Huszti és Hajnal elégedett, Dárdai kevésbé

Az élcsoportot tekintve a Bundesliga 2007-2008-as idénye mentes volt a meglepetésektől: ahogyan azt mindenki megjósolta, a Bayern München simán begyűjtötte az aranyérmet, a második és harmadik helyet pedig ugyanaz a két gárda (a Werder Bremen és az FC Schalke 04) szerezte meg, mint egy évvel korábban. A dobogótól lefelé azonban már akadtak váratlan események, gondoljunk csak az újonc Karlsruher SC vagy a tavaly majdnem kiesett VfL Wolfsburg remeklésére, illetve a VfB Stuttgart és az 1. FC Nürnberg gyengélkedésére. Ami a magyar játékosokat illeti: Huszti Szabolcs (Hannover) és Hajnal Tamás (Karlsruhe) elégedett, Dárdai Pál (Hertha) viszont kevésbé elégedett csapata és saját teljesítményével.

A Bayern München az előző szezont trófea nélkül zárta, aminek eredményeképp a vezetőség radikálisan változtatott a korábbi játékospolitikán, és nem elsősorban a Bundesliga mezőnyét igyekezett lefölözni, hanem a nemzetközi piacon nézett szét, és alaposan bevásárolt.

Utólag persze már megállapítható, hogy az elköltött összeg nem volt hiábavaló befektetés, hiszen a csapat két legjobbja éppen a két legnagyobb igazolás, azaz Franck Ribéry és Luca Toni voltak, de a szintén nem olcsón megvett Miroslav Klose sem nyújtott rossz teljesítményt, még ha az idény második felére vissza is esett a produktuma. A gall középpályás a Kicker osztályzatai alapján a szezon legjobb futballistája lett, szerzett 11 gólt és adott nyolc gólpasszt - többségét Toninak, aki viszont 24 találatával elhódította a gólkirályi címet. A góllövőlista élén Bayern-játékos (Giovane Élber) egyébként utoljára 2003-ban végzett, igaz, a brazil ék Thomas Christiansennel holtversenyben lett első - ahhoz, hogy egyedüli Bayern-gólkirályt találjunk, egészen 1991-ig kell visszalapozni az évkönyvekben.

A támadó részlegre tehát nem lehetett panasz, de a védelem még inkább kitett magáért, és legalább annyira (ha nem jobban) hozzájárult a diadalhoz. A Bayern ugyanis a 34 bajnokin mindössze 21 gólt kapott, ami új Bundesliga-rekordnak számít: ilyen kevés kapott találattal még soha egyetlen klub sem fejezte be a bajnokságot Németországban. A veterán portás, Oliver Kahn tehát méltóképpen búcsúzott, és a védelemből elsősorban Martín Demichelis emelkedett ki - aki pedig a szezon vége felé még össze is különbözött Ottmar Hitzfeld mesterrel azon, hogy ő csak középhátvédként hajlandó szerepelni, nem pedig védekező középpályásként.

A münchenieknek igazán komoly ellenfelük nem volt a szezon során, rajt-cél győzelmet arattak, a kérdés inkább az volt, hogy mögöttük mi lesz a sorrend, és ez a versenyfutás már sokkal izgalmasabban alakult. Tavasszal többször is előfordult, hogy a másodikat és az ötödiket csak három pont választotta el egymástól, de végül a Werder Bremen és az FC Schalke 04 kicsit elhúzott a többiektől, és ez a két együttes ért oda a dobogóra. Hogy végül a brémaiak lettek az ezüstérmesek, az nüanszokon múlt, és tulajdonképpen a két gárda egymás elleni meccse döntött, amelyen a Bremen látszólag simán nyert (elvégre a végeredmény 5-1 lett), de a találkozó korántsem volt ilyen egyértelmű. A zöld-fehérek összességében véve pazar támadójátékuk miatt végeztek a második helyen, a brémaiak szerezték ugyanis a legtöbb találatot a mezőnyben (akárcsak a legutóbbi két szezonban), és a 75 rúgott gól mellett az is belefért, hogy a védelmük gyakran ugyancsak gólképes volt.

A Bayern bajnoki címe nem volt meglepetés

Ami a Schalkét illeti, a gelsenkircheni együttesnél összességében nem lehetnek elégedetlenek a szezonnal, mert bár egy hellyel hátrébb szorultak, mint tavaly, de azért a BL-szereplést kiharcolták, miközben a Bajnokok Ligájában ők mentették meg a német futball becsületét azzal, hogy bejutottak a legjobb nyolc közé. Ebből a szempontból meglehetősen furcsa, hogy a vezetőség a szezon közben felállította a kispadról Mirko Slomka mestert (éppen a Werder Bremen elleni vereséget követően), de lehet, hogy a csapatnak éppen erre volt szüksége ahhoz, hogy lendületben maradjon a szezon végéig, elvégre a Mike Büskens-Youri Mulder duóval hat mérkőzésből ötöt megnyert, és csak egyetlen gólt kapott. A gelsenkirchenieknél a nagy kérdés az, hogy az új szponzor, a Gazprom pénzét mire költik: ha a nyáron ők is nagybevásárlást tartanak, akkor a következő idényben ismét harcba szállhatnak a bajnoki címért.

A dobogósok mögött szintén nagy volt a küzdelem az UEFA-kupás helyezésekért: a verseny szorosságát jól jelzi, hogy az utolsó forduló előtt négy csapat is azonos pontszámmal állt. Közülük végül a Hamburger SV és a VfL Wolfsburg tudott nyerni, így ez a két csapat indulhat majd a nemzetközi porondon, ami elsősorban a Farkasok számára hatalmas eredmény.

