Ezt a teljesítményt a következő években sem a csatár, sem a klub nem tudta megismételni, bár azért Nihat viszonylag megbízhatóan szállította a gólokat. Előbb 14 találatig jutott, majd a 2004-2005-ös pontvadászatban 13 alkalommal volt eredményes - utóbbi bajnokságban alighanem ennél is többet szerzett volna, ám a 24. fordulóban, a Sevilla FC elleni bajnokin térdszalag-sérülést szenvedett, ami miatt fél évet ki kellett hagynia.
Ez nem csak a Sociedadnak, hanem a török válogatottnak is nagyon rosszul jött, hiszen a csatár így sorsdöntő vb-selejtezőkről hiányzott, a görögök és a dánok elleni hazai összecsapáson sem játszhatott, és a félholdasok egyiket sem tudták megnyerni - sokak szerint ezen múlott, hogy nem jutottak ki a 2006-os tornára.
Nihat felépülése végül a vártnál gyorsabban zajlott, hiszen a következő idényben már az első fordulóban pályára lépett, ám hiába kapott rendszeresen játéklehetőséget, nem ment neki olyan jól, mint korábban. Fél év alatt mindössze öt gólra volt képes, és úgy tűnt, hogy a baszkok eladják őt a Szpartak Moszkvának - a csatár már át is esett az orvosi vizsgálaton az oroszoknál, de végül mégis a maradás mellett döntött.
Döntése persze érthető volt, hiszen kontraktusa csak a szezon végéig volt érvényes, és 2006 nyarán így ingyen hagyhatta ott a klubot. Érdeklődőben nem volt hiány, de Nihat végül maradt Spanyolországon belül, és a Villarreal CF-hez írt alá öt évre.
Karrierje az új csapatánál azonban nem kezdődött valami fényesen: az első 11 fordulóban képtelen volt betalálni, ráadásul a Getafe CF elleni bajnokin sérülés miatt le kellett cserélni. Nihatnak megint a térdével volt baj: ezúttal térdszalag-szakadást szenvedett, és több, mint fél évet kellett kihagynia - csak a bajnokság utolsó fordulójában léphetett megint pályára. Nagy kérdés volt tehát, hogy milyen formában fog játszani teljes felépülése után, de a Villarreal CF drukkerei hamar megismerhették az igazi Nihatot.
A jelenlegi idényben már a harmadik fordulóban megszerezte első találatát, és azóta már 15 gólnál jár a Primera Disiviónban - az tehát már biztos, hogy karrierje második legeredményesebb idényét zárja majd. Ehhez jön még a válogatottbeli szereplés, hiszen a nemzeti tizenegyben is nagyon fontos gólokat ért el: a törökök utolsó két Eb-selejtezőjén, Norvégia és Bosznia-Hercegovina ellen egyaránt az ő találata jelentette a három pontot, és a félholdasok ennek köszönhetően kijutottak a kontinensviadalra.