A Sevilla megint kiárusítást tartott

Az elmúlt évek sikereinek hatására a Sevilla FC közel állt ahhoz, hogy belépjen a "sztárklubok" sorába Spanyolországban, de a legutóbbi szezon túlságosan is viharosan sikerült ahhoz, hogy ezt megvalósítsák. A nyáron tehát ismét jött a korábbi sikerrecept: a klubvezetés jó pénzért eladta pár kulcsemberét, hogy a helyükre kevésbé ismert focistákat vegyen - és ismét új, lehetőleg ütőképes csapatot építsen.

A sevillai piros-fehérek 2006-ban és 2007-ben is megnyerték az UEFA-kupát, a Primera Divisiónban pedig kiharcolták a Bajnokok Ligája-részévelt, így a legutóbbi idényben - történelmük során először - már a legrangosabb európai kupasorozatban indulhattak. Ennek meg is volt a következménye, hiszen a korábbi évekkel ellentétben a klub 2007 nyarán egyetlen alapemberétől sem vált meg, sőt, megpróbált tovább erősíteni annak érdekében, hogy bírja a kettős terhelést, és a BL-ben, illetve a bajnokságban is jól szerepeljen. Azzal azonban nem számolhattak a klubnál, hogy az ősszel milyen tragédia éri majd az egyesületet: Antonio Puerta halála érthető módon megviselte a focistákat, később pedig a sikeredző, Juande Ramos távozása okozott problémát.

Az új szakvezető a Sevilla utánpótlásától érkezett Manolo Jiménez személyében, akinek vezérletével a gárda alaposan összekapta magát tavaszra. A BL-ben ugyan kissé balszerencsés módon, tizenegyesekkel kiesett a nyolcaddöntőben a török Fenerbahce SK ellen, de a Primerában egyre jobban szerepelt, még az első négybe kerülés sem tűnt elképzelhetetlennek - márpedig ez ismét Bajnokok Ligája-indulást jelentett volna. Ez végül nem jött össze, a Sevilla ötödik lett, és így az UEFA-kupában indulhat majd augusztusban.

Hamarosan pedig az is világos lett, hogy ezúttal több meghatározó ember is távozik Andalúziából. A brazil jobbhátvéd, Daniel Alves már egy évvel korábban is szeretett volna eligazolni, de akkor még valahogy sikerült maradásra bírni - most azonban csak az volt a kérdés, hogy melyik sztárklub fizeti érte a legnagyobb összeget. A befutó végül az FC Barcelona lett, a katalánok 32 millió eurót sem sajnáltak a focistáért, aki így eddig a nyári átigazolási időszak legdrágább futballistájának számít (és az örökranglistán is ott van az első 25-ben). Alves ráadásul nem egyedül ment Barcelonába, vele tartott a mali középpályás, Seydou Keita is, akiért a klub 14 millió eurót kapott. Ez a két labdarúgó tökéletesen példázza azt a transzferpolitikát, aminek köszönhetően az andalúziaiak gazdaságilag megalapozták előretörésüket: mindkettejüket olcsón vették, és extra profittal adták el. Keita értéke egy év alatt tízmillió eurót nőtt (őt tavaly nyáron négymilliórt igazolták az RC Lenstól), Alvesen pedig több, mint 30 milliót nyert a Sevilla. A harmadik fontos távozó, a dán Christian Poulsen is maximálisan beleillik a sorba: 2006 nyarán ingyen érkezett az FC Schalke 04-től, most pedig tízmillióért távozott a Juventus FC-be.

A sevillaiak a fenti három focista mellett akár még több labdarúgóért is kaszálhattak volna, hiszen Frédéric Kanouté, Luís Fabiano vagy Diego Capel is rendkívül sokat ér a játékospiacon, de a cél nem az volt, hogy teljesen szétszedjék a csapatot. Értelemszerűen a befolyt összeg egy részét visszaforgatták a keret megerősítésére, de öt focista leigazolására alig költöttek többet, mint amennyit Daniel Alvesért kaptak. A brazil jobbhátvéd pótlására az olasz Genoa francia játékosa, Abdoulay Konko érkezett 8,5 millió euróért, a balhátvéd posztjára pedig megvették az RCD Mallorca friss Európa-bajnok labdarúgóját, Fernando Navarrót. Természetesen nem maradt el egy fiatal dél-amerikai szerződtetése sem, az argentin Lautaro Acosta U20-as világbajnokként érkezett a Lanústól.

A klub figyelme egyébként az utóbbi időben egyre inkább a Ligue 1 felé fordult (emlékezhetünk, Keita is onnan érkezett), a nyáron két labdarúgót is szerződtettek a francia élvonalból. Az Olympique Lyon középhátvédjére, Sébastian Squillacira azért volt szükség, mert a hátvédek közül Julien Escudé sérülés miatt hosszabb időre kidőlt a sorból, és Poulsen, illetve Keita eladása miatt a középpályát is meg kellett erősíteni - ennek érdekében vették meg a Le Mans UC elefántcsontparti focistáját, Koffi N'Dri Romaricot. Ez a csapatrész azért még így is kicsit karcsúnak tűnik, hiszen a klub által favorizált, 4-4-2-es taktikában a középső középpályásokra nagy teher hárul, amit a két eladott labdarúgó remekül viselt. Romaric inkább támadó szellemű futballista, így csak Renato, illetve Enzo Maresca maradt erre a posztra - valószínűnek tűnik, hogy Jiménez a fiatal argentin Federico Faziót is a középpályán szerepelteti majd. Fazio alaphelyzetben középhátvéd, de már az előző szezon végén is többször játszott védekező középpályást, mégpedig remekül.

A Sevilla játékstílusa alapjaiban aligha változik: az andalúziaiak minden bizonnyal továbbra is azt a rendkívül támadó felfogású futballt játsszák majd, ami olyan népszerűvé tette őket a futballdrukkerek körében. Persze olyan szélsőkkel, mint Jesús Navas vagy Capel, illetve olyan csatárokkal, mint Kanouté és Luís Fabiano, mást nem is nagyon lehet...

www.infosport-focivilag.hu