Vadócz: Eljött az én időm

A spanyol labdarúgó-bajnokság többször is magyar játékosoktól volt hangos, elég csak Puskás Ferenc vagy Kubala László nevét említeni, Vadócz Krisztián, az Osasuna középpályása egyelőre ettől még messze van, de az első lépést már megtette, mivel kezd állandó helyet szerezni a kezdőcsapatban. A Kispestről indult, és a légióskodása során már négy nyugat-európai klubnál megfordult középpályás mesélt arról, miért nyeretlen a pamplonai gárda a bajnokságban, miért nem jött jól neki az edzőváltás, és hogyan tetszik a mediterrán életforma. 

- A bajnoki szereplés (tíz mérkőzés után mindössze öt pontja van az Osasunának) miatt nagyon ráfért már a csapatra a sikerélmény, amit a Getafe elleni Király-kupa meccs jelentett.
- Így van, mindig próbálunk a következő meccsen javítani, de jó érzés, hogy ezúttal nem kellett várni vasárnapig.

- Az Atlético elleni bajnoki után most is végig a pályán volt, milyenek voltak a visszajelzések a meccs után?
- Egyéni értékelés nem volt, ilyenkor az edző csak azt mondja el, mi volt az, amit jól vagy rosszul csinált a csapat. Úgy éreztem, hogy jól ment a játék, a társak is gratuláltak, és az is pozitív visszajelzésnek számít, hogy zsinórban a második meccsen élveztem végig a bizalmat.

- José Antonio Camacho már a második edzője az idényben az Osasunának, az egykori spanyol szövetségi kapitány a hatodik forduló után érkezett a lapátra került José Angel Ziganda helyére. Zigandánál kétszer játszott, Camachónál viszont alapember lehet?
- Nekem nem jött jól az edzőváltás, mert pont akkor kezdtem megkapni a lehetőséget, amikor Zigandát menesztették, Camacho pedig csak azokat ismerte, akik már évek óta a spanyol ligában futballoznak. Úgy érzem, most eljött az én időm, valahol várható volt, hogy mivel nagy a keret, és nem jöttek az eredmények, ezért én is megkapom a lehetőséget, amivel igyekszem élni, és bizonyítani, hogy van helyem a kezdőben.

- A tabellára nézve szembetűnő, hogy a csatárok szinte taszítják a kaput, a tíz bajnokin szerzett három gól borzasztó kevés, holott olyan támadók vannak a keretben, mint Pandiani, Ezquerro vagy Portillo. Mi lehet a baj?
- Lelki okokra vezetném vissza a gólinséget, nem a képességekkel van baj, ezt a nevek is mutatják. A helyzeteket rendre kidolgozza a csapat, de amikor fordulókon át nem jön össze a gólszerzés, akkor egyre nagyobb teher nehezedik a vállakra, és ilyenkor a lábak is könnyebben megremegnek. Ilyen szempontból is jól jött a Getafe elleni továbbjutás, ugyan most is csak egy gól született a sok lehetőségből, de ez felszabadíthatja a lelki gátakat.

- Az is feltűnő, hogy a nagyok ellen jól szerepel az Osasuna: pontszerzés az Alético és a Villarreal ellen, egygólos vereség a Valencia ellen, ugyanakkor hazai pályán olyan gárdáktól szenvedett vereség, mint a Betis vagy a Santander. Mitől ilyen kétarcú a csapat?
- Nincs rá konkrét magyarázat, igazság szerint a Betist és a Racingot is meg kellett volna verni hazai pályán, nyerhető meccsek voltak, mégse sikerült... Én viszont, úgy tűnik, a nagycsapatokra specializálódtam, mivel a Valencia ellen, a harmadik fordulóban voltam először kezdő, és utána legközelebb a tizedik körben, az Atlético ellen voltam megint a meccs elejétől tagja az együttesnek. Amit belülről érezni, hogy könnyebb egy úgymond játszó csapat ellen futballozni, márpedig a nagyok általában ezt a stílust képviselik.

- Sok idő nincs az örömködésre a kupatovábbjutás után, mert vasárnap már a Bilbao elleni mérkőzés következik, az Athletic éppen önök előtt áll a tabellán. Mikor derül ki, hogy ismét a kezdőben futhat-e ki a társakkal a pályára?
- Már nem is emlékszem a Getaféra, csak a Bilbaóra koncentrálok, ráadásul mivel két baszk csapat találkozik, így ez helyi rangadónak számít, jó lenne őket megverni, és eléjük kerülni. A keretet Camacho majd a szombati edzés után hirdeti ki, szerintem nem lenne oka rá, hogy kitegyen a kezdőből, mert a játékommal nem volt gond, de volt már itt olyan, hogy az egyik meccsen nem voltam a keretben, a másik meccsen viszont kezdtem.

Vadócz-gól a görögök elleni barátságos mérkőzésen:

- Az Osasuna előtt megfordult Franciaországban (Auxerre), Skóciában (Motherwell) és Hollandiában is (NEC Nijmegen), melyik stílus áll a legközelebb önhöz? Hogy sikerült felvenni a mediterrán életformát?
- Az eddigi pályafutásomból is kiderül, hogy flexibilis vagyok, bármihez alkalmazkodom. A futballban mindig is a spanyol érdekelt igazán, úgyhogy jó helyen vagyok. Az itteni emberek az "ejj, ráérünk arra még" metódus alapján élik az életüket, mint általában a mediterrán országokban, nyugodtak, barátságosak, és kíváncsiak egymásra.

Vadócz (jobbról a második) első tétmeccsét a David Villa fémjelezte Valencia ellen vívta Osasuna-mezben

- A válogatott ősszel hozta az elvárhatót, legyőzte a nála papíron alacsonyabban rangsorolt Albániát és Máltát, pontot szerzett idehaza Dánia ellen, és régen látott bátor futballt mutatott be Svédországban, igaz, azért nem járt pont. Mi változott Koemannál Várhidihez képest?
- Szerintem ez nem elsősorban a kapitánytól függ, egyébként sem szeretem az ilyen összehasonlításokat, sokkal inkább attól, hogy két évvel ezelőtt kezdtek el kimenni külföldre a magyar játékosok, akik azóta megszerezték a szükséges rutint, így már nem nehéz összerakni 11 olyan légióst, akik többé-kevébé alapembernek számítanak a klubjukban. A válogatott pedig csak profitálhat ebből.