A küzdőszellem diadala

Ha egy csapat háromgólos vesztésre áll, akkor "jobb helyeken" a vezető klub szurkolói hátradőlnek a helyükön, és nyugodtan élvezik a találkozót, míg a másik csapat fanatikusai csalódottan legyintenek egyet, a dühösebbek elindulnak hazafelé. Angliában azonban nem ez a helyzet, a brit mentalitás ugyanis nem engedi, hogy valaki ne küzdjön az utolsó másodpercig.

Mindennek köszönhetően bizony a szokottnál gyakrabban előfordul az angol csapatokkal, hogy látszólag vesztett állásból is sikerül felállniuk, elég, ha csak a Liverpool FC legendás, AC Milan elleni BL-döntőjére, vagy a Manchester United Bayern München elleni fináléjára gondolunk.

A Vörös Ördögöknek persze könnyű helyzetük volt, hiszen "csak" egy gólt kellett ledolgozniuk, kérdés, mit tettek volna, ha a Bayern mondjuk 3-0-ra vezet a szünetben. A válasz egyszerű: valószínűleg akkor sem adták volna fel a küzdelmet, és erre bizonyítékunk is van.

A 2001-2002-es szezonban ugyanis Alex Ferguson együttese pontosan ilyen szituációba került a Tottenham Hotspur elleni bajnokin. A Spurs negyedóra elteltével vezetés szerzett Dean Richards révén, nem sokkal később Les Ferdinand megduplázta az előnyt, és percekkel a szünet előtt Christian Ziege is betalált: úgy tűnt, hogy a három pont a londoniaké lesz.

A vendégek azonban máshogy gondolták, és a második félidőben ennek meg is lett az eredménye: rögtön a fordulás után Andy Cole volt eredményes, majd jött Laurent Blanc, és Juan Sebastián Verón találata máris az egyenlítést jelentette. Akkor még negyedóra volt hátra a találkozóból, és ennyi idő alatt Ruud van Nistelrooy és David Beckham is betalált, a MU pedig 5-3-ra diadalmaskodott.

A Spurs kispadján az idő tájt a volt szövetségi kapitány, Glenn Hoddle ült, aki akkor valószínűleg azt gondolta, hogy el van átkozva. Alig több mint fél évvel korábban ugyanis már volt hasonlóban része, igaz, akkor nem a Tottenham, hanem a Southampton FC edzőjeként.

A Szentek az FA-kupa nyolcaddöntőjében a másodosztályú Tranmere Rovers otthonában léptek pályára a hazai gól nélküli döntetlen után a megismételt mérkőzésen, és egy félidő után minden jel arra mutatott, hogy készülhetnek a következő körre, hiszen Hasszan Kaslul, Jo Tessem és Dean Richards (ugyanarról a játékosról van szó, aki a Tottenhamban is szerepelt) góljaival 3-0-ra vezettek, sőt, előnyük egészen a 60. percig nem csökkent.

Akkor azonban a Tranmere csatára, Paul Rideout megrázta magát, és 21 perc alatt egy mesterhármast hintett. A Southampton játékosai ebből a sokból nem is tértek magukhoz, és nyolc perccel a lefújás előtt Stuart Barlow a győzelmet is megszerezte a Roversnek - amely a következő körben a Liverpool FC ellen már nem tudta megismételni a bravúrt, igaz a Vörösök csak 2-0-ra vezettek ellenük.

Ami pedig Hoddle-t illeti, akkor valószínűleg aligha jutott eszébe, hogy kilenc évvel korábban, amikor még a Swindon Townt irányította, csapata egy alkalommal úgy nyert a másodosztályban a Birmingham City ellen idegenben, hogy 25 perccel a lefújás előtt még az ellenfél vezetett 4-1-re - a végeredmény 6-4 lett a Swindonnak.

A fenti esetek azonban valósággal semmiségnek számítanak ahhoz képest, amit a Charlton Athletic hajtott végre 1957. december 21-én egy másodosztályú bajnokin.

A londoniak a később a Liverpool FC élén világhírűvé vált Bill Shankly által trenírozott Huddersfield Town ellen játszottak, és alig 30 perccel a befejezés előtt 1-5-re álltak - ráadásul már csak tízen voltak a pályán, mivel csapatkapitányuk, Derek Ufton vállsérülése miatt már az első félidőben lement a pályáról, cserére pedig akkoriban még nem volt lehetőség. A Charlton gólját a szélső, John Summers szerezte, aki a meccs végén megint belelendült, és röpke 20 perc alatt további négy gólt ért el, majd adott egy gólpasszt, és máris a fővárosiaknál volt az előny.

A Huddersfield erre teljesen összeomlott - gondolhatnánk, de nem így történt, hiszen a Townnak pár perccel a lefújás előtt sikerült egyenlítenie, azonban megint jött Summers, aki elronthatatlan passzt adott csapattársának, John Ryannek, és így végül a Charlton játékosai örülhettek.

Az öt gólt szerzett és két gólpasszt adott Summers (aki négy évvel később, mindössze 34 évesen hunyt el) később azt nyilatkozta, hogy a szünetben cipőt cserélt, és ez okozta a hatalmas formajavulást.