A küzdőszellem diadala
[origo]
2008. május 17. 12:56
A Bajnokok Ligája történetében két alkalommal is előfordult, hogy egy gárda 0-3-ről is meccset tudott nyerni (hiszen ne feledjük, a Liverpool FC a 2005-ös döntőben "csak" egyenlített, és a végső győzelmet büntetőkkel szerezte meg).
Abban semmi meglepő sincsen, hogy ezen gárdák egyike egy német együttes volt: a Werder Bremen a BL 1993-94-es kiírásában a csoportkörben 33 perc alatt került háromgólos hátrányba hazai pályán a belga RSC Anderlecht ellen. Egészen a 66. percig ez volt az állás, amikor Wynton Rufer szépített, a hazai fanatikusok még mindig csak reménykedtek. A norvég Rune Bratseth találatánál már maguk is tűzbe jöttek, akárcsak a focisták, akik az utolsó tíz percben további három gólt rámoltak be a teljesen megzavarodott belgáknak, és a brémaiak így végül 5-3-ra diadalmaskodtak.
A legutóbbi ilyen eset a 2000-2001-es szezonban fordult elő a legrangosabb európai kupában, az érintett felek pedig az RC Deportivo és a Paris-SG voltak. A második csoportkörben lebonyolított összecsapáson a vendég franciák a szakadó esőben a szünetben 2-0-ra vezettek, majd a második félidő elején megint betaláltak, és a hazaiak valószínűleg egy lyukas garast sem adtak volna a győzelmükre.
A spanyolok mestere, Javier Irureta azonban másként gondolta, a szünetben becserélte az uruguayi Walter Pandianit, aki két perccel a harmadik francia gól előtt szépített, mire Irureta Diego Tristánt is pályára küldte - és ő is eredményes volt.
Ezt követően ismét Pandiani percei következtek, aki újabb két gólt ért el, és mesterhármasával megfordította a találkozót. Mind a négy spanyol találat fejesből született, de a PSG edzője, Luis Fernandez nem ezért mondta a meccs után, hogy a mérkőzést fejben veszítették el.