Olaszországban 2003-ban találta ki az egyik rádiócsatorna három munkatársa, név szerint Sergio Ferrentino, Giorgio Lauro és Marco Ardemagni, hogy legyen szavazás arról is, hogy ki nyújtotta a legrosszabb teljesítményt a Serie A-ban az év során. A díjat az Aranylabda mintájára (ami olaszul Pallone d'oro) Bidone d'oro-nak azaz Aranykukának nevezték el, és a France Football díjához hasonlóan rögtön össze is állítottak egy 50-es listát azokról a focistákról, akik szerintük esélyesek voltak a nem éppen kitüntető címre.
Erre aztán telefonon és interneten keresztül lehetett szavazni, így alakult ki a végeredmény: a hallgatók voksai alapján 2003-ban a Serie A legrosszabb futballistái holtversenyben a líbiai Szaed Kadhafi, illetve Rivaldo voltak. Előbbinek előkelő helyezése nem meglepő, hiszen a líbiai politikus, Mohamed Kadhafi fia tulajdonképpen csak a pénzének köszönhetően került a Perugiához, ahol mindössze egyetlen bajnokin szerepelt. Rivaldo (társ)győzelme már nagyobb visszhangot keltett, hiszen mégiscsak egy világbajnokról és egykori aranylabdásról volt szó, azonban kétségtelen, hogy a klasszis futballista a Milan színeiben nem tudta azt nyújtani, amit vártak tőle, és saját képességeihez képest mindenképpen csalódást okozott.
A két 2003-as győztes egyébként egyaránt a szavazatok 26,06 százalékát kapta - ehhez képest egy évvel később sokkal szorosabb volt a verseny. Akkor a Juventus hátvédje, Nicola Legrottaglie végzett az élen a voksok 17,45 százalékával. A védőt a torinóiak nem sokkal korábban vették meg a Chievo Veronától, de nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket, olyannyira, hogy 2004 őszén egyetlen bajnokin sem szerepelt a Juvéban. Legrottaglie győzelmével egyébként egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Bidone d'oróval nem feltétlenül a legrosszabb focistát választják ki, hanem azt, aki a legnagyobb csalódást okozta, vagy éppen korábbi önmagához képest a leginkább visszaesett a teljesítménye.
Legrottaglie mögött 2004-ben Christian Vieri végzett a második helyen, aki aztán a következő esztendőben a legtöbb szavazatot kapta. 2005-ben egész Milánót sikerült maga ellen fordítania: az Inter hívei azért haragudtak meg rá, mert átigazolt a városi rivális AC Milanhoz, a piros-feketéknél viszont pocsék teljesítményt nyújtott, így ott sem szerzett magának sok rajongót. Alighanem ez az oka, hogy hatalmas fölénnyel végzett az élen: a szavazatok 32,92 százalékát kapta, és ilyen aránnyal azóta sem tudott senki sem nyerni.
Igaz, a brazil Adriano egy évvel később megközelítette, hiszen az Internazionale futballistája 2006-ban a voksok 31,2 százalékát söpörte be. Mindez elsősorban az év második felében nyújtott teljesítményének volt betudható, amikor csak egy gólt ért el a Serie A-ban (azt is december végén, amikor a szavazás már lezárult), de tavasszal is csak három találatra volt képes. Ráadásul a következő évben sem ment neki a játék, s ezután ő lett a "Bidone d'oro"-szavazás történetének első duplázója, 2007-ben is ő nyerte meg a trófeát.
És lehet, hogy ha 2008 elején nem adják kölcsön a Sao Paulónak, akkor triplázott volna, azonban Adriano az év első felét Brazíliában töltötte, nyári visszatérését követően pedig eleinte úgy tűnt, hogy megváltozott a hozzáállása - így aztán idén nem ő nyert. A dobogóra azért így is felfért, ő végzett a harmadik helyen, a második pedig egy másik régi ismerős lett: Vieri, aki az év első felében a Fiorentina, második felében pedig Atalanta színeiben játszott - meglehetősen keveset.
Az elsőséget azonban egyikük sem tudta elvenni a portugál Ricardo Quaresmától, aki a díj történetének legszorosabb versenyében diadalmaskodott: az Inter szélsője a voksok 17,11 százalékát gyűjtötte be - ilyen kevéssel még sohasem nyert senki. Összesen egyébként 17 544 szavazat érkezett.
Quaresmának (balra) nagyon nem fekszik a Serie A
Quaresma elsősége persze maximálisan érthető: az Inter a nyáron 18 millió eurót fizetett érte, de a Serie A-ban eddig szinte semmit sem mutatott abból, amiért José Mourinho mindenképpen meg akarta szerezni. Kedvenc megmozdulása, a "trivela", vagyis amikor külsővel lövi a kapu elé a labdát, egyáltalán nem működik Olaszországban, pedig próbálkozik vele becsülettel - még akkor is, amikor egy egyszerűbb megoldás sokkal kézenfekvőbb lenne.
Érdekesség egyébként, hogy nem csak Olasz-, hanem Franciaországban is létezik egy hasonló díj Ballon de Plomb, azaz Ólomlabda néven, amit egy francia internetes oldal hozott létre. Ezen a Ligue 1 legrosszabb játékosát választják meg évről évre, de ennek győztesei korántsem olyan ismert futballisták, világsztárok, mint az olaszoknál. A 2008-as jelöltek között ugyan ott volt Patrick Kluivert, aki az év első felében a Lille focistája volt, de végül az Olympique Lyon támadója, Frédéric Piquionne nyert, akit az OL a nyáron vett meg közel ötmillió euróért - és fél év alatt egyetlen gólt szerzett a bajnokságban új együttese színeiben.