Eddig nem váltak be az R-betűs aranylabdások a Milanban

Az AC Milan hívei nem sok mindennek örülhettek ebben a szezonban: csapatuk ugyan tavaly augusztusban megnyerte az európai Szuperkupát, majd decemberben a klubvilágbajnokságot, de a klub a két trófea ellenére is elmarad a várakozásoktól. Miközben a rossonerók számára még az sem biztos, hogy a következő idényben kiléphetnek a nemzetközi porondra, a vezetőség máris a nyári erősítéseket tervezi, a középpontban a brazil Ronaldinhóval.

Carlo Ancelotti együttese az elmúlt években fokozatosan egyre lejjebb csúszott a tabellán a Serie A-ban, ám a nemzetközi porondon kiemelkedő teljesítményt nyújtott, elvégre három éven keresztül folyamatosan ott volt a Bajnokok Ligája elődöntőjében, ebből kétszer döntőt is játszhatott, és tavaly meg is nyerte a sorozatot. Részben ennek is köszönhetően ebben az időszakban a Milan játékoskerete csak minimálisan változott: csak nagyon kevés olyan futballista érkezett, aki valóban beépült volna a csapatba, és kulcsfigurává vált volna az együttesnél.

A 2003 nyarán leigazolt Kakáról ez maximálisan elmondható, de az azóta szerződtetett játékosok közül csak Alberto Gilardino, Marek Jankulovski, illetve az előző szezon közben érkezett Massimo Oddo mondhatja el magáról, hogy hosszabb-rövidebb ideig beépült a Milan kezdő tizenegyébe. Eközben az olyan, komoly erősítésnek beharangozott focisták, mint Ricardo Oliveira, Daniele Bonera, Vikash Dhorasoo, Johan Vogel vagy Joann Gourcuff, nem tudtak kitörni a kiegészítő játékos kategóriájából. Volt, aki nem tudott élni a lehetőséggel, de olyan is akadt, aki meg sem kapta a sanszot arra, hogy rendszeresen bizonyítson.

Mint a listából is látható, főleg a középpályássor maradt szinte teljesen állandó az elmúlt években, ebben a csapatrészben több rutinos futballistának is bérelt helye van Ancelotti mesternél. Alaphelyzetben persze érthető, hogy az olyan klasszisok, mint Gennaro Gattuso, Andrea Pirlo vagy Clarence Seedorf rendre ott vannak a kezdő tizenegyben, ám ők általában akkor sem maradnak ki a csapatból, amikor már hetek óta gyengébb formában vannak. A Milan szurkolói legtöbbször Seedorfnak vetették a szemére, hogy egy-egy "sima" bajnokira már nem tudja felszívni magát, és úgy futballozik, mint akinek nem is fontos, hogy milyen eredmény születik mondjuk a Reggina ellen (illetve a játékából az érződik, hogy előbb-utóbb úgyis rúgunk egy gólt, hiszen jobbak vagyunk), de mostanában már Pirlót is egyre többen kritizálják a rossonerók közül. Összességében elmondható: mintha a klub labdarúgóinak nagy részéből hiányozna a megfelelő motiváció a bajnoki meccsek többségén.

Márpedig a Bajnokok Ligájába a Serie A-n keresztül kell bejutni, elvégre a klub ebben a szezonban már a nyolcaddöntőben kiesett az Arsenal FC ellen. Az Ágyúsok elleni párviadalon, főleg a milánói visszavágón feltűnő volt a különbség a két csapat futballistáinak futómennyisége között, a londoniak kisebb sztárnak tartott, ám láthatóan sikeréhesebb futballistái, mint Abou Diaby vagy Mathieu Flamini (akinek elismertsége egyáltalán nem mérhető mondjuk Gattusóéval vagy Pirlóéval) teljesen megérdemelten juttatták tovább az Arsenalt. És hogy ez mennyire nem az életkoron múlik, azt Paolo Maldini esete is jól mutatta. A veterán védő csapata legjobbja volt az Arsenal ellen, nem csoda, hogy még benne is felmerült: lehet, hogy mégsem kellene visszavonulnia a szezon végén.

Egyelőre azonban még kicsit korai a következő idényre tervezniük a Milan vezetőinek, elvégre nagyon sok függ attól, hogy a klub miként fejezi be a jelenlegi pontvadászatot. A csapat ugyanis négy fordulóval a zárás előtt csupán az ötödik helyen áll, vagyis lemaradhat a Bajnokok Ligájáról - arról nem is beszélve, hogy a rossoneróknak nem csak előre, hanem hátrafelé is kell tekinteniük, mivel a Sampdoriát is csak jobb gólkülönbségükkel előzik meg. Az olasz bajnokságból elméletileg az ötödik és a hatodik indul az UEFA-kupában, ám ha AS Roma-Internazionale döntőre kerülne sor az Olasz Kupában (amire minden esély megvan), akkor a hetedik helyezés is nemzetközi kupaindulást érne, de erre Milánóban gondolni sem mernek.

Pirlót és Seedorfot elsősorban a hozzáállásuk miatt kritizálják

Viszont egyre inkább előtérbe kerülnek a leendő nyári igazolások. A napi sajtóban felmerülő nevek egy részét nehéz komolyan venni, a Milan ugyanis elég nagy sztárcsapat ahhoz, hogy szinte mindegyik nagyobb klasszissal kapcsolatba hozzák, ám a Ronaldinhóval kapcsolatos híresztelések már túl vannak a pletyka-fázison. Eszerint a Barcelona klasszisának bátyja, Roberto Assis (aki egyben Ronaldinho ügynöke is) már mindenben meg is egyezett a Milannal, és immár csak a két egyesületnek kell dűlőre jutnia. Ez aligha jelenthet problémát, hiszen a katalánok egyáltalán nem ragaszkodnak Ronaldinhóhoz, aki a harmadik R-betűs, aranylabdás brazil világklasszis lehet, aki valamelyik spanyol sztárklubtól a Milanba igazol - ám két elődjének a váltás nem nagyon jött be.

A rossonerók 2002 nyarán szintén a Barcelonától vették meg Rivaldót, akinek helyzete kísértetiesen emlékezetett Ronaldinho jelenlegi szituációjához: utolsó barcelonai idényében keveset játszott, és a katalánok nem tartottak rá igényt. A Milanban azonban Rivaldo már nem tudta azt a formáját idézni, amiért három évvel korábban Aranylabdát nyert, és csak egy idényt töltött az olasz klubnál. Időnként ugyan felvillantott valamit zsenialitásából, de összességében véve csalódást okozott, és 2003-ban távozott is a klubtól. A másik brazil sztár, Ronaldo esete annyiban különbözik, hogy ő a Real Madridtól érkezett, és inkább a sérülései miatt nem tudta eddig beváltani a hozzá fűzött reményeket. Ezzel együtt tény: másfél év alatt mindössze húsz bajnokit játszott a Milan színeiben, és ki tudja, mikor felépülni legújabb térdszalag-szakadásától.

www.infosport-focivilag.hu