A Bundesliga az 1970-es években Gerd Müller felségterülete volt, legalábbis ami a gólkirályi címet illeti, éppen ezért az 1970-1971-es pontvadászatban óriási meglepetést okozott, hogy valaki megelőzte. Akkor a Rot-Weiss Oberhausen csatára, Lothar Kobluhn végzett a góllövőlista élén, akinek abban a szezonban minden összejött: az előző bajnokságban öt, a következőben pedig mindössze egy találatra volt képes, ám akkor 24-ig jutott.
Ez alapján nem meglepő, hogy a válogatottnál nem vették számításba, de magát a gólkirályi címért járó díjat csak 36 évvel később kapta meg a Kicker sportmagazintól, mivel az Oberhausen is érintett volt a Bundesligát az 1970-es években megrázó bundabotrányban.
Kobluhn mellőzésénél sokkal érthetetlenebb, hogy az 1992-es Bundesliga-gólkirály, Fritz Walter sem szerepelt soha a Nationalelfben. A sváb csatárnak alighanem a nevével is meg kellett küzdenie (elvégre az 1954-es világbajnok csapat kapitányát, a német labdarúgás egyik legnagyobb alakját is így hívták), de a teljesítményére soha nem lehetett panasz.
Összesen 12 idényt töltött el az élvonalban, és ezek között csak három volt, amikor nem ért el legalább tíz gólt, 1992-ben pedig 22 találattal lett gólkirály (a Stuttgart bajnokságot nyert) - de 1996-ban még a Bundesliga 2-ben is szerzett egy gólkirályi címet. Mindhiába: csupán a korosztályos és az olimpiai válogatottig jutott.
Németországban egyébként sincsen könnyű soruk a gólkirályoknak, elvégre két olyan focista is akad, aki kétszer is az élvonal legeredményesebb csatára lett, de csak pár alkalommal húzhatta fel a címeres mezt. Roland Wohlfahrt 1989-ben és 1991-ben is a góllövőlista élén végzett, ám mindössze kétszeres válogatott volt (pedig a Bayern Münchenben játszott), míg a 2000-es és 2002-es gólkirály Martin Max mindössze egyszer szerepelt a Nationalelfben.