Végre izgalmas volt a francia bajnokság

A bajnoki cím ugyan sorozatban hetedik alkalommal is az Olympique Lyoné lett a Ligue 1-ben, de az elmúlt évekhez képest ezúttal sokkal izgalmasabb volt a francia élvonal küzdelme - az aranyérem sorsa csak az utolsó fordulóban dőlt el. A bajnokság egyébként hozta a tőle megszokott kiszámíthatatlanságot, és alig volt csapat amely folyamatosan hasonló teljesítményt nyújtott volna, leszámítva talán az FC Metzet, amely végig pocsék volt.

A bajnokság rajtja előtt a legtöbben úgy vélték, hogy az Olympique Marseille-en kívül a címvédő Lyonnak nem nagyon lehet más vetélytársa, ám már az első fordulókban kiderült, hogy ennél azért valamivel bonyolultabb a helyzet, de utólag megállapítható hogy az OL legnagyobb ellenfele (semmit sem elvéve a Girondins Bordeaux-tól sikereiből) önmaga volt. Ez részben a balszerencsének volt köszönhető, arra ugyanis senki sem számíthatott, hogy rögtön a bajnoki rajt után a gárda két középhátvédje, illetve kapusa is súlyosan megsérül. Grégory Coupet, a brazil Cris és a svájci Patrick Müller kiesése mellett az is problémát jelentett, hogy az új szakvezető, Alain Perrin szakítani akart a klubnál évek óta alkalmazott 4-3-3-as taktikával, és a 4-4-2-es felállást alkalmazta, amiről azonban hamar világossá vált, hogy a szakemberen kívül senkinek sem tetszik.

Az első három meccséből a csapat kettőt elveszített, és akkor általánosan elterjedt a nézet a francia futballban, hogy Perrin előbb-utóbb távozik. Az edző becsületére legyen mondva, belátta tévedését, és visszaállt a jól megszokott játékrendszerre, és ez, na meg a játékoskeret minősége (amely kétségtelenül a legjobb a Ligue 1 mezőnyében) elég volt ahhoz, hogy a Lyon behúzza sorozatban hetedik aranyérmét.

A gárda fiatal csatára, Karim Benzema nem csak a gólkirályi címet szerezte meg, hanem a France Football osztályzatai alapján ő lett a bajnokság legjobb focistája, mögötte pedig a csapat középpályása, Jérémy Toulalan lett a második. Rajtuk kívül még a veterán brazilt, Juninho Pernambucanót kell kiemelni, akit az idény előtt sokan leírtak, de továbbra is az egyik legfontosabb tagja a támadó részlegnek - amiről nyolc gólja mellett nyolc gólpassza tanúskodik.

Ha a vártnál nehezebben is, de végül idén megvédte bajnoki címét a Lyon

A Lyon aranyérme értelemszerűen nem jelentett meglepetést, az viszont annál inkább, hogy a címvédőnek egészen az utolsó fordulóig izgulnia kellett, ráadásul legnagyobb ellenfele nem a Marseille, hanem a Girondins Bordeaux volt. Utóbbi gárda két éve ugyan ezüstérmes lett, de tavaly csak a hatodik helyen végzett, és a nyáron edzőcsere történt a klubnál. A kispadra az a Laurent Blanc érkezett, akinek semmilyen tapasztalata nem volt vezetőedzőként, azonban most rögtön bizonyította, hogy érti a szakmáját.

A legfontosabb változás, amit Blanc végrehajtott az együttes játékán, az volt, hogy elődjével, Ricardo Gomessel ellentétben nem a védekezésre, hanem a támadásra fektette a hangsúlyt. A bordeaux-iak 65 gólt szereztek a szezon során, márpedig ilyen eredményesek utoljára az 1998-99-es idényben voltak - a legutóbbi szezonban pedig mindössze 39 találatig jutottak... Nagy kérdés, hogy mi lett volna, ha Fernando Cavenaghi, aki az idény második felében 15 gólt szerzett, nem csak 14. játéknapon kap először lehetőséget a kezdők között.

A BL-selejtezőt érő harmadik helyért nagy volt a küzdelem, és a tavalyi ezüstérmes OM-nek végül sikerült megkaparintania a bronzérmet - amit kevesen gondoltak volna, amikor a csapat 12 forduló után az utolsó előtti helyen állt. Mindez egyébként remekül mutatja, hogy az első két helyezett mögött milyen kiegyensúlyozott, ugyanakkor kiszámíthatatlan a Ligue 1 mezőnye: a Marseille-hez hasonlóan nagyot ugrott előre a Stade Rennes vagy a Lille OSC, miközben az RC Strasbourg vagy kisebb mértékben az AS Monaco sokat csúszott hátra a bajnokság végére.

Samir Nasri sokat tett az OM bronzérméért

De visszatérve az OM-hez: a klub megint a szezon közben váltott edzőt, és ez most maximálisan bejött, hiszen Eric Gerets vezérletével a csapat felkapaszkodott a dobogóra. Kellett ehhez a Mamadou Niang-Djibril Cissé csatárkettős remek teljesítménye (a két támadó összesen 34 találatot szerzett a Marseille 58 góljából), akik a középpályáról fantasztikus támogatást kaptak. A szalagcímek elsősorban Samir Nasriról szóltak (ő kilenc assziszttal járult hozzá a csapat remek szerepléséhez), de például az alapvetően védekező feladatokkal ellátott Benoit Cheyrou is nyolc gólpasszt adott.