Az egyesület a 2003-as feljutása óta mindig a kiesés ellen küzdött, és amikor Redknapp a 2005-2006-os szezon közben visszatért a klubhoz (hiszen korábban éppen ő vezette fel az együttest a legjobbak közé), akkor minden jel arra mutatott: a kikötőváros gárdája menthetetlen.
A rutinos szakembernek azonban sikerült benntartania a klubot az élvonalban, és a rá jellemzően jól végrehajtott erősítéseknek köszönhetően a legutóbbi pontvadászatban a Portsmouth remekül szerepelt. A bajnokság elején egy ideig még a tabellát is vezette a gárda, és bár végül "csak" a kilencedik lett a tabellán, ez a klub történetének legjobb eredményét jelentette az elmúlt fél évszázadban.
Akkor már az izraeli üzletember, Alexandre Gaydamak volt a klub tulajdonosa, de az előző idényben a Pompey még nem költött az átlagosnál nagyobb összeget a transzferpiacon - tavaly nyáron azonban Redknapp már alaposan kihasználta, hogy az elnök remek anyagi lehetőségekkel rendelkezik.
A korábban kölcsönben szerepelt jobbhátvédet, Glen Johnsont 5,5 millió euróért végleg megvették a Chelsea FC-től, az angol válogatottba a másodosztályú Preston North Endtől is meghívott csatár, David Nugent kilencmillió euróba került, de még csak nem is ő volt a legdrágább új szerzemény.
A két afrikai igazolás, Sulley Muntari (Udinese) és John Utaka (Stade Rennes) egyaránt tízmillió eurót kóstált, ami egyben új klubrekordot is jelentett. Ezzel együtt is maximum azt várták a csapattól a szakértők, hogy megerősíti a helyét a középmezőnyben, és a nemzetközi kupaszereplés kiharcolása maximum a legoptimistább szurkolók fejében fordult meg. Főleg, hogy a szezonrajt nem a legjobban sikeredett, az első hét bajnokiból mindössze kettőt tudott megnyerni a gárda, és így csupán a 11. helyen állt.
Ezen a hét találkozón a Portsmouth nyolc gólt ért el - hogy a következő, Reading FC elleni találkozón 90 perc alatt hetet vágjon! Ezen a meccsen egyébként 7-4 lett a végeredmény, ami a Premier League történetének legtöbb gólt hozó találkozójának számít - az együttes tehát már ezzel beírta magát a futballtörténelembe. Ráadásul ez a diadal új lendületet adott a Portsmouth-nak, hiszen a csapat a következő nyolc összecsapáson veretlen maradt, aminek köszönhetően december elején már az ötödik helyen állt.
A csapat hívei azonban joggal tarthattak az év első hónapjától, hiszen az Afrika-kupa miatt több alapembert is nélkülöznie kellett Redknappnek. A szakembert azonban nem véletlenül tartják a brit játékospiac egyik legjobb ismerőjének, hiszen a téli átigazolási időszakban a tőle megszokott módon megint jelentősen változtatott a kereten - és eddig úgy tűnik, hogy megint nem fogott mellé.
A balhátvéd Djimi Traoré kölcsönadása a Stade Rennes-nek még nem rázta meg alapjaiban a klubot, elvégre a francia bekk csak elvétve kapott játéklehetőséget, de Redknapp eladta a bal oldali középpályást, Matthew Taylort (a Bolton Wanderersnek), illetve a házi góllövőlistát 12 találattal vezető zimbabwei csatárt, Benjamin Mwaruwarit is - egy héttel azután, hogy a támadó mesterhármast vágott a Derby County ellen.
A két játékosért a Pompey közel tízmillió eurót kasszírozott, de ennek a másfélszeresét költötte el. Az Arsenal FC-től megvett középpályás, Lassana Diarra hétmillióba, a Tottenham Hotspurtól megvett csatár, Jermaine Defoe pedig 9,3 millióba került - utóbbi focistát Redknapp még a West Ham Unitednél eltöltött időszakából ismerte.
Defoe ontja a gólokat, hat meccsen eddig hatszor köszönt be az ellenfeleknek
Mellettük még a klub kölcsönvette az Olympique Lyon cseh támadóját, Milan Barost is, és egyelőre mind a három focista remekel. Baros ugyan még nem volt eredményes, de az FA-kupában a Manchester United elleni negyeddöntőn ő harcolta ki a mindent eldöntő büntetőt; Diarra a Bolton Wanderers ellen győztes találatot ért el, és hatalmas munkabírásával rendkívül hasznosan játszik a középpályán; Defoe pedig ontja a gólokat: hat bajnokin hat találatot ért el, és eddig csak egy olyan meccse volt a Premier League-ben a Portsmouth színeiben, ahol nem volt eredményes!
A MU kiverése a kupából azt jelentette, hogy a klub 16 év után ismét bejutott az elődöntőbe a sorozatban, és 1939 után először léphet pályára a Wembleyben, ahol a West Bromwich Albion lesz az ellenfél április 5-én.
A csapatot tehát csak két győzelem választja el attól, hogy története során először kiléphessen a nemzetközi porondra, de ez akár még a bajokságban is összejöhet a csapatnak, hiszen a Premier League-ben jelenleg a hatodik pozíciót foglalja el az együttes - és az ötödik helyezett UEFA-kupa-indulónak mondhatja majd magát.