Pedig Pavljucsenko az orosz pontvadászatban rengeteg gólt ért el: a 2006-os bajnokságban ugyan egy öngóllal nyitott a Lokomotiv Moszkva elleni rangadón, de ezt követően már csak ez ellenfél kapuja előtt jeleskedett. Nem is akárhogyan, elvégre 18 találattal fejezte be a bajnokságot, és ezzel megszerezte a gólkirályi címet is, a Szpartakot pedig ezüstéremre vezette.
Ehhez jött még a BL selejtezőjében a cseh Slovan Liberec ellen elért sorsdöntő, továbbjutást érő találata, és így végre a Bajnokok Ligája csoportkörében is bemutatkozhatott - ahol gólt is szerzett az FC Internazionale ellen.
A következő esztendőben hiába szerzett a Celtic FC elleni BL-selejtező mindkét meccsén gólt, a Szpartak tizenegyesekkel kiesett, hogy aztán az UEFA-kupában folytassa - ahol Pavljucsenko a BK Häcken ellen mesterhármast vágott.
Az igazi szenzációt azonban nem ez jelentette, hanem az Anglia elleni Eb-selejtezőn nyújtott teljesítménye. A Szpartak Moszkva csatára azon a találkozón is csak kispados volt, és Guus Hiddink az 58. percben küldte őt be Kerzsakov helyére.
Az angolok 1-0-ra vezettek a Luzsnyiki stadionban, és úgy tűnt, hogy ezzel a szbornaja Eb-szereplési reményei is odavesznek, ám Pavljucsenko a maga két góljával megfordította a találkozót, és ezzel rögtön a nemzetközi érdeklődés középpontjába került - annál is inkább, mert az orosz pontvadászatban megint gólkirály lett, igaz, ehhez ezúttal 14 gól is elegendő volt.
Hirtelen több európai sztárklubbal is kapcsolatba hozták, de a Szpartak 2007 decemberében 2011-ig meghosszabbította a csatár szerződését, ezzel is jelezve, hogy csak borsos áron hajlandó megválni tőle.