mint ahogyan Dario Hubner sem szerepelt soha a squada azzurrában - még csak a korosztályos együttesekben sem. Pedig első osztályú mérlege egészen lenyűgöző: amellett, hogy 2002-ben 24 találattal gólkirály lett (David Trézéguet-vel holtversenyben!), a Serie A-ban 143 bajnokin összesen 74 alkalommal volt eredményes, vagyis átlagban majdnem minden második meccsén betalált.

Mivel azonban mindig csak kiscsapatokban focizott (Brescia, Piacenza, Ancona), így a válogatottnál soha nem jött számításba.