Futball a családi gyász árnyékában

A Chelsea FC középpályása, Frank Lampard kihagyta csapata hét végi, Manchester United elleni rangadóját, hiszen édesanyja két nappal korábban hunyt el, és a focista érthető módon úgy döntött, hogy nem tudna a játékra koncentrálni. A sportág történetében viszont akadtak már olyan játékosok, akik a családi gyász ellenére is pályára léptek.

A mexikói kapus, Oswaldo Sánchez már nagyon várta a 2006-os világbajnokságot, hiszen bár a korábbi két vébén is az El Tri keretének tagja volt, mégsem lépett pályára, és mind az 1998-as, mind a 2002-es tornát a kispadról nézte végig. Idő közben azonban a válogatott első számú hálóőre lett, és mindenki biztos volt benne, hogy ő fog védeni az Irán elleni első csoportmérkőzésen. A kapus édesapja, Felipe Sánchez is a helyszínen szerette volna megnézni, amint fia bemutatkozik a tornán, és pár nappal a mexikóiak találkozója előtt már arra készülődött, hogy elutazzon Németországba, a mérkőzés helyszínére. Az 56 esztendős idősebb Sánchez azonban június 7-én szívrohamot kapott, és már nem tudták megmenteni az életét. Fia a szomorú hírt megtudva természetesen azonnal hazarepült Guadalajarába, és senki sem vette volna zokon tőle, ha nem vállalja a szereplést Irán ellen - Oswaldo Sánchez azonban visszaért a június 11-i találkozóra, és ott volt a kezdő tizenegyben. Az El Tri végül 3-1-re megnyerte az ázsiaiak elleni összecsapást, és a lefújást követően a csapat egy emberként borult a láthatóan elérzékenyült kapus nyakába.

A Manchester United portugál klasszisa, Cristiano Ronaldo is egy fontos mérkőzés előtt veszítette el az édesapját. A portugál nemzeti tizenegy 2005. szeptember 7-én Oroszország ellen játszott világbajnoki selejtezőt, és természetesen a szélső is ott volt a tervezett kezdő tizenegyben - azonban a találkozó reggelén a szövetségi kapitánynak, Luiz Felipe Scolarinak rossz hírt kellett vele közölnie: a focista régóta betegeskedő édesapja elhunyt. Cristiano Ronaldo ennek ellenére pályára lépett Moszkvában, sőt, végig is játszotta a gól nélküli döntetlennel véget ért találkozót, és bár a szeptember 10-i, Manchester City elleni bajnokit kihagyta, négy nappal később a Villarreal CF elleni idegenbeli BL-mérkőzésen már ismét játszott.

A guineai csatár, Aboubacar Camara, akit a legtöbben csak Titiként ismertek, csak egy epizódszereplőnek számít a Liverpool FC történetében, hiszen mindössze 33 bajnokin szerepelt a Vörösök színeiben. Ennek ellenére a szurkolók mégis beválasztották a klub történetének száz legkedveltebb futballistája közé: a "100 players who shook the Kop" címet viselő szavazáson, amelyben több mint 110 ezer liverpooli fanatikus vett részt, Camara a 91. helyen végzett - megelőzve például Nicolas Anelkát vagy Nigel Clough-ot. Ehhez alighanem hozzájárult a támadó legemlékezetesebb találata, amelyet 1999. október 27-én szerzett a West Ham United ellen az Anfielden.

Egy perccel a szünet előtt Rigobert Song adott be a jobb oldalról, Camara pedig közelről a hálóba juttatta a labdát - hogy aztán pár méterrel később térdre rogyjon, és arcát a kezébe temetve zokogásba törjön ki. A lelátón senki sem tudta, hogy mi történt, ám a lefújás után kiderült: Camara édesapja egy nappal korábban hunyt el, ám a csatár ennek ellenére is vállalta a játékot, mivel tudta, hogy rajta kívül minden csatár sérült a keretben. A Liverpool ezzel a góllal nyerte meg a meccset 1-0-ra, a szurkolók pedig soha nem felejtették el a játékosnak, amit az egyesületért tett.

www.infosport-focivilag.hu