Puskás Ferenc, Kubala László és Kocsis Sándor idejében a Primera División a magyar gólvágóktól volt hangos, az 1970-es évektől kezdve azonban megfogyatkoztak a magyar találatok a spanyol első osztályban. Az 1987-88-as idényben az UD Las Palmas együttesében Dajka László ötször is eredményes volt, majd az 1989-1990-es pontvadászat második felében a volt újpesti Schróth Lajos debütált fantasztikusan a Cádizban: rögtön az első mérkőzésén győztes találatot ért el a Tenerife ellen - többször azonban nem tudott gólt szerezni.
Ezt követően pedig egészen mostanáig csak egyetlen honfitársunk mondhatta el magáról, hogy eredményes volt a Primera Divisiónban. Limperger Zsolt az 1992-93-as bajnokságban három gólt is szerzett a Real Burgos színeiben - az utolsót 1993. április 4-én a Valencia ellen. Azóta már több mint másfél évtized telt el úgy, hogy magyar játékos nem iratkozott fel a spanyol élvonal góllövőlistájára.
A magyar gólok szempontjából a topligák közül a német első osztály a legtermékenyebb, a Bundesligában már ebben az idényben is hat magyar találatot jegyezhettünk fel: hármat a hannoveri Huszti Szabolcs, hármat pedig a dortmundi Hajnal Tamás vállalt. De az előző években is akadt mindig legalább egy honfitársunk, aki be tudott találni Németországban, Dárdai Páltól kezdve Szabics Imrén keresztül egészen Lisztes Krisztiánig. Az utolsó olyan idény, amikor a Bundesligában egyetlen magyar focista sem volt eredményes, az 1995-96-os bajnokság volt - ami nem véletlen, lévén abban a szezonban nem volt magyar a német első osztályban.
A francia első osztályban a nyolcvanas évek második felében több honfitársunk is játszott (gondoljunk csak Hannich Péterre, Nagy Antalra vagy Burcsa Győzőre), a gólvágó szerepe azonban Kovács Kálmáné volt. A csatár az Auxerre együttesében futballozva kétszer is második lett a góllövőlistán Jean-Pierre Papin mögött, és összesen 44 találatot szerzett a Ligue 1-ben. Mészöly Géza 1993 és 1995 között két gólt ért el a Le Havre együttesében, és főleg az első, RC Lens elleni, idegenben szerzett találat maradt emlékezetes a számára.
"Tudni kell, hogy a Lens és a Le Havre szurkolói nagy barátságban vannak egymással, és a lens-i stadionban óriási volt a hangulat a meccs előtt. A Lens egyébként is az egyik legfanatikusabb drukkolókkal rendelkező egyesület Franciaországban, nagy élmény volt előttük betalálni. Egy szöglet után lecsorgó labdát sikerült a kapuba továbbítanom, és ezzel meg is szereztük a vezetést" - mesélte a Vasas jelenlegi mestere, aki elmondta, hogy nagy közönségkedvencnek számított Le Havre-ban, és a szurkolók még az után is skandálták a nevét, hogy később a Lille-be igazolt.
Vadócz a minap csereként beállva lőtt Osasuna-gólt (00:41-nél tekinthető meg)
Ezt azonban ezt több mint egy évtizedes magyar gólszünet követte. Ahhoz sem kellett volna sok, hogy a 2005-2006-os bajnokságban az FC Metzben futballozó Huszti Szabolcs is eredménytelen legyen, de a középpályás végül utolsó metzi bajnokiján, 2006. május 13-án, a Paris Saint-Germain ellen három perccel a lefújás előtt győztes gólt szerzett.
Angliában nagyon sokáig kellett várni az első magyar gólra, igaz, túl sok honfitársunk nem is játszott az angol első osztályban: Kozma István rövid liverpooli karrierjét követően 2004 nyarán Gera Zoltán volt a következő, aki kipróbálhatta magát a Premier League-ben, és neki nem is kellett sok idő ahhoz, hogy feliratkozzon a góllövőlistára. A West Bromwich Albion színeiben a harmadik fordulóban, 2004. augusztus 25-én rúgta első gólját, ami a magyar labdarúgás első találata volt az angol élvonalban. Gera már ebben a szezonban is eredményes volt, igaz, már a Fulham játékosaként, és rajta kívül csak egyetlen magyar labdarúgó mondhatja el magáról, hogy betalált az angol első osztályban: Priskin Tamás két gólt ért el a 2006-2007-es idényben.
Jelenleg így az olasz első osztály az a topliga, ahol a leghosszabb ideje nem láthattunk magyar találatot. A Serie A-ban a nyolcvanas évek végén Vincze István a Leccében két szezont eltöltve négyszer volt eredményes, utolsó gólját 1990. április 29-én a Juventus ellen érte el.
Priskin gólja a Manchester City ellen:
Az egykori tatabányai támadó máig emlékszik a találatra: "Ez volt az utolsó forduló a szezonban, így az én utolsó meccsem is Leccében. Egy bepassz után kizártam a védőt, kapura fordultam, és a válogatott kapus, Sergio Tacconi mellett helyeztem a hálóba. Sajnos, ez is csak a szépítéshez volt elég, végül 3-2-re kikaptunk" - mesélte a népszerű Pilu, aki azt is elárulta, hogy bár világéletében csatárként futballozott, a Leccében más volt a szerepköre. "Mivel kiscsapat voltunk, általában csak egy ékkel álltunk ki, és én amolyan balfutót játszottam - alapvonaltól alapvonalig kellett szaladgálnom. A csatár rendszerint az argentin Pedro Pasculli volt, aki 1986-ban világbajnokságot is nyert. Így is négy gólt értem el az olasz élvonalban, és ebből három győztes volt, arra pedig különösen büszke vagyok, hogy a Bologna ellen csak én mertem elvállalni a tizenegyest, és nem is hibáztam" - emlékezett a közel ötvenszeres válogatott focista.
Őt Détári Lajos követte az olasz első osztályban, aki a Bologna, az Ancona és a Genoa színeiben is szerzett gólt a Serie A-ban. Utóbbi csapatban az 1993-94-es pontvadászatban szerepelt, és a 15. fordulóban, 1993. december 12-én a Foggia ellen talált be - vagyis az olasz első osztályban immár közel 15 esztendeje nem rúgott gólt magyar futballista.