A klubnál a bajnokság előtt nagytakarítást rendeztek mind a szakmai stábban, mind a keretben, de a teljhatalmat kapott új mester, Felix Magath (aki egyben sportigazgató is lett Wolfsburgban) immár sokadszor bizonyította, hogy remekül érti a szakmáját. A klub főszponzora, a Volkswagen nem spórolt a pénzzel, de az új szerzemények közül (még a télen is érkezett három új futballista) szinte mindenki bevált: a brazil Grafite és Josué, a bosnyák Edin Dzseko, vagy a Herthától ingyen leigazolt Ashkan Dejagah egyaránt remek teljesítményt nyújtott. A két román igazolást, Vlad Munteanut és Sergiu Mario Radut pedig felejtsük el, nagyon gyorsan ezt tette Magath is... A wolfsburgiak mindenesetre történelmük legjobb helyezését érték el a vasszigoráról híres mester vezérletével.

A hamburgiak viszont alighanem csalódásként élik meg a negyedik helyet, pedig ez nem kis előrelépést jelent a számukra az előző szezonhoz képest, amikor majdnem kiestek - ám a HSV-nál a dobogóra szerettek volna odaérni, és egy kupadöntőbe jutást is el tudtak volna képzelni. Ez végül sem az UEFA-kupában, sem a német kupában nem jött össze, és kevés hiányzott ahhoz, hogy a nemzetközi kupaszereplést se harcolják ki - a bajnokság hajrájára elfogyott a gárda lendülete, és a szezon végeztével távozó tréner, Huub Stevens sem nagyon tudta felrázni a gárdát, amelynek nagy szerencséje volt, hogy az utolsó játéknapon a már teljesen leeresztett Karlsruher SC volt az ellenfele.

Hajnal Tamásék a hajrára igencsak kiengedtek

A Karlsruher SC-nél a pocsék bajnoki hajrá ellenére is sikerként értékelhetik a pontvadászatot, elvégre az újonc gárda célja egyértelműen a bennmaradás volt, amit sikerült is kiharcolnia - más kérdés, hogy amikor ez matematikailag bebizonyosodott, onnantól kezdve a csapatot már nem nagyon érdekelte a bajnokság. Mindenképpen figyelemre méltó, hogy a KSC a Bundesliga legszűkebb keretével futott be a 11. helyen - a klub mindössze 22 futballistát vetett be a szezon során, és ez a szám várhatóan a következő idényben sem lesz nagyobb.

A középmezőny gárdái közül az Eintracht Frankfurt és a VfL Bochum hívei is elégedettek lehetnek, hiszen csapatuk előrelépett az előző idényhez képest, akárcsak a Hannover '96 - de Huszti Szabolcsék ennél többet szerettek volna, így a hannoveriek kissé keserű szájízzel zárták a pontvadászatot.

Még rosszabb lehet a hangulat a VfB Stuttgartnál vagy a Bayer Leverkusennél: mind a két együttes az utolsó fordulóban csúszott le az UEFA-kupáról. A svábok legalább az Intertotó-kupában vigasztalódhatnak majd, ami ahhoz képest rendkívül kevés, hogy az előző idényben bajnokságot nyertek, de ha figyelembe vesszük, hogy 19. forduló után csak a tizedik pozíciót foglalták el, akkor a végül megszerzett hatodik hely nem is olyan rossz. Hát még ha tudjuk, hogy a bajnoki cím előtti szezonban a Stuttgart csak kilencedik lett a tabellán...

A Leverkusen gyengélkedése viszont egyértelműen csalódás, hiszen a gyógyszergyáriak 24 forduló után csak egy pontra álltak a második helytől - az utolsó tíz bajnokijukból azonban csak kettőt nyertek meg. A Bayer-vezetőség a minap szerződést is bontott Michael Skibbe edzővel, a tréner 2005 októberében vette át a csapat irányítását.

Elmaradt a várt előrelépés a Hertha BSC-nél (amely ugyanúgy tizedik lett, mint egy évvel korábban), illetve a Borussia Dortmundnál, de utóbbi gárda legalább a kupadöntőbe bejutott, és ezzel kiharcolta az UEFA-kupa-részvételt a következő szezonra - más kérdés, hogy a tréner, Thomas Doll állását ez sem biztos, hogy megmenti. Hajnal Tamás mindenképp erősítést jelenthet, a magyar válogatott középpályás nyártól a dortmundi csapatban folytatja karrierét.

A VfL Bochumnál és az Energie Cottbusnál a bennmaradással maximálisan sikerült teljesíteni a szezon előtt kitűzött célt, pedig a keletnémet gárdát szinte mindenki biztos kiesőnek tippelte, főleg azok után, hogy hat forduló után még nyeretlenül állt a tabellán.

A cottbusiak megmenekülése mellett a szezon legnagyobb meglepetése kétségtelenül az 1. FC Nürnberg kiesése volt: a klub tavaly megnyerte a kupát, és a bajnokságban is jól szerepelt, most viszont semmi sem sikerült - ám a szurkolók ennek ellenére az utolsó pillanatig sem nagyon hitték el, hogy kieshetnek. Az MSV Duisburgnál és a Hansa Rostocknál viszont a bennmaradás tűnt végig elérhetetlennek, és mintha a két klub focistái is úgy érezték volna, hogy nincs esélyük megkapaszkodni az elitben.