Kuyt a halászat helyett választotta a futballt

A Liverpool FC ebben a szezonban kissé elmarad a várakozástól, amiért gyakran a Rafa Benítez mester által alkalmazott rotációs szisztémát szokták okolni. A spanyol edző a csatársorban például gyakran váltogatja Fernando Torres partnereit, akik közül a szurkolók szerint Dirk Kuyt lenne az ideális megoldás - a holland támadó az előző szezonban 12 bajnoki gólt ért el, és pályafutása során mindig is jellemző volt rá, hogy meg kellett küzdenie a helyéért.

2002 nyarán aztán új szakvezető került az utrechti együtteshez az egykori kiváló labdarúgó, Foeke Booy személyében, aki úgy vélte, hogy Kuyt sokkal eredményesebb játékra lenne képes centerként, és középcsatárként vetette be a támadót, aki fantasztikus teljesítménnyel hálálta meg a bizalmat. Egymaga 20 alkalommal volt eredményes, amivel harmadik lett a góllövőlistán Mateja Kezman (PSV Eindhoven) és Pierre van Hooijdonk (Feyenoord) mögött. A klub ugyan csak a nyolcadik helyen végzett, viszont a Holland Kupában egészen a döntőig menetelt.

A finálé viszont nem ígérkezett egyszerűnek: az ellenfél a Feyenoord volt, és a mérkőzésre a rotterdami De Kuip-stadionban került sor. Ráadásul még márciusban kiderült. Kuyt a következő szezontól éppen a Feyenoordban folytatja pályafutását, a rotterdamiak egymillió euróért megveszik az Utrechttől.

Ilyen előzmények után sokakban felmerült a gyanú, hogy a kupadöntőn a csatár nem fog ugyanolyan elánnal küzdeni. Kuyt azonban rácáfolt a kétkedőkre: élete egyik legjobb mérkőzését játszotta, két gólpasszt adott és egy gólt szerzett, megválasztották a mezőny legjobbjának, és vezérletével az Utrecht óriási meglepetésre Rotterdamban győzte le 4-1-re a Feyenoordot, begyűjtve a holland kupát.

Érthető, hogy a rotterdami szurkolók nagy várakozásokkal tekintettek az új szerzemény bemutatkozása elé, és Kuyt természetesen rögtön a kezdő tizenegy tagja lett a Feyenoordnál, de első bajnoki találatát csak a negyedik mérkőzésén szerezte, akkor is tizenegyesből. A második viszont már ugyanezen a találkozón megszületett, és innentől kezdve nem volt megállás: megint 20 találattal fejezte be a bajnokságot, amivel immár a második helyet szerezte meg a góllövőlistán.

A rotterdami fanatikusok már akkor is rajongtak érte, a következő idényben azonban valóban első számú közönségkedvenccé lépett elő: a 2004-2005-ös pontvadászatban ugyanis 29 alkalommal volt eredményes, amivel gólkirály lett Hollandiában. Teljesítményének köszönhetően végre a válogatottban is bemutatkozhatott, az Oranje színeiben 2004 szeptemberében debütált Liechtenstein ellen, és harmadik találkozóján első gólját is megszerezte a címeres mezben.