Több gólt ugyan nem sikerült szereznie az idény során, ráadásul a Dinamo ki is esett a második vonalból, de Pavljucsenko így is az év egyik nagy felfedezettjének számított.
Egyrészt meghívót kapott az U19-es orosz válogatottba, másrészt pedig több élvonalbeli egyesület is felfigyelt rá.
A pletykák szerint a CSZKA Moszkva be is jelentkezett érte a sztavropoliaknál, de a csatár végül akkor még nem a fővárosban, hanem egy másik első osztályú egyesületnél, a Rotor Volgográdnál kötött ki.
Az egyesület az 1990-es években élcsapatnak számított Oroszországban: a Rotor volt az utolsó szovjet bajnok, és két alkalommal is ezüstérmet szerzett az orosz pontvadászatban, azonban az évtized második felében lassan, de biztosan csúszott egyre lejjebb a tabellán.
A csapat a 2000-es pontvadászatban sem remekelt, ráadásul Pavljucsenkónak csak nehezen ment a beilleszkedés, a bajnokság első felében szinte egyáltalán nem játszott. Később viszont bizonyította, hogy érdemes volt őt leigazolni, hiszen második élvonalbeli bajnokiján gólt szerzett (a Rosztszelmas Rosztov ellen volt eredményes), és végül hat találattal zárta első élvonalbeli szezonját.
Góljai közül alighanem a CSZKA Moszkva elleni idegenbeli találkozón elért találat volt a legemlékezetesebb. Nem csoda, hogy a következő két évben már kihagyhatatlan volt a volgográdi gárdából, és bár a pontvadászatban nem volt olyan eredményes, mint a debütálás idején, a korosztályos válogatottnak továbbra is tagja maradt.
A 21 éven aluliak között pedig kifejezetten gólerősen futballozott: 2002 őszén előbb Írország, majd pedig Grúzia ellen is eredményes volt Eb-selejtező mérkőzésen.